Kalóznak lenni jó – ONE PIECE (2023) 1. évad - kritika

Premier kritikák | 2023-09-05 | Sós Áron Árpád

Legyen szó nyugati vagy ázsiai élőszereplős anime és manga adaptációkról, a végeredmény a legtöbb esetben elég siralmas szokott lenni. A japánok a nagysikerű Attack on Titannal, illetve a Fullmetal Alchemisttel sültek fel pár éve, míg Amerikában a Netflix hasalt el a kommerszre sikeredett Death Note című filmükkel és a botrányosan rossz Cowboy Bebop sorozatukkal. Utóbbi azonban nem adja fel és sorra szerzi meg a különböző művek megfilmesítési jogait, aminek fényében elkészült minden idők egyik, ha nem a legsikeresebb anime-jének, a One Piece-nek az élőszereplős adaptációja.

A fentiek miatt érthető volt mindenki aggodalma, bevallom őszintén, jómagam se nagyon bíztam a produkcióban, annak ellenére, hogy az anime-t valahol az 50. része körül elengedtem. Egyszerűen a One Piece annyira abszurd, hihetetlen, mégis néhol kimondottan tragikus és drámai, hogy azt egyszerűen képtelenség élőszereplős formátumba átültetni. Ezek ellenére a Netflixnek valahogy mégis sikerült a lehetetlen.

A kalózok királyát, Gold Rogert kivégzik, azonban utolsó szavaival szabadjára engedi a világban a káoszt, ugyanis egy kihívást intéz az emberekhez: aki megtalálja az elrejtett titkos kincsét, a One Piece-t, az lesz az új király. 22 évvel később is rengeteg keresik a legendás kincset, köztük a főhősünk, Monkey D. Luffy is. A kalandjaihoz azonban egy hajóra és hűséges legénységre van szüksége, így megkezdődik ezek felkutatása.

Oda Eiichiro a manga írója egy olyan élő, lélegző világot álmodott meg 1997-ben, ami mai napig töretlen sikernek örvend. Ezt legfőképpen azzal érte el, hogy a One Piece univerzumát minden elemében színesre álmodta meg, miközben egyszerre végtelenül abszurd és drámai a cselekménye, ami egyszer sem ül le vagy válik repetitívé.  Arról nem is beszélve, hogy a karakterei végig összetett személyiséggel bírnak és szerethetőek maradtak az évtizedek elteltével is. Bármilyen hihetetlenül is hangzik, de az élőszereplős adaptáció alkotóinak az előbb említett dolgok jó részét sikerült reprodukálni a sorozatukban. Így a One Piece valahol iszonyat komolytalan, de közben egyáltalán nem válik infantilissá, amikor pedig komolynak és drámainak kell lennie, akkor bizony azzá válik. Bizonyos elemeket a készítők megváltoztattak és összevontak, azonban minden egyes döntésüket jóvá kellett hagyatniuk a manga írójával, Oda-val, aki egyébként aktívan részt vett a produkció elkészítésében. Valahol ennek is köszönhető az, hogy a sorozat története nem esett szét és egy koherens sztorivá állt össze az évad végére. Miközben végig érződik, hogy a showrunnerek, Matt Owens és Steven Maeda hatalmas rajongói a One Piece-nek, így alázattal és szeretettel nyúltak a műhöz. Az első évad nyolc része egyébként a manga első 100 fejezetét dolgozza fel.

Egy jó történetből nem hiányozhatnak a jól megírt karakterek, ez pedig a One Piece esetében sincs másképp. Főhősünk Luffy egy állandóan vigyorgó fiú, aki a nagy pofonok kiosztása előtt saját szállóigéjét üvölti, de azért, ha kell, tud ő meglepően bölcs is lenni. A mogorva kardvívó, Zoro a sztori előrehaladtával egyre jobban megnyílik, miközben a navigátor Nami megtanulja az igaz barátság fogalmát. Mindegyikőjükről elmondható, hogy végig érdekes a személyiségük és összetett háttérsztorit kaptak, ahogy a főszereplők ellenlábasai is. Arlang, a halemberek vezére kimondottan érthető motivációval lett felvértezve, míg Buggy-t, a bohóckalózt úgy lehetne a legjobban jellemezni, mintha egybegyúrták volna Jokert és az AZ-ból ismert félelmetes bohócot. A színészek szintén remekelnek, ráadásul kiváló a köztük lévő kémia is, kvázi mintha rájuk írták volna a szerepeket.

A látványa éppen csak annyira száll el, hogy azért megmaradjon egy arany középúton, hogy ne átlagos legyen a végeredmény, miközben azért valóságosnak tűnjenek a jelmezek és díszletek. A CGI pedig csak néhol bicsaklott meg, de összeségében érződött a ráfordított pénz és idő. Az akciójelenetekből kapunk egy csokorral, amelyek egész szépen megkoreografáltak és nem fulladtak unalomba egyetlen esetben sem. Ráadásul a játékosabb jellegüknek köszönhetően (leszámítva Zoro vívását, ő komorabb csatákat kap) is szállították az izgalmakat. A zene szintén pörgős és játékos, sok esetben extra izgalmakat is adva az egyes jelenetekhez.

A Netflix One Piece adaptációja a leghűbb élőszereplős anime és manga feldolgozás lett, ami valaha készült, ezzel pedig történelmet írtak a készítői és megtörték a műfajra jellemző átkot. És mi kellett ehhez? Jó sok pénz, mérhetetlenül nagy odafigyelés, és persze az alapanyag iránti tisztelet és végtelen szeretet.  Akik egy könnyeded, de nem éppen szokványos kalózos kalandra vágynak, kiválóan megírt karakterekkel és izgalmas akciókkal, egy magával ragadó világban, ami ráadásul képes egyszerre megnevettetni és megríkatni is a nézőit, azok bátran próbálják be a Netflix legújabb alkotását.

Képek: TMDb