Mert a stréber lányoknak is jár egy jó este – ÉRETLENSÉGI (2019) kritika

Premier kritikák | 2019-05-30 | Ben Palmer

Hollywood megannyi rossz berögződése mellett szerencsére még mindig tartja azon egyetlen jó szokását, hogy mikor már kezdünk teljesen elfordulni az álomgyártól, - és éppen átadnánk magunkat a mérföldekkel intelligensebb európai filmgyártás eufóriájának - akkor fű alatt érkezik egy cím, egy teljesen váratlan névtől és egyszerre sikerül meghódítania mind a kritikusok, mind pedig a nagyérdemű szívét. Noha elsőre nem biztos, hogy ezt az ember pont egy magas korhatár-besorolású coming age moziba oltott vígjátéktól várná, de úgy gondolom már önmagában imponáló a tény, hogy fesztiválfilmként sikerült hírnevet szereznie Oliva Wilde rendezői debütálásának, ráadásul sokan odáig is elmentek, hogy a mára már kultstátusznak örvendő Superbad mozihoz hasonlították az alkotást. Nem is húznám így tovább az időt, lássuk hát, mit is hoztak nekünk össze a film készítői.

A történet nagyjából két mondatban összefoglalható, és eléggé sablonos is, de az Éretlenségi esetében fokozottan érvényes azon állítás, hogy ne a borító alapján ítéld meg a könyvet. Főszereplőink két stréber lány, a tipikus jó tanuló Molly (Beanie Feldstein) és az önmagát még igencsak kereső Amy (Kaitlyn Dever). Ez a két lány tipikus prototípusai azon diákoknak, akik végig robotolják a gimit, mindent feláldozva a tanulás oltárán, csak azért, hogy bejuthassanak az álom egyetemre, hogy aztán szembesüljenek vele, hogy azon társaik is elérték ezen céljukat, akik külső szemmel végig bulizták az elmúlt éveket. Na itt kattan el valami Mollynál, aki megelégelve az elvesztegetett időt rábeszéli barátnőjét, Amyt, hogy ideje kirúgniuk a hámból úgy Isten igazából, így pedig a cél az lesz, hogy eljussanak az iskolai nagymenők hírhedt bulijára, ám az este koránt sem úgy alakul, ahogy azt elsőnek eltervezték.

Tudom, tudom mit gondolsz, szinte hallom, ahogy a szinapszist elolvasva a szemed forgatod és mondod magadban, hogy ez is csak egy tucat amerikai vígjáték, mint a többi, ám szerencsére bizton állíthatom, hogy tévedsz. Az Éretlenségi ugyanis szerencsére pont annyira vígjáték, mint felnövés történet, így pedig jó adag érzékenység és érettség is jellemzi, ahogy az volt például az Instant család és a Családi bunyó esetében is. Az üzenet pedig talán külső szemmel igencsak megkérdőjelezhetőnek tűnhet, hiszen bizonyára úgy hangzik, mintha arra buzdítana a film, hogy ne fektess energiát a tanulásba, úgysem éri meg, helyette pazarold el az életet, ám úgy gondolom, aki képes hőseinkkel azonosulni (nemtől független) az sokkal jobban megérti, hogy miről is van szó valójában. Röviden arról, hogy addig élj, míg fiatal vagy. Tanulj, ragadd meg a lehetőségeket, de kötelességeid mellett ne felejts el élni, mert a fiatalság mulandó, és senki se fogja neked visszaadni azokat az éveket, amiket hagytál elveszni két vizsga között. Ez a felállás pedig legalább olyan esendő, mint megosztó is egyben, de ez benne a jó. Végre egy komédia, amely több akar lenni a népbutításnál, annak ellenére, hogy néha már túlzottan is obszcén és kisarkított, de ezt inkább tudom be a rendezőnő rutintalanságának, na meg annak, hogy mégiscsak négy forgatókönyvíró nevét jegyezhetjük fel a szkript végső változata mellett.

Haladjunk is szép sorjában. Olivia Wilde nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek munkát végzet filmje élén annak ellenére, hogy azért tényleg érződik még bizony esetekben a tapasztalat hiány, értem ezalatt, hogy pár jelenetnek jót tett volna, ha visszavesznek kicsit a poénokkal, vagy jobban ki tudta volna forrni magát egy-egy szituáció, ám színész vezetés terén például pazar, amit a direktornő mutatott. Látszik, hogy igazi szerelemprojekt volt számára ez a mozi. Négy forgatókönyvíró is dolgozott a mozin, ráadásul itt is egytől-egyig nők, a szkript működőképessége (sablonossága ellenére) pedig azért volt számomra meglepő, mert a sztori összerakásához az a Susanna Fogel is hozzájárult, akinek a tavalyi botrányosan gyenge A kém, aki dobott engem című „komédiát” köszönhettük. Jó lenne, ha inkább ezen a vonalon maradna a jövőben. Főleg, hogy a történetbe olyan finomságokat is sikerült belecsempészni, mint karakter árnyalás, és ez még azon szereplők esetében is megvan, akik eleinte elég két dimenziós figurákként mutatkoznak be. Az pedig már egyenesen tiszteletreméltó, hogy az egyik főszereplő, Amy nyíltan leszbikus, ám ezt mégse erőltetetten vágják az arcunkba a készítők, sőt nem is lovagolják meg ez a tényezőt, csupán árnyaltabbá teszik vele a karaktert, és egyben annak szerelme vívódását is. Wow, mióta tudsz ilyet is Hollywood? A film ezen erénye úgy gondolom tényleg megsüvegelendő, főleg úgy, hogy koncepciójából adódóan adta magát, hogy lecsapják a labdát és mégse.

Az alapkoncepció pedig, mint azt már többször hangoztattam, nem túl eredeti, a poénok is néha kifejezetten harsányabbak a kelleténél (viszont bizonyos esetekben nagyon ütnek), és az obszcénság is gyakrabban érződik öncélúnak, mint ténylegesen indokoltnak, ám ami mégis menti az összképet ilyen téren, az a hangulat. Azon a fronton ugyanis egy az egyben megidézi a 2000-es évek tinivígjátékait a film, ez igaz mind a slágerekre, mind a képi világra, mind pedig a jó ritmusú vágásra. Ezen erények már csak azért sem elhanyagolhatóak, mert ezeknek köszönhetően tudja megfelelő érzékenységgel érzékeltetni a rendezőnő a sztori drámaiságát, (na nem kell ebben az esetben többet gondolni „egyszerű” tini drámánál) és emiatt tudunk mi is együtt érezni a főszereplőkkel, mint ahogy velük nevetni is.

Idén kifejezetten el vagyunk kényeztetve komédiák terén, és szerencsére ebből a sorból az Éretlenségi se fog kilógni, mert mint fentebb is említett elődeinek, ennek a műnek is megvan azon varázsa, hogy karakánsága és könnyed hangvétele ellenére képes szerethető lenni és éretten működni.

Összegezvén. Abszolút jó szívvel tudom ajánlani (elsősorban a tini korosztálynak, és egyetemi gólyáknak) ezt a filmet, mert mindamellett, hogy tényleg egy szerethető és szórakoztató darabbal leszünk gazdagabbak, ha megnézzük, még az se teljesen elképzelhetetlen, hogy aktualitása miatt ugyanúgy kultstáuszba emelkedik ez az alkotás is a későbbiekben, mint a 2000-es években készült elődei. Mire vársz még? Irány a mozi!

További érdekességeket a filmről a Mafab oldalán találtok!