Csoda a jégen – ÉN, TONYA (2017) kritika

Premier kritikák | 2018-02-06 | Somlyai Dóra

Az érzés, amikor megszólal egy zene, - lehetőleg olyan, amit nagyon szeretsz- elkészültél, minden készen áll ahhoz, hogy azt csinálhasd, amit a világon mindennél jobban szeretsz. A zene ritmusára pedig beleveted magad, hogy minden porcikádat átjárja a kellemes elégedettség – Igen, nekem ez az Életem!

Valami ilyesmit érezhetett Tonya Harding minden alkalommal, mikor korcsolyával a lábán a jégre lépett. Egészen addig a bizonyos incidensig.

Az incidens: 1994. január 6. napján Tonya és riválisa Nancy neve is bevonult a sporttörténelembe, kinek milyen jelzővel. Azonban kezdjünk mindent a legelején.

A film, melyet Margot Robbie főszereplésével vetítenek a hazai széles vásznak, egy igaz és megtörtént esetet tálal elénk. Érdekes, hogy erről azonban Robbie-nak fogalma sem volt, és a forgatókönyvírók találékonyságának hitte a sztorit.

Egy mindössze pár éves kislány, akinek minden álma, hogy korcsolyázhasson. 1970-ben született anyja 5. férjétől. Kapcsolata az anyával Lavona Hardinggal (Allison Janney) nem volt zökkenőmentes, ami enyhe kifejezés. Janney alakítását nem hiába jelölték Oscarra. Az az őszinte szarkazmus, ami az egész filmet átlengi tökéletes megformálóra talált a keménykezű anya megtestesítőjénél.

Tonya magánélete, a sok erőszak és megaláztatás mellett érthető módon siklott félre. Fiatalon menekült egy házasságba, mely hatással volt karrierjére. Tonya nem a tipikus műkorcsolyázó elvárásokat követte. Se kinézetre, hiszen alkata a kecsesség helyett izomzattal rendelkezett, se pedig mintaélettel. Édesanyja összesen 7-szer ment férjhez, Tonya pedig sportolói karrier ide-oda, dohányzott és alkoholt is fogyasztott méghozzá nyilvánosan. Eredményeit, - legyenek azok bármilyen kiemelkedőek is – beárnyékolták ezek az ügyek. Hiszen ki akar egy botrányos életű nőt Amerika legjobb jégkorcsolyázójának.

Érdekelt az bárkit is, hogy mit tett le a jégre? Egy röpke hírnév erejéig minden bizonnyal. Mint minden sportágban, a műkorcsolyában is megvannak a mumusnak számító gyakorlatok, melyek léteznek ugyan, de még senki nem hajtotta végre őket. Tonya Harding pedig pontosan ezt csinálta. Végrehajtott egy tripla axelt, elsőként a nők között a világon. Mi ez, ha nem bámulatos teljesítmény. Az ugrás lényege, hogy a versenyző előre-kifelé ívben futó lábáról ugrik fel, a háromszor másfél fordulatos forgás után a másik lábára hátra-kifelé irányban érkezik vissza. A két tripla axel végrehajtása egyéni versenyen szintén bámulatos teljesítmény. Azonban eme sikerek idővel elhalványultak a későbbi tettei mellett.

Nancy Kerrigan nem cselekedett semmit, hogy megérdemelje a sorsát. Egyetlen bűne az volt, hogy a családi háttere igazi mintapéldája volt az összetartó sikeres karriertámogató családnak. Két bátyja szintén a jégen vitték sikerre életüket, mint hoki játékosok, édesapja plusz műszakkal járult hozzá lánya sikereihez. Teljesítményével kivívta az elismeréseket, hiszen folyamatosan szép eredményeket ért el, tört előre a versenyek folyamán. Ugyanakkor Tonya hibát hibára halmozott. Az eredményei romlottak, az éremtáblázatokon lejjebb csúszott. Míg a bájos és mosolygós Kerrigant mindenki imádta, Tonya durvasága miatt egyre inkább elfordult tőle a közmédia és a közönség.

Tonya férje végső elkeseredésében eszelte ki az incidenst. A cél a rivális likvidálása. A fiatal lány térde fölé mért ütés a viperával elég volt, hogy zúzódjon a lába és az akkori bajnokságot kihagyva esélyt adjon Tonyának a győzelemre, amit meg is szerzett.

Ezt a történetet vitte a moziközönség elé Craig Gillespie (Viharlovagok, Az egymillió dolláros kéz) méghozzá zseniális megoldással, hiszen a fekete humort, a szívbe maró drámaiságot és a nyers őszinteséget egyszerre mutatja meg számunkra.

Ehhez társul a szereplők kiemelkedő játéka. Margot Robbie élete alakítását hozza, amit a karakterrel művelt az tényleg a színészet magasiskolája. Egyszerre enged minket közel a karakterhez, hogy átérezve fájdalmát szurkolhassunk neki és kívánjuk, legyen az élete boldogabb, ugyanakkor nem feledteti velünk azt se, hogy nem egy ártatlan áldozat személye. Karakterekben nem bővelkedő film ezáltal lehetőséget ad a többieknek a parádés alakításhoz. Sebastian Stan (Amerika kapitány, Mentőexpedíció) aki az ártó kapcsolat másik személyét Jeff Gillooly-t alakítja és a már említett mama értésünkre adják miért kellett Tonyának erőszakhoz folyamodnia a békés út helyett.

Az Én, Tonya pontosan az a filmélmény, amiért érdemes elmenni a moziba és végignézni. A karakterek, a folyamatos feszültség, amit a film adni tud képes elfeledtetni velünk, hogy végig egy igaz történetet követünk a kezdetektől a kibontakozáson át egészen a végletekig.