Égetni való banya - ERDEI BOSZORKÁNY - TŰZPRÓBA (2018) kritika

Premier kritikák | 2019-05-25 | Turner

Lene Kaaberbøl regénye, az Ildprøven (Tűzpróba) Dániában bestsellernek számít. A könyv a Vildheks (Erdei boszorkány) sorozat első része, mely egyelőre eredeti nyelven olvasható, filmes adaptációját azonban részben hazánkban forgatták.

Clara egy nap rájön, hogy más, mint a többi gyerek. Különleges képességei lehetővé teszik, hogy kommunikáljon az állatokkal és hallja az erdők susogását, így rá hárul a feladat, hogy megvédje a vadont a gonosz erőktől.

Meggyőződésem, hogy az Erdei boszorkány a 10 év alatti gyermekeknek készült, de abban is biztos vagyok, hogy még ők is hiányérzettel fognak távozni. Az egy dolog, hogy a történet nem jut tovább egy elcsépelt young adult tanulságnál – például, hogy nem kerülheted el a sorsod –, de látvány szintjén is olyan visszamaradott, mint a narratíva. A filmnyelvi eszközök terén nem több egyszerű iparos munkánál, sőt, egy-egy keretezés vagy fényelés kifejezetten szakszerűtlennek bizonyul. A nem megfelelő képkivágás nehezíti a megértést. Például mikor Kiméra, a gonosz boszorkány halott társa sírjánál instrukciókat kap, észrevehető, hogy a készítők nem a kompozíció terén próbáltak valami kevésbé konvenciózusat alkotni, hanem egyszerűen lehagyták az aktuális snitt lényegének felét. E téren az egyetlen pozitívumként a nagytotálban felvett tájképek szolgálnak, mert a helyszínek gyönyörűek. Ezek a vágóképek legalább néha felüdülést nyújtanak – még akkor is, ha csak kevés időre.

A színészi játékot alig érdemes szóba hozni. Nem akadt szereplő, akinek mozdulatain ne látszott volna, hogy tűpontosan megmondták, mit kell éppen tennie. Bántóan amatőr hatást kelt, a film nézése közben rekonstruálni lehet, hogy milyen utasításokat kaptak, és hogy várják a pozitív megerősítést.

Ennél nagyobb baj, hogy logikai bukfenc is van benne bőven. Csak hogy egyet kiemeljek: hőseink elindulnak, hogy megtalálják a gonosz boszorkányt, és útjuk egy barlangon át vezet. Ezzel önmagában semmi baj nem lenne, de átjönnek úgy a barlangon, hogy nem történik az ég egy adta világon semmi, hanem egyszer csak újra az erdőben találják magukat. Nemhogy ez a rész a cselekményhez nem tesz hozzá, de még a párbeszéd vagy az adott helyszín sem ad többlet információt. Később visszautalnak erre a „kis kitérőre” – ami mondhatni az ellenség felkutatásának egészét teszi ki – egy jelentéktelen motívum erejéig, de ez annyira elhanyagolható, hogy bárhová máshová be lehetett volna építeni. A vándorlással kapcsolatos az eseménysornak semmi funkciója, és ez csak egy illusztrációja volt a temérdek hasonló hibának.

A készítők azt sem tudták eldönteni, pontosan mit szeretnének a fókuszba állítani. Az csak hab a tortára, hogy a film alcíme Tűzpróba, és a tűz még csak mutatóban sem jelenik meg – áttételesen, metaforikusan sem –, de sem a főszereplő identitáskereső válságát, sem az erdei boszorkányok eredetét, feladatát, erejét, sem az elhallgatott családi titkokat nem bontották ki. Gyakorlatilag mindenbe belekaptak, ami kliséként kiragadható egy gyerekeknek és kiskamaszoknak szóló tanmeséből, mindezt annyira semmitmondóan, hogy végső soron nem tizenkilenc lesz, hanem egy híján húsz.

Még sokáig lehetne sorolni az efféle problémákat. Én inkább csak óva intek tőle mindenkit, mert ezt a másfél órát senki nem adja vissza az életemből. Ha mégis varászlatos, ámbár igényes és tanulságos szórakozásra vágynak a kicsik és nagyon, merem ajánlani A Spiderwick krónikákat, garantáltan szerethető és családbarát kikapcsolódás lesz.

A filmről további információkat a Mafab oldalán találsz.

Képek: IMDb