Közlekedési baleset – MEGTORLÁS (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-09-06 | Juhász Péter

Amikor megláttam, hogy Antal Nimród rendezi Liam Neeson legújabb filmjét, igencsak megörültem. Hazánk fia dirigálta ugyanis a 2000-es évek egyik legjobb magyar filmjét, a Kontrollt, majd Hollywoodban igyekezett karriert csinálni olyan mozikkal, mint az Elhagyott szoba vagy a Ragadozók. Noha nem jutott spielbergi magasságba, ott volt Shyamalan Servant című sorozatának és korunk legfelkapottabb szériájának, a Stranger Things rendezői székében is.

Liam Neeson a 90-es évek egyik legsikeresebb színésze, aki a 2000-es években átlépett a drámai alakítások mezsgyéjéről az akciófilmek birodalmába, és egy ideig egészen profi munkákkal jelentkezett. Eljött azonban az a pillanat, amikor a 71 éves színész, aki anno a Schindler listájában Oscar-díj közelben járt, végleg kifulladt a magányos bosszúálló karakterek elviselhetetlen súlyától. Úgy hozta a sors, hogy Antal rendezte aktuális moziját, amitől sokkal, de sokkal többet vártam, mint amit végül a vásznon láttam.

A 2023-as akció-thriller az El desconocido című 2015-ös spanyol film harmadik remake-je, és Neeson mellett feltűnik benne Noma Dumezweni, Lilly Aspell, Jack Champion, Embeth Davidtz és Matthew Modine. A francia, német, spanyol és amerikai koprodukcióban készült filmben Neeson egy örökké elfoglalt apát alakít, aki mellett észrevétlen nőnek fel gyermekei, felesége pedig válni akar, mivel folyton a munka körül jár az agya. A bankigazgatót egy nap kellemetlen meglepetésként ér a hír, miközben a gyerekeit iskolába viszi, miszerint autója felrobban, ha megállnak és megpróbálnak kiszállni. Az ádáz robbantó már több fejessel végzett a bank alkalmazottai közül, és most épp hősünket vette célba.

Alapjáraton ebből az alapanyagból lehetett volna egy igazán klassz mozi, ha – fel nem fogom, miért – az alkotók nem süllyednek a b-kategóriás tv-filmek szintje alá, és összehoznak egy roppant feszült kamaradarabot. A történet azonban több sebből vérzik. Már ott feltűnt, hogy valami itt nagyon nincs rendben, amikor az első negyed óra azzal telik el, hogy Neeson feszeng a reggeli készülődés közben, mert képtelen egyben tartania a családot. Ezzel sem lenne gond, ha közben a néző akaratlan nem kezdené furcsállni, hogy ugyan miért nem lép egyet a történet, s indul be az érdemi cselekmény. Liam Neeson remek színész, neki még azt is elhiszem, hogy vért izzad a reggelivel bajlódó srácok kocsiba parancsolásával, ám amikor 10 percen keresztül megy a szöveg a nagy semmiről, már engem is bántott a dolog. Pedig a java még csak most jön. A kocsiban megcsörren egy ismeretlen telefon, aminek végén egy rekedt Darth Vader közli hősünkkel, hogy nagy bajban vannak. Elindul az effajta filmeknél bevált sémák alkalmazása, hogyan rejtsd el gyermekeid elől a valóságot, igyekezz rájönni, ki zaklat, és igaz-e mindaz, amit mond. Miután kiderül, hogy valóban forró az ülés a bankigazgató alatt, és életük veszélyben van, elkezdődik a televízióban szombat délután vetített filmek minőségében kivitelezett mozi cselekményének lassú kibontása.

Nem tudom, mi történt Antal Nimróddal, de amit ezúttal letett az asztalra, azt idővel majd ő is tagadni fogja. Aki olyan kiváló filmekkel jelentkezett, mint a Kontroll vagy A Viszkis, hogyan csinálhatott ennyire gyenge filmet? Szóval, a kellemetlen hír után hősünk félreáll, hogy megbizonyosodjon arról, valóban bomba van az ülés alatt. Mi a fenéért nem szól azonnal a gyerekeinek, hogy szálljanak ki az autóból? A robbantó többször is említi, hogy figyeli Mattet, de az nem derül ki, hogy mivel? A közlekedési kamerák segítségével vagy a mobiltelefonon keresztül? Ha valóban így van, hogy lehetséges, hogy lenémítva a telefont, simán beszélgetnek az autóban, a robbantó semmit sem vesz észre az egészből, noha a vonalat nem bontja. Hosszú percek telnek el úgy, hogy hősünk nem reagál, noha fenyegetve van. Amikor a rendőrség közbelép, hiába mondja el, bomba van az ülése alatt, az ügynök nem hisz neki. Matt könnyen meggyőzhette volna, ha kihangosítja a robbantót, de ez a film túl ostoba ahhoz, hogy a karakter valami értelmes dolgot tegyen. Közben természetesen meg kell nyugtatni a gyerekeket, és túl kell élni egy másik robbantást, hogy a drámai hatás fokozódjon, Neeson foggal, körömmel küzd, hogy mentse a menthetőt, de van az a szint, amikor ennek már semmi értelme. Amikor a zsaruk körülveszik Matt járművét, az ügynök odamegy hozzá, még mindig azzal vádolja, hogy ő a robbantó. A fiú megpróbálja elmondani neki: "Nem az apja tette, valaki mondja neki, hogy mit tegyen!". A nő válasza: "Most nem érek rá, majd később beszélünk". Ez így micsoda? Komolyan, itt mindenki hülye? Arról nem is beszélve, hogy közben a bombaszakértők óvatosan vacakolnak a száloptikás kamerával, amit az autó ajtaján található lyukon át igyekeznek az utastérbe vezetni, holott simán kinyithatnák az ajtókat. Sőt, végül lecsavarozzák azokat, majd megállapítják; az ajtók rendben vannak. Könyörgöm, Neeson könnyes szemekkel igyekszik a tudtukra adni, ALATTA VAN A BOMBA!!! Ennél a résznél már zokogtam a röhögéstől. Esküszöm, nem hittem el, amit láttam. Mintha egy rossz paródiát, vagy egy Leslie Nielsen mozit látnék, de sajnos nem, ezt halálosan komolyan vették. Miután hősünk lerázza a rendőrséget, a robbantó újra vonalba kerül, és folytatódik a félelmetesen bugyuta kálvária. A film végére a zsaruk is eltűnnek, csakhogy kellő ideig magukra maradjanak hőseink a „problémával”. Az epikusnak szánt lezárás pedig oly nevetséges, hogy már hangosan nevetett mindenki, aki még a teremben maradt, mert időközben sokan elhagyták a sajtóvetítést. Nem csodálom...

Még ha képes vagy is figyelmen kívül hagyni a logika teljes hiányát, a karakterek és a párbeszédek bárgyúsága, a gagyi CGI, a sótlan akciók, és a rettenetesen ostoba mozzanatok szó szerint elviselhetetlenné teszik a filmet. Az egészet egyetlen szóval lehet jellemezni; borzalmas. Liam Neesonra mostanság igencsak rájár a rúd, csupa olyan mozit hozott tető alá, amit rémálmomban sem szeretnék viszontlátni, és hiába ültem be nagy várakozással a Megtorlás című produkcióra, újfent csalódást okozott. Igyekszem elfogadni, örökké nem lehet valaki a csúcson, de azt képtelen vagyok megérteni, hogy egy ilyen kaliberű színész miért nem képes kimászni a középszer gödréből, és végre ismét érdemi mozikban szerepelni? Ami pedig hazánk fiát illeti, igyekszem hamar túltenni magam ezen a csúfos kudarcon, és minél előbb kitörölni a fejemből, hogy soron következő rendezését már ismét széles mosollyal arcomon fogadjam. A Megtorlás ugyanis karrierje mélypontja, és bármennyire szeretném, képtelenség érdemben értékelni.

Képek: TMDb+ Prorom