Előjáróban el szeretném mondani, hogy nem vagyok elvakult Poirot-fan, és Agatha Christie művei sem sorakoznak odahaza a polcon. Természetesen, ismerem a karaktert, és legendás írónő neve sem cseng ismeretlenül, mindösszesen, sokakkal ellentétben, nem tartozom a rajongók közé. Ennek tudatában kezdtem el anno Kenneth Branagh Oriont expressz moziját, és bizony a felénél nyomtam egy STOP gombot. Képtelen voltam végignézni. Mint filmet igyekeztem értékelni, de nem ment. Félve ültem hát le az újabb Branagh-Poirot alkotás elé, mivel utána néztem, és maga Christie is megunta idővel az általa alkotott figurát, de mivel hihetetlenül népszerű volt, kötelességének tartotta, hogy a rajongók kedvébe járjon. Emiatt láttak napvilágot az 50-es, 60-as években olyan Poirot-kötetek, melyek a nagyközönség előtt szinte ismeretlenek. Jelen produkció, amelyet Branagh, mint társproducer és rendező is jegyez, az írónő 1969-es Halloween és halál című regénye alapján készült.
A film a Halál a Níluson folytatásaként szolgál, és összességében a harmadik darab, amelyben Branagh az ikonikus nyomozó bőrébe bújt. A történet szerint a II. világháború utáni Velencében járunk, ahol az immáron nyugállományba vonult Poirot vonakodva, de részt vesz egy szeánszon. A ház, amelyben díszes társaság összejön a misztikus esemény kapcsán, súlyos titkot rejt magában. Mikor az egyik vendéget meggyilkolják, a neves detektív kénytelen leporolni híres szakértelmét, hogy leleplezze a titokzatos gyilkost.
A Kyle Allen, Camille Cottin, Jamie Dornan, Tina Fey, Jude Hill, Ali Khan, Emma Laird, Kelly Reilly, Riccardo Scamarcio és Michelle Yeoh főszereplésével készült mozi képes volt érdemben lekötni, és bármennyire ódzkodom a legendás karakter imádott kalandjaitól, ezzel a filmmel valóban képes volt a székhez szegezni. Azt mondjuk már az előzetest látva éreztem, a sztoriban rejlő misztikum lesz elsősorban az, amiért nagy eséllyel élvezni fogom a vásznon pergő eseményeket. Így is történt. Amennyire nem hatott meg a vonaton játszódó rész, annyira szerettem ezt a filmet.
Branagh ezúttal a kevesebb olykor több metódus mentén vitte vászonra ezt a kevésbé ismert Poirot-történetet. A Szeánsz Velencében nyílegyenesen halad előre, közben sorra elpuffogtatja a műfajtól elvárható klisés megoldásokat. Biztos vagyok benne, hogy ez nagy meglepetést nem okoz a rajongóknak, engem azonban kellemesen elszórakoztatott. Nem kell kőkemény dolgokra számítani, hiszen a túlvilággal dacoló karakterek nem egy lidérces horrorfilmben bolyonganak, hanem Poirot karakteréhez megfelelő környezetben bontakoznak ki szemeink előtt. A nyomozás során felfedett apró részletekre idővel egyre több fény vetül, és a finálé felé haladva a néző a főhőssel együtt találja meg a megoldáshoz vezető ajtó kulcsát. Branagh szépen adagolja a feszültséget, megkavarja ugyan párszor a kártyákat, ám annyira azért nem profi, hogy az avatott mozirajongó ne kezdje el félúton összerakni a kirakós apró darabkáit. Természetesen, ez nem von le semmit a rendező harmadik Poirot-filmjének értékéből, jómagam örömmel konstatáltam, hogy nem kell agyzsibbasztó cselekményt feldolgoznom ebben a Duna Televízió világát idéző produkcióban. A színészek hozzák, amit kell, a narratíva ügyesen egyengeti őket a megoldás felé vezető úton, Haris Zambarloukos hangulatos képeihez pedig a mostanság igencsak felkapott izlandi zeneszerző, Hildur Guðnadóttir szolgáltat ihletett aláfestő muzsikát.
Összességében a Szeánsz Velencében egy kellemes délutáni mozi, mely egyaránt szól Agatha Christie hűséges olvasóihoz, és azokhoz, akik egy klassz filmélménnyel szeretnének gazdagodni. Nincs benne semmi extra, ami viszont lepereg szemeink előtt, a bő 100 perces játékidő alatt, az tökéletesen elegendő ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést az ikonikus karakter kalandjaihoz. Annyit azonban még én is tudok, hogy noha Branagh nagyszerű színész és tehetséges rendező, a leghíresebb Poirot alakítás és televíziós sorozat David Suchet nevéhez fűződik. Ővolt az első színész, aki Poirot-t filmen az összes történetében megszemélyesítette. Amennyiben úgy érzed, elég neked is egyetlen alkalom a világhírű írónő kedvelt nyomozójának társaságában, akkor bátran dobd le magad a székbe, és add át magad a Poirot életérzésnek.