„Apuka látta a filmet?” –A BOSSZÚ ANGYALA - kritika

Premier kritikák | 2017-09-11 |

A Cinefest robog tovább, meg sem áll, ha igen akkor is csak egy pillanatra. Mondjuk, hogy olyan embereket mutathasson be és hozhasson közelebb a nézőkhöz, mint Eastwood bácsi lánya, Francesca Eastwood.

A történetem ott kezdődik, hogy majdnem lekéstem a filmet. A hatalmas számú érdeklődőre való tekintettel a helyek szinte percek alatt beteltek. A hatalmas termet sajtósok lepték el, minden széken ült valaki és csak azok maradhattak a teremben, akiknek volt ülőhelyük. Sajnálatos, de érthető intézkedés, bár pár évvel ezelőtt a fesztiválon, mikor a Világvége (The World's End) című Simon Pegg filmet mutatták be, akkor elvileg még a lépcsőkön is ültek. Ez nem volt járható út idén. Azonban hála az emberek kedvességének (és megnyerő kék szemeimnek…) sikeresen kerítettünk széket, hogy aztán elkezdődhessen az utazás a nemi erőszak szülte gondokkal tűzdelt világba.

A történet leírása a cinefest.hu oldalon olvasható: „Noelle képzőművészetet tanul, de valahogy nem találja a megfelelő művészi kifejezési módszert. Egy nap az egyik tankörtársa megerőszakolja. Noelle próbálja feldolgozni a történteket és kérdőre vonja a fiút, de a beszélgetés balul sül el és a fiú meghal. Noelle igyekszik visszatérni a normál életbe, míg rá nem jön, hogy nem ő az egyetlen áldozat a campuson. Úgy dönt, a saját kezébe veszi a dolgokat. Megszületik a bosszúálló és kiderül, a megtorlás az, amire művészként is szüksége volt.”

A vetítést egy kis felkomf. indította, amelyen már láthattuk a két meghívottat. A főszereplő hölgyet, az „Eastwood lány” (és a brazil származású rendező Natalia Leite aki eddig inkább kisfilmekkel rukkolt elő, neve viszonylag ismeretlenül csenghet. Az üdvözlés után vártak volna a színésznőtől pár szót, de ez igazából elmaradt, arra hivatkozva, hogy nagyon izgul, attól is lámpaláz fogta el, hogy fel kellett mennie a színpadra, de a film megnézése után majd mi, nézők is megértjük.

Igaza volt. Megértettük, én mindenképpen. Az erőszakos és sokkoló jelenetek, a fullasztó téma és azok a helyzetek, amikbe a film kedvéért keveredett, minden okot megadott számára, hogy idegeskedjen a fogadtatás miatt.

(Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt, a mellettem ülő anyuka, aki a minimum 16+, de 18 karikásnak is beillő filmre magával hozta a gyerekeit is. A mögöttünk ülő jóérzésű szintén anyuka ugyan felhívta a nő figyelmét, mennyire beteg dolog, akár csak elhozni is egy alig kisiskolát taposó gyereket egy ilyen komoly filmre, de az anyuka mindenkit megnyugtatott, hogy a lánya alszik, nem lát semmit, főleg nem érti az amúgy angolul szóló filmet. Én erre csak annyit mondanék, hogy de akkor is… Mindenki maga tudja mi a jó neki és a családjának, de ez akkor is megdöbbentő volt.)

A kis közjáték után akkor jöjjön maga a film. Nem tudott bennem akkora hatást kiváltani, mint amekkorára tervezték, de így is eljutott az üzenet. Hazánkban is egyre nagyobb hangsúlyt kap a nemi erőszak az egyetem berkeiben. Gondoljunk csak a gólyatáborok történéseire, de ki tudja mennyi eset marad a homályban, mert elszenvedői inkább nem is beszélnének róla.

A film, több olyan esetet is feltár ahol erőszakosság történt, valahol tettek ellene, van ahol a szőnyeg alá lett söpörve. Emellett megoldásokat is kínál a film, hogyan lehet elkerülni. Az egyik nagy találmány a színváltó körömlakk mely akkor változtatja meg a színét, ha az italba valamilyen partydrog kerül. A lány csak beledugja, az ujját mielőtt meginná, és máris tudja van-e valami az italában, a buliban. Főhősnőnk ennél azonban többet szeretne tenni. Azt, hogy ez lenne-e a helyes, vagy a többi másik eset, mindenki döntse el maga. Végül is erre hív minket a film. Nem megoldást kínál, csak bemutatja, a felszínre emeli a problémát. Mert erről kevesen és keveset beszélnek. A látvány kellemes, akarom mondani, nem dörgölik az orrunk alá, hogy akkor most gyilkosság történik, nem egy Trónok harca az biztos, de valahol mégis. Mindennek van valamilyen története a filmben, ahogy az a vetítés utáni beszélgetésből ki is derült. A festmények, amelyek megjelennek a vásznon, a rövid bejátszás egy pókról, vagy épp a szereplők komolysága a forgatással kapcsolatban.

Térjünk is rá, hogy mi történt azután, amint a vastaps hangja elcsendesedett és a két vendég, Natalia és Francesca az ajándékba kapott virágcsokorral elfoglalták helyüket a színpadon. A rendező beavat minket, hogy miért is ezt a témát választotta, milyen párhuzam vonható közte és az események között. Megdöbbentő hallani, hogy mintha róla szólna a film. Natalia szintén művészeti egyetemre járt, akárcsak Noelle, ami pedig a legsokkolóbb, hogy vele szemben is alkalmaztak nemi erőszakot. Most, ennyi magyar ember előtt mégis beszél róla, nyíltan meséli miért rendezte meg a Bosszú angyala címmel ellátott filmet.

Francesca elmesélte, hogy végtelenül hálás, azért amiért eljátszhatta a szerepet, úgy érezte valami ilyesmit keresett akkor. El akarta mesélni a történetet. Hiszen, ahogy fentebb említettem, Amerikában felkapott téma az erőszaktevés. Megkérdezte a műsorvezető, hogy milyen szemmel tekintett karakterére, melyre válaszolva elmondta, hogy abszolút, mint ember, viszonyult a szerephez, arra pedig, hogy tetszett-e neki a befejezés, csak annyit mondott, hogy rengeteg kimenetele lehet egy hasonló eseménynek, természetesen benne is felmerült egy alternatív lezárás, de Natalia munkáját annyira csodálja, hogy teljesen elégedett a filmmel, úgy ahogy az van.

A kérdezés szabadságát megadva a nézőknek több érdekes kérdés is elhangzott, amelyek által többet tudhattunk meg nem csak róluk, de a munkálatokról is.

A filmben látható egy jelenet, amikor Noelle fest, fekete festékkel, összekeni önmagát, a ruháját, szinte minden fekete lesz. Ettől mennyi idő volt megszabadulni?

• Francesca: Legalább egy hónapig tartott köztem és a festék között a kapcsolat, pár ruhát emiket akkor viseltem az óta is megtartottam. Azok a mai napig feketék. A körmöm alól különösen nehéz volt eltávolítani a festéket.
• Natalia: Francesca nagy átéléssel játszotta a szerepét, volt olyan eset, hogy szóltam neki – oké ugorjunk a következő jelenetre, erre csak annyit mondott, várj, ezt még befejezem. Néha nekem kellett kivennem az ecsetet a kezéből.

Volt valamilyen szakmai tanácsadó, aki segített megérteni, feldolgozni azt amit a filmben át kellett élnie, amiről játszott?

• Natalia: Külön erre nem volt emberünk. Cikkek, hasonló esetek gyűjtése és megismerése volt. Olyanokkal beszélgettünk, akik éltek át hasonlót. A témával kapcsolatban dokumentumfilm is készült, ami ugyancsak nagy segítség volt.

Hogyan sikerült ilyen rétegekben eljátszania a szerepet, aztán, hogy sikerült kilépnie belőle?

• Francesca: A fizikai megjelenés és a hanghordozás is nagyon fontos volt. Naponta gyakoroltam. Egy hónap biztosan kellett ahhoz, hogy elengedjem a szerepet, de a mai napig sem sikerült teljesen. Most, a film megnézése sem volt egyszerű számomra.

A filmben látható festmények kezeket ábrázolnak, miért pont kezek? Van közük az erőszaktevők kezeihez, vagy más jelentésük is van?

• Natalia: Sok helyen kerestük a művészt, akinek a festményei majd megjelennek a filmben. Azt akartam, hogy valós személy képei legyenek. Így esett a választás Christinere. Abszolút szabad kezet kapott az alkotásban, azt festett, amit gondolt. Korábban őt is érte zaklatás. Tehát a kezek ábrázolása a művész döntésén múltak.

Apuka látta a filmet?

• Francesca: Nem.

Terveztek a filmhez alternatív befejezést?

• Natalia: A kérdés nagyon jó – mosolyog – mert a forgatókönyvnek eredetileg más befejezése volt, mint amit láthattunk a filmben. (Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy pont az ellenkezője, de a spoilerre való tekintettel ezt a cikkben nem fedjük fel.) Az íróval megbeszéltük, hogy a filmben látható befejezés sokkal realisztikusabb lenne. A morális kérdések részei a filmnek, erre reflektál a történet vége is. Noelle bosszúja egyszerre sikeres és mégsem, erre a film lezárása ad választ, mire fel a kettősség.

Van valami közös Önben és a karakterében?

• Francesca: Egy karaktert építek fel, megteremtem azt. Ahhoz, hogy hitelesen el tudjam játszani, kellenek az élettapasztalatok, tehát igen, van valami benne belőlem, kicsit felturbózva.

A férje is szerepel a filmben, volt valami ellentét önök között a filmben látott jeleneteknek köszönhetően? (Az interneten olvasható, hogy 2017 óta Francesca Eastwood és Clifton Collins Jr. összeházasodtak)

• Francesca: Ő nem a férjem, bár nagyon jó barátok vagyunk. Ez a félreértés az internet hibája.

Ebben az esetben a sajtótájékoztató után elhívhatom egy kávéra?

• F.: Nagyon kedves, de a filmet megtekintve nekem egy koktél jobban esne? Nem gondolja?

Milyen információk jöttek a premier után a filmről?

• Francesca: Nagyon pozitív visszhangot kapott. A film után sok személyes tapasztalat látott napvilágot. Sokan mesélték el a történetüket. Jó volt ezeket hallani, hogy elmerik és akarják mondani a résztvevők. Remek volt hallani, hogy szeretik ezt az emberek.

Az egyik jelenetben egy pók mászik.

• Natalia: Szerettem volna sok állatot a filmbe. A kérdéses jelenetnél pont észrevettük, hogy egy pók mászik a helyszínen, remek lehetőség volt szerezni egy állatot ingyen.

Mennyire változtatta meg a szerep az életét?

• Francesca: Nehéz dolog volt belekerülni a szerepbe. Aztán eljátszani azt, majd pedig kikerülni belőle. Nagyon büszke vagyok arra, hogy eljátszhattam.

Ezután hozzátette: „Csodás kérdések, csodás közönség!”

 

Sok jelenetet kap a víz, miért?

• Natalia: Sok jelenetet szerettünk volna. A víznek szimbolikája van, a védelem, az újjászületés. Csak tekintsünk vissza milyen jelenetek után vagy előtt szerepel a víz.

A beszélgetést követően érezhetően megcsappant a jelenlét a késő esti filmre. Sokan csak erre az alkotásra voltak aznap kíváncsiak, ami nem is csoda, hiszen ez a versenyfilmek kategóriában található.

 

A film kétség kívül erős üzenetet és főleg erős témát boncolgat, egy önkényes igazságosztó szemszögéből. Jó ok ez arra is, hogy elgondolkodjunk, vajon milyen megoldást kell találni, ha nem akarjuk, hogy idáig fajulhassanak a dolgok.

 

A CineFest nem pihen, hamarosan érkezünk a következő bemutatóval is!