Szerelemre hangszerelve – CSILLAG SZÜLETIK (2018) kritika

Premier kritikák | 2018-10-05 | Ben Palmer

A Csillag Születik megérkezését a hazai mozikba legalább olyan lelkesedéssel vártam, mint anno a Damian Chazelle által rendezett Kaliforniai álmot. Ennek leginkább két oka van, egyrészt közel állnak hozzám a zenés alkotások, másrészt az, hogy ez a film mégiscsak a négyszeres Oscar- jelölt Bradley Cooper rendezői debütálása, amelyben ráadásul az elmúlt 10 év egyik legnagyobb női popikonját tette meg Lady Gaga személyében főszereplőnek már önmagában is izgalmas koncepciót sejtetett számomra. Két éve igazi varázslatot élhettem át Chazelle musicalje révén, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy egészen eddig kellett várnom, hogy ez a varázs újra előjöjjön és szikrát lobbantson a szívemben, és felszínre hozza bennem azt a szenvedélyt a filmek iránt, amit már kicsit elveszettnek hittem. Bár megkérdőjelezhetetlenül a Lady Gaga művésznéven elhíresült Stefani Germanotta a legfényesebb csillaga a történetnek, mégis a Csillag születik esetében nem egy a színész- és énekesnő személyét ajnározó Oscarra szabott művészfilmről beszélünk, hanem sokkal inkább az év romantikus drámájáról, mely legalább olyan szívfacsaró, mint amilyen varázslatos élménnyel szolgál a néző számára.

Történetünk kezdetén megismerkedünk a Bradley Cooper által megtestesített, kiégett rocksztárral, Jackson Maine-nel, aki hiába örvend igen komoly népszerűségnek és hiába kiváló szakmájában, mégsem találja a helyét a nagyvilágban, emiatt pedig elég keményen iszik és drogokat sem veti meg. Egy nap aztán betéved egy klubba, ahol mondhatni felfedezi a Lady Gaga által játszott Ally-ben rejlő tehetséget, míg aztán két szereplőnk szépen lassan (romantikus filmhez mérten) egymásra talál, ám itt messze nem áll meg a történet…

Ha őszinte akarok lenni, a Csillag születik szívszaggató emberi drámák elmesélője, valamint kiváló Lady Gaga portré is egyben, mindennemű modorosságot vagy műviséget mellőzve. Igazából jól is áll a sztorinak Gaga néhány jelenetben érződő rutintalansága, hisz emiatt sokkal közelebbinek és földhözragadtabbnak, ezáltal pedig azonosulhatónak érezhetjük esendő karakterét, a lányt, aki megkérdőjelezhetetlen tehetsége ellenére is komoly önbizalomhiányban szenved. A film bátor kritikát fogalmaz meg a művész világ, kifejezetten pedig a zenészszakmával szemben, mely sokszor képes elengedni a legígéretesebb talentumok kezét is, ha azok nincsenek külsőségekben a közönség ízlésére szabva.

Az alkotás, címéhez híven tehát csillagot avat, ám nem csak a történeten belül, hisz az, hogy a 21. századi popzene egyik legkirívóbb dívája hamisíthatatlan imázsát levetkőzi egy film erejéig és végre úgy van lehetőségünk megismerni őt, mint hétköznapi embert, nem pedig mint polgárpukkasztó, ám kétségtelenül tehetséges előadót, egyszerre felemelő és izgalmas tényező is egyben. Ennek következtében pedig lehetőségünk van felmérni Gaga tudását színésznőként is, aki valóban erős játékkal rukkol elő, ám érezhetően akkor van igazán elemében, mikor a mikrofon mögött kell helyt állnia. Hihetetlen, de mintha két különböző embert látnánk a mozivásznon, miközben a színésznő játékát nézzük, hisz az esendő, törékeny és elismerésre váró örök álmodozót is éppen olyan hitelesen elő tudja adni számunkra, mint a hozzá sokkal közelebb álló, az évek során jelentősen formálódó dívát. Ettől működik talán ennyire kiválóan ez a film, na meg Cooper rendezői zsenijétől.

Ha már Cooper… nem elég, hogy rendezőként bravúrosan debütált, de még ráadásul színészként is élete szerepében villog saját mozijában. A kiégett, alkohol, valamint drogproblémákkal küzdő, ám a szerelme után ácsingozó rocksztár szerepében ugyanis egy olyan ember drámáját szolgáltatja számunkra, akit egyszerre tudunk gyűlölni, azért aki, mégis a szívünk szakad meg érte minden egyes visszaesése során. Tökéletesen érthető, hogy miért ragaszkodik hozzá annyira a Gaga által megformált Ally, még annak ellenére is, hogy sokszor már teher számára a férfi vállalhatatlan viselkedése, ám Cooper annyira fenomenálisan adja át az érzelmeit, hogy már a tekintetével is képes lenne a legharagosabb női szíveket is megbékíteni. Mondanom sem kell, a két főszereplő között tökéletes a kémia, hosszú idő után, talán az egyik legjobban működő filmes páros.

Cooper varázslatos mozija tehát tényleg minden elismerést megérdemel, technikailag se lehet panaszunk az operatőri munkára, illetve a baromi érzelmes és jól működő betétdalokra sem, ám mégse beszélhetünk egy hibátlan munkáról. Számomra, ami a legzavaróbb volt, hogy nagyon sokszor kapkodósnak éreztem a filmet, ami elég bizarrul hangozhat egy több, mint két órás játékidejű alkotás esetében, ám arról van szó, hogy a legtöbb konfliktus, vagy drámai szál elég hamar lezárásra kerül, vagy átugrik felettük a sztori, mintha nem bízott volna Cooper abban, hogy elég drámai töltet van egy-egy jelenetben, ahhoz, hogy azok ne veszítsenek erejükből idővel. Igaz, a főszál gyönyörű szépen végig van vezetve és nem fél a kegyetlen megoldások használatától sem, ám ettől minden másra vagy nem jut elég idő, vagy elég szufla. Persze ez cseppet sem vesz el a film élvezeti faktorából, amelyben Cooper rocksztárokat megszégyenítő módon énekel és játszik, Gaga pedig nem rest megmutatni a nagyvilágnak, hogy színésznőként is képes megállni a helyét Hollywoodban.

Összességében azt mondhatom, a Csillag születik hiába előzte meg a hírét, egyszerűen nem lehet igazán átadni azt, hogy milyen élménnyel is szolgál ez a mozi, mely igazi magával ragadó varázslat, aminek minden képkockájáról süt, hogy milyen alázattal készítették. Csak ajánlani tudom nektek ezt a filmet, nem fogjátok megbánni egyetlen percét sem, ezt megígérhetem!

A filmről további érdekességeket a Mafab oldalán találhattok!