A nuna visszatér - AZ APÁCA 2 (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-09-10 | Turbók Krisztián

Támogatom ezt a manapság is zajló hollywoodi írósztrájkot! A stúdióknak meg kell értenie, hogy időt kell arra hagyni, hogy egy-egy forgatókönyvet megfelelően kidolgozhasson az írója, hisz mégiscsak az a nagyjátékfilm vagy bármilyen szkriptelt produkció egyik, ha nem a legfontosabb eleme. Sajnos számtalan esetben láthattuk már, hogy amennyiben egy filmnek nincs megfelelő alapja, akkor a végeredmény nem kis mértékben megkérdőjelezhető minőségű lesz. A Netflixnél ez például heti szinten előfordul. Hasonló az eset Az apáca 2 esetén is, amit, bár hárman(!) is írtak, mégsem tudtak összehozni egy valamirevaló sztorit.

Az apáca első része 2018-ban került mozikba, ami szintén forgatókönyvbéli hiányosságokat mutatott. Noha fel volt tüntetve, hogy „valakik” írták, ám az egész olyan volt, mintha csak random jeleneteket dobáltak volna egymás mellé, mindenféle logikát nélkülözve. Az apáca 2 ebből a szempontból valamivel koherensebb jeleket mutat, ám ettől nem feltétlenül leszünk elégedettebbek, mikor felgördül a stáblista.

Az apáca 2 történetében ismét Irene nővért kérik fel, hogy titokzatos, az egyházon belül történt halálesetek nyomába eredjen. Útja pedig Franciaországba vezet, ahol több régi ismerőssel is keresztezi útját.

Tulajdonképpen a felvezetéssel nincsenek is különösebb problémák, sőt, Az apáca 2 narratívájának bizonyos elemei meglepően ötletesek. Valak egyes felbukkanásai a történetben például remekül kivitelezettek. Corin Hardy anno, az első részben nem igazán tudott atmoszférát teremteni, ám a némileg rutinosabb Michael Chavesnek végre sikerül valamit kapirgálnia, így rájött, hogy egy misztikus thriller esetén  szükség van némi hangulatra. Azonban azt ő is elfelejti, hogy attól nem lesz egy film ijesztő, csakmert sötétben játszódik. Chaves tudja javítani ugyan a képsorok élvezhetőségét, ám egy óra elteltével is csak azt vesszük észre, hogy semmi kiemelkedő nem történik a vásznon. Mindeközben azt sem nehéz felfedezni, hogy vannak képek, melyek az előzetesben szerepelnek, ám a kész filmbe már nem kerültek bele.

Néhány kósza jump scare jelenetnél többre Chavesnek nem futja, ráadásul ezek is iszonyatosan kiszámíthatóak. A hazai 16-os karika már sejteti, hogy itt nagy vérengzések nem lesznek, hiszen a képet szépen elvágják, mikor kezdene valami érdemi történni a szereplőkkel. A film nagy része sötétben játszódik, ami adja a kérdést, hogy egész Franciaországban nincs egy rohadt lámpa, amivel lehetne némi fényt vinni az egyes jelenetekbe, mondjuk a játékidő 90%-ban? Tényleg csak kérdem. Rohadt idegesítő ugyanis, hogy már-már összpontosítva, kigúvadt szemekkel kell nézni a vásznat, hogy kivegyük a nagy sötétség közepette, hogy mi is történik éppen a jelenetben. 

Ez persze még a kisebbik rossz a filmmel kapcsolatban, mivel nem csupán egy halál unalmas és eseménytelen sztorit kell végigülni, hanem rettenet logikátlan narratívának is tanúi lehetünk. A Démonok között-univerzum filmjeinél ez konkrétan egy visszatérő jelenség, hiszen egy-egy új áldozat maximum azért szerepel a sorok között, hogy meglegyen a bodycount vagy csupán azért, hogy a néző ne aludjon be a zsöllyéken. A film végén aztán kapunk egy rémesen olcsó, kiszámítható, hihetetlen fordulatokban bővelkedő (remélem átjön az irónia) konklúziót, ami semmi újat nem hoz, csak amit az első részben is láthattunk, - néha ugyan - más szereplőkkel és más helyszínen. De hogy pozitívumot is említsek: az életre kelt kecske(ember?) meglepően hatásosan néz ki. De aztán nehogy abból is spin-off legyen itt nekem a végén.

A szereplők tekintetében a kötelezőt mindenki hozza, így a főszerepet alakító Taissa Farmiga és Jonas Bloquet is. Storm Reid karaktere viszont nem sok vizet zavar, konkrétan teljesen feleslegesen van a filmben. Bonnie Aarons a démoni apáca, Valak szerepében pedig csak vicsorog és néha morrant egyet, ha engem kérdeztek, ez egy idő után inkább vicces, mint bármennyire is félelmetes.

Az apáca 2 nem nézhetetlenül rossz, olykor vannak ügyes megoldásai, de emellett számos hiányossága is, amik felett nem lehet szó nélkül elmenni. Egy jobb forgatókönyvvel, egy izgalmasabb rendezéssel - több fénnyel például, csakhogy ötletet adjak -, egy sokkalta emlékezetesebb produkciót lehetett volna készíteni egy olyan karakter köré, mint Valak. Míg azonban ezek a dolgok nem adottak, addig a nézők csak úgy jönnek ki a moziteremből, mint a pap a templomból: mintha mise történt volna.