Pokoljárat - VONAT BUSANBA (2016) kritika

Premier kritikák | 2018-03-01 |

Mivel a zombis téma lerágott hús és csont, a műfaj rajongói akarva-akaratlanul felkapják a fejüket, ha egy esetleges leendő gyöngyszem megcsillan a filmművészet egén.  A film megnézése után kiderül, hogy megvolt-e benne az az esszencia, ami kiemeli a tucatból, a sablonkupacból, vagy legyintve azt mondjuk: „egynek elmegy”.  Nézzük, hogy a Dél-Koreából érkező „sprinter zombik a vonaton” ötlete szódával, vagy anélkül is eléri-e célját, és beleférhet a műfaji kánonba, vagy megmarad aranyos kis próbálkozásnak.

Ahogyan általában az élőhalottas filmeknél, itt sem kell csavaros alapsztorit keresni: kitör egy világméretű járvány, aminek következtében az emberek meghalnak, és gyorsabban változnak át zombivá, mint ameddig az éjszakai kajavadászaton nyitva tartom a hűtőajtót. Valamennyi emberke pedig egy vonaton, ami Busanba tart, szembesül testközelből a jelenséggel, és megpróbálnak túlélni. Minden áron, ez már csak így megy. (Érdekesség: a főszerepet játszó Yoo Gong Busanban született).Nem lehet nem asszociálni a vonatban „eksönöző” téma miatt a Snowpiercerre, a globális zombiológia óra miatt meg Brad Pitt Z világháborújára. Gyorsan el is árulom, hogy utóbbit kenterbe veri, de mint a … (a hasonlat befejezése tetszőleges).

A film előzetese becsapós. A pörgés alá jól választott zene megtéveszti az embert. Aki másfél-két óra folyamatos hentelést, vérvízesést, testrészes kidobóst vár, az csalódni fog. Akció szempontjából a Vonat Busanba hasonló a lendkerekes autóhoz: egyszer nagyon megy, és önfeledten kapaszkodom a székbe, aztán belassít. Nyilván oka van, mert a főszereplők kapcsolata, története tökmindegy lenne, ha csak az égből is potyogó zombikon lenne a hangsúly, de ez nem az a vonat.

A körülményekhez képest szépen megrajzolják a főszereplő apa-lánya páros kapcsolatát, és a mellettük fő-mellékszereplő másik két pár (egy badass férj és várandós felesége és egy gimis „bézbóz” játékos és félplátói csaja) viszonyát. (Érdekesség: a badass karaktert játszó Dong-seok Ma az apát játszó Yoo Gong személyi edzője). Emellett a tömegpszichózis is finoman megjelenik a hömpölygő zombizivatar közben.

Számomra a film egyik legnagyobb előnye (amiért nyálfröcsögve röhögő ötös jár) a terek piszkosul jó használata és maximális kihasználása. Élvezet volt nézni akár a zárt vagon, akár egy állomás intelligens kitöltését.A zombik a többnyire megszokott „törött bokán vánszorgást” cserélték a majdnem Usain Bolt szintre, hogy az öregek és a terhes nők se unatkozzanak, a terhes nők férje meg pláne, a magáén kívül még két életért felelős.A dicséret összes létező formája megilleti a főszereplő kislányt (Su-an Kim). Az alakítása nem kevés hollywoodi sztárjelöltnek elveri a valagát, de a többi szereplő is rendben van. 

A zombik sem a megszokott okádékok, és egy ínyenc handicapet is kaptak, ami egyszerű, mégis pozitívumként kerül fel a film számlájára. Ezek a zombik önmagukkal kamikazéznak, egymás hegyén-hátán át cunamiznak, csak éppen valami hiányzik. Igaz, hogy nem találkoznék velük önszántamból az utcán, de A kaptár átvedlett kutyái valahogy paráztatóbbak. A filmnek ettől függetlenül helyén van a hangulata, bár nem ültet be egyik vagonjába sem, ahol főhőseink mintha videójátékban lennének, és minden vagonban máshogy kell megoldaniuk a küldetést: jussanak át a következőbe. A szereplők amúgy kellően realisztikusak, mindegyik hiteles a maga lélektanával.

Feltűnő a film elején a csend, mármint nem zenével, aláfestéssel indul, és ezt tartja is egy darabig. Mikor már lecsós a kezünk, mert belecsaptunk, akkor remek színvonalat hoz a filmzene, és a leginkább ázsiai filmekre jellemző operahatású dallam a gyilokáradat közben is felcsendül. Ráadásul az egész járványosdi megtestesülése konkrétan a vonat elindulásakor jelenik meg, ezt a kiváló időzítést nehéz nem észrevenni. A viszonylag alacsony költségvetés ellenére a látvány, effektek korrektek, a film egészén pedig egyáltalán nem látszik, hogy nem az álomgyárból szalajtották, sőt, sok ottani mozi színvonalát csípőből megugorja. Külön érdekesség, hogy a rendezőnek ez volt az első élőszereplős filmje, eddig csak animációs projektekben utazott. Sikerrel vizsgázott az élő (és halott) emberekkel is, joggal várható a következő alkotása.

Summázva: a Vonat Busanba egy igényes, okos térhasználatú, kliséktől mentes, a zombis filmek átlagából kiemelkedő alkotás. A versenyt nem csak felveszi a Z világháborúval, hanem meg is nyeri, utcahosszal. Azon túl, hogy bőven kellemes kikapcsolódás, maradandó koktélcseresznye a műfajban.