Elnöki ügy - VÖRÖS, FEHÉR ÉS KIRÁLYKÉK (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-08-15 | Turbók Krisztián

Abban, hogy két srác egymásba szeret nincs semmi különös, ám, ha az egyikük az amerikai elnök fia, míg a másik egy brit trónörökös, akkor máris bonyolultabbá válik a helyzet. Egy ilyen valószerűtlen szerelemről szól a Vörös, fehér és királykék című film, mely a minap debütált az Amazon Prime Video felületén.

Romantikus komédiát manapság nagyon keveset látni, épp ezért örvendetes, hogy időről időre mégis készül egy-egy műfaji darab, most viszont inkább az LMBTQ-filmek kedvelőinek lehet oka leülni a képernyők elé, hiszen rom-kom ide vagy oda a queer szál hangsúlyos megléte nem fogja mindenki kedvét meghozni ehhez a produkcióhoz. Ellenben bárkinek szívesen figyelmébe ajánlom, akit nem zavar, hogy ezúttal nem egy - többségében megszokott - heteró kapcsolat kerül terítékre.

A történet szerint Alex Claremont-Diaz (Taylor Zakhar Perez), az Egyesült Államok elnökének (Uma Thurman) fia és a brit Henrik herceg (Nicholas Galitzine) sokban hasonlítanak: jó megjelenés, tagadhatatlan karizma, nemzetközi népszerűség, és nem mellesleg egymás teljes megvetése. Mivel egy óceán választja el őket egymástól, ezért a régóta tartó viszályuk nem igazán jelentett problémát, egészen addig, amíg egy királyi eseményen történt katasztrofális összetűzésük a bulvársajtó címlapjára nem kerül. Az incidens pedig a lehető legrosszabbkor ver éket az amerikai-brit kapcsolatokba. A családok és a kapcsolattartók kárelhárító üzemmódba kapcsolva a két riválist egy megrendezett "fegyverszünetre" kényszerítik. Ám ahogy Alex és Henry fagyos kapcsolata kezd felengedni, tétova barátság alakul ki közöttük, amiből aztán egy olyan mélyebb dolog formálódik, amire nem is számítottak.

Matthew Lopez rendezése nem minden esetben tökéletes, ám azt el lehet mondani, hogy nagyon is szórakoztató alkotásról beszélhetünk. Végre egy vígjáték, amin őszintén nevethetünk, hiszen ha valami, hát a humor nagyon is működik benne. A film felépítése ellenben nem lép túl az olyan kliséken, mint a konfliktusok megfelelő helyen történő beiktatása, melyek megoldása a történet végén kap helyet. A narratíva így egy jól bejáratott nyomvonalon halad, a romantikus komédiák közhelyes elemeit felsorakoztatva, ez viszont nem feltétlenül válik hátrányára, már csak a nem mindennapi karakterek miatt sem. Taylor Zakhar Perez és Nicholas Galitzine között csodás kémia van a képernyőn. Közös jeleneteikben - még explicitebb helyzetben is – kiválóak. Hiteles a játékuk, ráadásul ez még a kisebb momentumokban is nagyszerűen megmutatkozik. Konkrétan tényleg elhiszed, hogy szerelmesek egymásba.

A narratív megvalósítás ugyan elrugaszkodott – már csak a fentebb említett valószínűtlen szerelmi kapcsolat miatt is -, hisz egy mesébe illő love storyt közvetít felénk, mely egyes elemeiben pazarul működik, így aztán párbeszédek kidolgozottak, a szereplők kedvelhetőek és a színészek is remekelnek. Olykor viszont egyfajta tévéfilmes érzet kerül a gépezetbe, ám ezen hamar átlendülünk, ahogy a sztori kezd bonyolódni.

A filmben számos súlyos kérdéssel találkoznak a szereplők, például, hogy a mögöttük álló hatalom milyen csorbát is szenved azáltal, hogy felvállalják a kapcsolatukat. De az örök tanulságot is ez szolgáltatja végeredményben. Merthát lehetsz te koronaherceg, vagy az Egyesült Államok elnökének sarja, a boldogsághoz neked is jogod van, annak az embernek az oldalán, akit tényleg szeretsz, hasonlóképpen, mint az egyszerű embereknek.

A Vörös, fehér és királykék összességében tehát egy kellemes kétórás kikapcsolódás, amiben a rom-komok sallangjait remek szereplőkkel, klassz humorral és nem mindennapi történeti körítéssel prezentálják nekünk a készítők.

Képek: TMDb