A pörkölt elmaradt – NYÚL PÉTER (2018) kritika

Premier kritikák | 2018-03-19 |

Kellemes meglepetés volt számomra mikor felröppent a hír: film készül a híres nyuszi, Péter kalandjaiból. Megálmodója az angol író, illusztrátor, természettudós és természetvédő Beatrix Potter (1866. július 28. – 1943. december 22.)

A levelek, melyeket egykori nevelőnője beteges gyerekének Noelnek írogatott lassan könyvvé duzzadtak, melyet először a családnak és a barátainak adott ki, saját kézzel rajzolt illusztrációival. Erre a történetre, Nyúl Péter kalandjaira figyelt fel egy nyomda, hogy 1902-ben napvilágot lásson a könyv egy kék kabátos nyusziról.

A mesében szerepet kaptak még egerek, Tomi cica, Jeremiás a béka, vagy épp Jolán kacsa.

Hozzánk, nyulak ide- vagy oda két héttel Húsvét előtt érkezett meg a film, olyan szereplőkkel, mint James Corden - Nyúl Péter, Sam Neill - az öreg McGregor, Margot Robbie - narrátor. És akkor még nem is említettem a két hús és vér főszereplőnket: Domhnall Gleeson aki megint megmutatja tehetségét és Rose Byrne, aki az írónő bőrébe bújik. A történetünk szerint Nyúl Péter és testvérkéi, valamint unokatestvére rendszeresen és tökéletesen megkoreografált módon szereznek élelmet az öreg házsártos Mr. McGregor kertjéből. A bácsi balesetét követően úgy tűnik a nyuszik és az erdőlakók békében falatozhatnak a kertből, ám megérkezik az örökös. Ádáz harc kezdődik Péter és a betolakodó között, ami kezdetben csak a kertért folyik, majd kiterjed a bájos Miss Potterre is.

Azt le kell szögeznünk, hogy a Sony Picture Animation ezúttal magasabbra emelte azt a kertkaput, amit át kell ugrani, ha nem is a nyusziknak, de legközelebb önmagának. Alkotása kedves, vicces, tanulságos mese a megbocsátásról, mely egyszerre szól gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Beatrix Potter meséi sosem csak a gyerekeknek íródtak, üzenet értékkel felruházott alkotások voltak, hogy egy kis szülői segítséggel nevelje a közönséget, ne csak szórakoztassa. A jelen animációban ez hatványozottan érzékelhető. A zsúfolt (még az első sorok is tele voltak) moziban az üzenet értékű poénok és párbeszédek alatt megnőtt az alapzsivaj, de a film gyorsan kompenzálta ezt egy olyan húzással, amitől minden apróság csilingelve nevetett föl. (Egy kislány annyira beleélte magát a történetbe, hogy a nyuszi tettetett halálakor szegény sírva is fakadt.)

A történet feldolgozásának azonban akadt még egy buktatója, amit a kicsik vagy megértenek, vagy inkább összezavarodnak tőle. A bácsi halála alkalmából rendezett buli, az új lakó allergiájával való visszaélés a film után komoly magyarázatért kiált a gyerekeknek. A zenei alapanyag jól eltalált, a „fosszuk ki a veteményest ritmusra” például egy remekül megkomponált jelenet lett. Azonban a poénok, amik eldörrennek, a másfél óra alatt a film végére erejüket vesztik, ami nem nehéz, ha ugyan azokból a szituációkból táplálkozik. Az animáció pedig olyan élethű lett, hogy kedvünk lenne nekünk is megsimogatni Pétert vagy épp Benjámint.

Az pedig megint nem tudom mennyire egészséges dolog, hogy más nyomorán nevet a gyerek. Én (eltekintve attól mennyire kedvelem Gleeson-t,) már rendesen sajnáltam szegény manust. Gleeson (Ex Machina, Időről- időre, Frank) játéka, mellesleg megint kifogástalan volt. Egyetlen szívfájdalmam vele kapcsolatban, hogy nem sikerült találni neki egy épkézláb magyar hangot, akire a későbbiekben is számíthat. Ennek pedig elnézve az egyre ívelő pályáját, nagyon ideje lenne. Bea-t alakító Rose Byrne (A kém, Insidious) a maga gyermeki bájával néha már az idegesítő határt súrolta ugyan, de még így is megmaradt bájosnak.

A már említett gyerekek számára érthetetlen utalások, vagy más néven erőszak azonban folyamatos jellemfejlődésre ösztönzi a karaktereket, akik a történet végére alapos változáson mennek keresztül és rengeteget tanulnak. A rosszból jó lesz, a jó pedig levetkőzi kellemetlen szokásait. A rendező Will Gluck már amúgy is bizonyította, hogy ért a vígjátékokhoz (Barátság extrákkal, Könnyű nőcske) szóval az ötlet jó kezekben volt. Minden hibája vagy kockázata ellenére egy kellemes családi mozi élményt pakolt össze. Így kerekedik ki egy a gyerekeknek is remek szórakozást, azonban a felnőtteket sem hanyagoló (sőt!) családi mese, a régi kedvenc új kabátkában.