Lovasíjász a falon – A NAGY FAL (2017) KRITIKA

Premier kritikák | 2017-01-07 | Faragó Tamás

A távol- keleti filmeket mindig is nehezebben emésztettem meg. Persze vannak klasszikusok, amiket szeretek. Japánból, Kuroszava Testőre vagy Takeshi Kitano Zatoichije. Koreában ott az Oldboy vagy a Snowpiecer, Honk Kongban pedig ott vannak, a John Woo és a Jackie Chan klasszikusok. Viszont az igazi kínai filmekkel hadilábon állok. Talán a Hőst tudnám említeni, ami a képi világával egyszerűen lenyűgözött, de sajnos ennyi. Nekem a kínai filmek – úgy mint a távol-keleti mozik általában – túl harsányak. A színészek ripacskodnak, a párbeszédek túlírtak, a rendezés kaotikus és megalomán. Persze rá lehet fogni, hogy kultúrabeli különbség, meg műfaji jellegzetesség, de ezen megállapítások elfogadása, nem teszi számomra ezeket az alkotásokat szórakoztatóbbá.

Ezek után, nem csoda, hogy különösebb lelkesedés nélkül vártam, Matt Damon legújabb filmjét, ami egy kínai-amerikai koprodukció, egy igazi látványos távol-keleti eposz. Ez egészen addig tartott, míg meg nem tudtam, hogy Damon kis hazánkba látogatott, megtanulni a lovasíjászat fortélyait, annak mesterértől, Kassai Lajostól. Innentől személyessé vált az ügy, ugyanis 15 évig voltam középkori hagyományőrző. Habár az íjászat sosem volt a szívem csücske, de természetesen megtanultam használni a legelterjedtebb távolsági fegyvert. Kassai Lajossal pedig sokszor találkoztam személyesen, ismerem a módszerét és a stílusát. Győzött a kíváncsiság, látni akartam, mit tudott ebből kamatoztatni, Hollywood egyik népszerű sztárja, egy fantasy filmben.

A történet elég egyszerű. A Matt Damon által játszott William és a Pedro akit, (Pedro Pascal formál meg), egy kalandor zsoldos csapat utolsó túlélői akik, a puskapor megszerzésének céljával érkeznek Kínába. Itt belekeverednek egy ősi háborúba, amit a helyiek vívnak, a birodalomra 60 évenként rátörő démoni lényekkel. És itt ki is fújt. Igen ebben ennyi van…

A rendező személye bizakodásra adott okot, hiszen ugyanaz a Yimou Zhang, aki a korábban említett Hőst is levezényelte.
Az alkotásban megvannak a helyi, műfaji jellegzetességek. A megalomán, de pazar látvány, gyönyörűen kidolgozott koreográfiák. A trükkök tényleg eszméletlenek. Csak kapkodtam a fejem a sok látványosság miatt. Amit még pozitívumként éltem meg a kínai színészek visszafogott játéka. Ez két dolognak köszönhető. A nyugati közönség felé nyitás, hiszen a túlzásba vitt színészkedést (vagy inkább ripacskodást), hozzám hasonlóan, a nem távol keleti nézők, nehezebben fogadták volna be. A másik indok kevésbé pozitív, mert sajnos ez a forgatókönyv gyengesége. Habár a szereplők amúgy sem tobzódnak a személyiség jegyekben, ez a kínai karakterekre halmozottan igaz. Először frusztrált a ruhák vegyes és harsány színvilága, de később ez segített megkülönböztetni a figurákat. A legfőbb jellemzők kimerülnek abban, hogy az egyik aranyvértben, a másik kékben van. Van még egy jelentősebb női főszereplő, de az ő jellemrajza is kimerül abban, hogy nagyon lojális.

A nyugati karakterek már kissé kidolgozottabbak. Damon és Pascal között egész jól működik a kémia. A film első felében igazi buddy comedy kapunk. Sőt Pascal szinte lejátssza a főszereplőt a vászonról. Hitelesebb a züllött, örökké zsörtölődő és haszonleső zsoldos szerepében.

Feltűnik még Willem Dafoe, egy tőle szokatlan szerepben. Viszont csípőből kirázza a gyáva és kapzsi kereskedőt. Az film második felében kap egy külön szálat Pascalal amiben lett volna potenciál, de sajnos hamar lezárják.

És, hogy megláttam-e a filmben amit kerestem?! A válasz még engem is meglepet, ugyanis igen. Damon igenis alkalmazza a Kassaitól tanultakat, felismertem a rá jellemző íjász technikát. Viszont ez gyorsan elsikkad. Habár maga az íjászkodás tényleg fontos szerepet kap a filmben, a kínaiakra jellemző látványorgia ezt elnyomja. Elképesztő csatákat láthatunk. A harcjelenetek nagyon intenzívek, de szépen átláthatóak. Ilyenkor érezni igazán Yimou Zhang keze munkáját. Viszont máshol sajnos nem. A film nem több egy tucat blockbusternél, aminek kidolgozatlan a forgatókönyve és a karakterei. Cserébe humor és látvány tekintetében kellemes, viszont jól ismert szórakozást nyújt.

A Nagy Fal egy korrekt film. Ennél se több, se kevesebb. Nincs meg benne az a plusz amit ne kapnánk meg évente többször Hollywoodból. Aki egy igazi kínai filmet vár az biztos csalódni fog, aki csak egy látványos színes-szagos, akció-fantasyt, annak mindenképpen ajánlom.