Jól bevált recept? - Amityville: Az ébredés (2017) kritika

Premier kritikák | 2017-08-29 |

Továbbra is nagy divatnak örved egy-egy franchise feltámasztása. Van, hogy csak egy szimpla remake-et készítenek, van, hogy szabályosan rebootolják, és olyan is előfordul, hogy több év(tized) kihagyás után folytatni akarnak az adott szériát. Valami ilyesmivel próbálkoztak az Amityville: Az ébredés készítői is.

Szinopszis: Egy egyedülálló anya három gyermekével beköltözik az Amityville-i Ocean Avenue 112-be. Az asszony fia évek óta kómában fekszik, csak gépek segítségével tudják életben tartani. A fiú kezelése miatt a családi légkör egyre feszültebb, főleg azért, mert a nagyobbik lány, Belle erősen megkérdőjelezi anyja mániákus erőfeszítéseit James életben tartásával kapcsolatban. A családi viszály mellet, pedig egyre különösebb jelenségek ütik fel fejüket az Ocean Avenue 112-ben.

Fun fact: A film költésvetése mindössze 3,7 millió dollár volt.

Az Amityville: Az ébredés mindent bevet a hőn áhított siker érdekében. Franck Khalfoun rendező minden szálat megmozgatott, hogy egy épkézláb produkciót tudjon felmutatni. A színészi gárda egész jónak nevezhető. A hitevesztett családanya szerepében Jennifer Jason Leigh látható, aki nemrég Tarantino Aljas nyolcasában alakította Daisy Domergue-t. A beteg fiú szerepét Cameron Monaghan kapta, aki a film második felére meg is csillogtatja a tehetségét. A kakukktojás, a főszereplőt alakító Bella Thorne, aki valahogy nem tud felnőni a többi partneréhez. Az fiatal hölgy alakítása nem jobb egy közepesnél, de ha csak ennyi baj lenne a filmmel, akkor nem is lenne semmi gond.

De nincs olyan szerencsénk, hogy ennyi hibával megússzuk. Az első rossz ómen nem más, mint a film többszörösen elhalasztott bemutatója. A filmet eredetileg még 2012-ben akarták műsorra tűzni, ám mire idén augusztusban a mozikba került, összesen hétszer(!) tolták odébb a premier dátumát. Ez idő alatt persze gyakorlatilag minden megváltozott a film háza táján. A másik tényező, ami némi aggodalomra adott okot (legalábbis nekem), az Franck Khalfoun személye, aki nem csak a rendezésért, hanem a forgatókönyvért is felelt. A 49 éves úriember nem nevezhető Hollywood legfelkapottabb direktorai közé, hiszen mindössze négy nagyjátékfilmet és egy mini sorozatot rendezett eddig a pályája során.

„De mi a helyzet az alapanyaggal?” - kérdezhetitek. Ahogy egy házat, úgy egy filmet is egy jó alapra kell felhúzni, ami jelen esetben már megvolt. Az Ocean Avenue 112-ben történt hatszoros gyilkosság valóban megtörtént, majd az ezután beköltöző Lutz család kálváriája is igaz történet. Mindkét esetben paranormális jelenségek álltak az események hátterében, ezt pedig minden médium meg is lovagolta. Először jött a könyv, majd az 1979-ben bemutatott The Amityville Horror, és még jó néhány ZS kategóriás folytatása, mígnem 2005-ben elkészült a remake Ryan Reynolds főszereplésével. Mindezek mellet vagy egy tucat dokumentumfilm is készült a Rettegés Házaként elhíresült lakról. Azonban van egy kis bökkenő. Az Ocean Avenue 112 potenciálja nagyjából ennyiben ki is merül. Ahogy a filmben is említik, negyven éve nem történt semmi rendkívüli (vagy legalábbis nem verték nagydobra), ami pedig anno megtörtént az már ezerszer kivesézték. Így viszont némileg rókabőr lehúzásnak tűnhet egy újabb film.

Fun fact: A film eredetileg R korhatár besorolást kapott, de a készítők inkább újravágták, az alacsonyabb, PG-13 besorolás érdekében.

Az Amityville: Az ébredés története viszont egész korrektnek mondható. A szobanövény szinten stagnáló James állapota a beköltözés után hirtelen javulni kezd, és vele együtt egyre erősödnek a paranormális jelenségek is. Az Istentől elfordult családanya is tökéletesen passzol a képbe, a lányai pedig tehetetlenek a lakás elhagyását illetően. Ami még jó húzása volt a filmnek, hogy kendőzetlenül lobogtatják meg a korábban készült filmeket (az egyiket meg is nézik), és vannak átvett elemek is belőlük. Viszont ezt a kikacsintós részt csúnyán túltolták egy beszólással. Amikor a fiatalok azon tanakodnak, hogy a franchise melyik részét nézzék, és szóba kerül a 2005-ös film, akkor bedobnak egy ilyet: „Jaj, ne! Remake? Biztosan szar.” Meglátásom szerint a saját franchiseodat ócsárolni meglehetősen nagy öngól, különösen, hogy az előbb említett film messze jobb lett, mint ez.

Az Amityville: Az ébredés azonban nem tudott maradandót alkotni. A feszültségszint nagyon alacsonyan lebeg, ráadásul a durvább jelenetek kimerülnek a jump scare-ekben, amelyek a második után már inkább idegesítőek, mintsem ijesztőek. A megrögzött családanyát leszámítva, átlagos sablonkaraktereket kapunk, és a főszereplő Belle-lel sem mindig könnyű szimpatizálni. Az ilyen kísértet központú filmekben jobbára szokott lenni némi nyomozósdi, hogy miért kísért itt valami, vagy miért történnek ilyen szörnyű dolgok, de jelen esetben ez teljesen minimális, valószínűleg azért, mert a korábbi filmekben ezeket már kitárgyalták, új dolgokat pedig meg sem próbáltak beleszuszakolni. Mindezek függvényében, a film egy teljesen kiszámítható nyomvonalon halad a fináléig, ami szintén elég felemás lett.

Pro:

- Elfogadható alap sztori

- Összességében korrekt színészi játék

- Valós eseményekre való alapozás…

Kontra:

- …amit már minden szögből láttunk

- Semmi újat nem mutat

- A feszültség (majdnem) teljes hiánya

 

Összességében az Amityville: Az ébredés egy teljesen felesleges film. A rövid játékidő ellenére sem tudja feszültségben tartani a nézőt, és újításokat sem képes hozni a franchiseba. Ennek ellenére azért nem egy nézhetetlen film, de ha arra vagy kíváncsi, hogy megéri-e a mozijegy árát, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Ezt a filmet maximum a tizenkét évesek pizsamapartijára tudom ajánlani, ők talán még félni is tudnak rajta.