Statham a megalodonok ellen - MEG 2 - AZ ÁROK (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-08-07 | Turbók Krisztián

Tévedsz, ha úgy gondolod, hogy a 2023-as évben a Halálos iramban 10-nél nem látsz majd gázosabb képsorokat a vásznon, mivel a Meg 2 – Az árok bizony köröket ver Vin Dieselék családos kalandjára.

A szebb napokat is látott Ben Wheatley - részben kínai pénzből megtámogatott - bérrendezésében Jason Statham karrierje Mariana-árok szintű mélységekbe süllyed, persze a film előzetese után nem is számítottunk másra, mint legalább egy olyan jelenetre, melyben a főszereplő egy helikopter rotorjával felnyársal egy megalodont.

Szóval az angol színész visszatér Jonas Taylor szerepében, aki rögtön a film elején lever pár rosszfiút, miközben azok sugárzó anyagokkal teli hordókat dobnak az óceán mélyére. Rögtön ezután megtudjuk, hogy Statham karaktere egy kutatóintézetnek dolgozik, akik az első részben megismert cégből lettek, miután annak vezetői elhunytak (Li Bingbing nem tért vissza, így az általa megformált Suyin meghalt már a történet szerint). Az új céget Suyin bátyja, Jiuming vette át, aki meg van róla győződve, hogy közte és az általa felnevelt megalodon között különleges kapcsolat van, ami nyilván hatalmas baromság, ráadásul ez annyira nem is érdekelte a forgatókönyvírókat, hogy érdemben nem is tudtak vele mit kezdeni. A lényeg a lényeg, hogy a címbéli árkot egy thermocline réteg borítja, amit egy robbanás tönkretesz, amikor Jonaszék rájönnek, hogy valaki egy illegális bányásztelepet épített a mélységben. Ennek következtében pedig néhány megalodon és csápos lény kapva kap az alkalmon, hogy elhagyja a thermocline alatti réteget és nagy pusztításba kezdjen a felszínen.

Ám a film narratívája egy időre megfeledkezik a megalodon-szökevényekről és egyéb tengermélyi rémségekről, hogy az emberi szereplőket helyezze fókuszba, hiszen mégiscsak értük izgulhatunk a képsorokban. Köztük van még ügyeletes rosszfiú, idegesítően tudálékos kiscsaj, és háttérben meghúzódó kapzsi üzletasszony is, akire már az első megjelenésekor sanda pillantásokat vethetünk.

A Meg 2 – Az árok egy pocsék film, nem nézhetetlen, mert valahol megtalálja az egyensúlyt a totális baromság és a bűnös élvezet között. Magyarán, olyan rossz, hogy az már jó. Egy percig nem lehet komolyan venni, főleg olyan jelenetek után, mikor a szereplők buváröltözékben sétálgatnak 7500 méter mélyen a tengerfenéken, mindezt világító aljnövényzet és támadásba lendült megalodonok között kivitelezve. De Jonas egy ízben ugyanitt még buvárruha nélkül is megmártózik, kiutat keresve szorult helyzetükből. Végülis, mit számít neki az a négyzetcentinként pár száz tonnányi nyomás, hiszen ő Jason Statham. A színész fentebb említett rotoros mutatványa ennek fényében már csak hab a tortán.

Gyakori klisé, hogy a gyerekszereplőktől továbbra sem tudnak elszakadni a katasztrófafilmes alkotók, így aztán itt is minden lehetőséget megragadnak, hogy beleerőltessék őket az egyes jelenetekbe. A Meiyinget alakító Shuya Sophia Cai jelenléte egy-két kisebb poént leszámítva tehát indokolatlan, a szereplőkért tőle függetlenül is lehet izgulni, már ha félretesszük a folyton visszatérő gondolatainkat arról, hogy a főbb karakterek többségét védi a plot armor. A kislányhoz ráadásul számos ciki jelenet is tartozik, melynek egyikében megkérdi Jonast, hogy veszélyes-e 7500 méter mélyen egy 14 éves kislánynak, erre Jonas azt válaszolja, hogy: "dehogy az". WTF? De hát, miért is lenne az, hiszen a kiscsaj már mindent megtanult korábban anyucitól. Milyen klassz ez, nem? Amúgy, miért nincs ez a gyerek az iskolában, vagy miért nem játszik a kis pajtásaival? Miért egy tengeri kutatóbázison sertepertél?

Aztán a film harmadik harmadában a forgatókönyvírók rájönnek, hogy a történetféleségük nem a megalodonokról szólt eddig, így a folytatások megszokott sablonjait puffogtatva építgetik azt, ami az utolsó - nagyjából - 40 percben totálisan darabjaira hullik. Több megalodon, több emberi áldozat, több csápos szörnyeteg jellemzi ezt a szekvenciát, melyet botrányos speciális effektek kíséretében „élvezhetünk”. Kezdve az ugráló delfinektől a címszereplő megekig. Mintha azt is elfelejtették volna, hogy akciójelenetet kell írni egy ilyen sztoriba, így aztán ebben a részben hirtelenjében rákapcsolnak, mint Vin Diesel a nitróra, majd egymás után kapjuk a látványban szegényes képsorokat, amikbe csak elvétve akad korrekt ötlet. A Meg 2 ekkor már a „zs” kategória határait kezdi súrolni, így természetesen a megek fogai közül kijetskiző, továbbá az azokat lábbal pofánrugó Statham majd mindenkit jól megment.

A látványhoz még annyit hozzátennék, hogy a speciális effektek nem csupán a film végén hagynak kivánnivalót maguk után, de a tengerfenéken játszódó jelenetek is sok esetben megúszósak, leginkább a Háborgó mélységhez tudnám hasonlítani a látványt, pedig az 99-ben készült. A vágás helyenként pocsék, szintén a spórolás jegyeit mutatva a történet egyes pontjain.

A Meg 2 – Az árok egy brutálisan gyenge filmművészeti kudarc, melyet bűnös élvezeti faktora menthet meg csupán a teljes érdektelenségtől. Megtekintése kizárólag teljes agykikapcs módban ajánlott, minimális elvárásoktól mentesen. Folytatása vélhetően lesz, bár az új film történetét inkább látnánk 7500 méter mélyen eltemetve a tenger fenekén, mint megvalósulva pörögni a vásznon.