Cirkuszi látványosság - A HÍD (2023) 1. évad - kritika

Premier kritikák | 2023-08-27 | Sós Áron Árpád

Míg külföldön hatalmas kultusza van a valóságshowknak, addig nálunk a műfaj egyet jelent a trash-sel, köszönhetően a hazai kereskedelmi csatornák rosszabbnál rosszabb műsorainak (Való Világ, Survivor – A sziget stb). Ezen a megítélésen próbál most javítani az HBO Max Magyarország az első valóságshowjával, A híddal.

Maga az alkotás a brit azonos nevű műsor magyar változata, 12 versenyzőnek az a célja, hogy a 30 millió forintos fődíjat megnyerje. A csavar a történetben ott van, hogy a nyeremény egy ládában található, ami pedig egy tó közepén álló szigeten lelhető fel. Így közösen az idő lejárta előtt egy 250 méteres hidat kell építeniük, miközben számos a csapattal kapcsolatos és egyéni mentális dilemmával kell szembenézniük, ami közben kiderül, mi a fontosabb a számukra: a csapatszellem vagy az egyéni siker. Mivel csak egyvalaki viheti haza a 30 milliós főnyereményt.

Maga az alapkoncepció nagyon érdekes, miszerint egy hidat kell építeniük a versenyzőknek, ami ráadásul nem hétköznapi feladat a realitykben. Kimondottan meglepett az elején, hogy mennyire hangsúlyos a kooperáció a játékban, miközben mégiscsak egy egyéni játékról beszélhetünk, hogy aztán a harmadik résztől az egész átmenjen a szokásos realitys drámázásba. Ennek köszönhetően pedig a végére háttérbe is szorult magának a hídnak az építése és az össszefogás fontossága. Magával a drámázással és a csavarok bevezetésével még nem lett volna gond, azonban mindegyik kifejezetten klisés és erőltetett. Pont akkor kezdenek a háttérben szervezkedni az emberek, mikor a sztori megkívánja vagy éppen készül leülni az egész. A kialakult helyzeten pedig az sem segített, hogy a szabályok vagy a csavarok végig következetlenek voltak. Például az évad közepén kieső játékosok szabotálhatták a többiek munkáját és ezért még pénzt is kaptak a főnyereményből, míg, aki a vége előtt egy résszel esett ki, nem kapott ilyen lehetőséget. Nincs bajom azzal a koncepcióval, hogy a néző a játékossal együtt ismeri meg fokozatosan a játék szabályait, de itt random kerültek be mindenféle logikát nélkülöző elemek. Az meg külön vicces volt, mikor kiderült, hogy a vártnál hamarabb készül el a híd, így az alkotók küldték az üzenetet, hogy lecsökkentik az időt, így a versenyzők majdnem kifogytak az időből. Teljesen olyan érzésem volt, mintha a végére elfogyott a szufla, de gyorsan találtak valamit a készítők, mert nem így tervezték. Maga a nyertes eldöntése pedig egy igazi WTF pillanat volt.

Lehet akármilyen jó egy reality alapötlete, ha a castingja félremegy. A hazai műsorok eddig trash szereplőkkel operáltak, az HBO ezen változtatni szeretettet volna, így a szereplőgárda néhány ismert vagy kevésbé ismert személyt vonultatott fel, akik kulturáltabb közegből érkeztek. Nem is lett volna ezzel probléma, ha nem úgy promozzák be az egészet, hogy itt senki nem ismer senkit, vagy éppen nem celebekről és híres emberekről van szó. Már a legelején kiderült, hogy a két színész ismeri egymást és jó barátok, szóval ennyit a senki nem ismeri a másikat felállásról. Majd szépen sorban jöttek az olyan információk: a sportoló olimpikon, a mérnök az Éjjel-nappal Budapestben játszott, a vállalkozó szépségkirálynő volt, az erőember streamer és youtuber, a fizikus meg tévékampányban vett részt. A műsort egyébként az a Magyarosi Csaba vezette, aki hazánk egyik legismertebb vloggere. Kár, hogy a személyiségéből semmi se jött át, ugyanis az esetek jó részében csak egy hegyen állt és komoran nézett le a játékosokra és pár mondatott elmondott, mindezt Hans Zimmert megidéző taktusokra. Ezt bárki meg tudta volna csinálni, egyszerűen feleslegesnek éreztem a szerepét, mintha nem is lett volna ott.

A két színész miatt amúgy is mindig olyan érzése volt az embernek, hogy egy megírt sorozatot néz. Erre az operatőri munka, az egész műsor fényképezése, illetve a vágása is rájátszott. A híd a romániai Bélesi tónál forgott, így a látványra tényleg nem lehetett panaszunk, kvázi minden egyes képkockájáról süt a minőség, az egyes tájképek pedig beillenének a NatGeo valamelyik természetfilmjébe is. A vágás szintén profi, azonban itt már túltolták a készítők a profizmust, nem egy esetben úgy volt megvágva az adott jelenet, hogy attól az egész filmesnek tűnjön, így pedig akarva akaratlanul is olyan benyomása támad az nézőnek, hogy nem egy valóságshowt néz, hanem egy filmet vagy egy rendes szkriptelt sorozatot. A készítők egyébként elárulták, hogy néhány esetben instruáltak a versenyzőket, hogy miről beszéljenek, kinek mi a véleménye egyes témákról, de elviekben nem írták meg előre a versenyzők történetét.

A híd egy nagyon jó alapötlettel állt elő, azonban a végeredmény a megvalósításon elcsúszott. Hiába a mesés látványvilág, a minőségi vágás, ha az egész a végére lapossá válik, mert itt pontosan ez történt. A műsor szabályai végig következetlenek voltak, az egészről inkább érződött az, hogy előre megírták, mintsem spontán történtek benne az események, miközben annak egyedi koncepciója hamar háttérbe szorult, mivel jöttek a szokásos klisék és személyes drámázások. Mindenesetre a hazai kereskedelmi csatornák hasonló műsorait kenterbe veri, azonban még mindig messze vagyunk a külföldi reality-k kimagasló minőségétől.