Gyerünk-gyerünk Erő Vadőrök - POWER RANGERS (2017) kritika

Premier kritikák | 2017-04-09 | Faragó Tamás

Nehéz erről a filmről írni. Több szempontból is. Először is itt az idő és megkövetem magam. Korábban írtam egy cikket, amiben a Power Rangerst próbáltam megismerni és megérteni. Egyik sem teljesen sikerült. Ebben az írásban többször is megemlítettem, hogy mennyire nem várom ezt a filmet és utaltam rá mennyire rossz lesz megnézni. Olyat kell tennem, amitől minden porcikám irtózik. Ki kell mondanom, hogy… Tévedtem. De ne szaladjunk ennyire előre…

Miről is szól a film. Adott öt ízig-vérig sztereotip fiatal, mintha a Nulladik óra elevenedne játszódna le újra. Van élsportoló, kitaszított, őrült, okos és dögös. Egyik este mindnyájan, egymástól függetlenül, a szülővárosuk mellett lévő bányatelepre tévednek. Itt találnak öt érmét, majd nem sokkal utána balesetet szenvednek. Másnap sértetlenül ébrednek és rájönnek, hogy különleges képességeik lettek.
Visszamennek arra a helyre ahol az események kezdődtek és rátalálnak egy űrhajóra benne az android Alphával és a mesterével, Zordonnal. Ők elmondják, hogy mind kiválasztottak és a feladatuk megvédeni az életet jelentő kristályt, amit (micsoda véletlen) pont most akar megszerezni magának Rita Repulsa, aki a cél érdekében bármire képes. A fiatalokból összeverődött csapatnak körülbelül két hete van felkészülni és megvédeni a városukat a több millió éves gonosztól.

Így elsőre eléggé sablonos, nem hazudok, másodikra is. Sőt ez a közhelyesség végig is kíséri az egész filmet. Viszont ezektől eltekintve, az egész hihetetlenül szórakoztató. Persze nem jó filmről beszélünk, tele van hibákkal, mégis egy igazi Guilty Pleasure. 

A film úgy van felépítve mint egy ’90-es évekbeli akciómozi. Megkapjuk a karaktereket, megismerjük őket, esetleg megszeretjük, majd a végén kapuk egy nagy zúzást . Ez a 21. században már eléggé idejétmúltnak tűnik, mikor mindenki szalad, sőt rohan, ötpercenként robbanás van és CGI akció, de ez a lassabb építkezés mégis működik. Persze próbálnak modernnek lenni menő zenékkel és vagány beállításokkal. Az a meglepő, hogy ez sikerül is és nem hat erőltetnek. A zenék nagyon jók, a háttérben futó dallamok és a felcsendülő dalok egyaránt. Tökéletesen passzolnak a jelentekhez és sokat dobnak rajtuk.

Habár a film néhol komoly, mégis mer nagyon is ironikus lenni. Van például egy nagyon jól eltalált Transformers alázás a vége felé. Mégis akkor a legerősebb a mozi mikor saját magára reflektál. A készítők tisztában voltak azzal, hogy az egész koncepció mennyire banális és szerencsére ez beleépítik a nagy egészbe. Annál a jelenetnél mikor a robotok elindulnak és felcsendül a legendás főcímzene, nem bírtam ki és hangosan felröhögtem. Az egész annyira nevetséges volt és mégis baromira vagány. Aztán ott van a főgonosz, Rita. Az ő beszólásain lehet igazán jókat vigyorogni. Esküszöm, néha simán alázza Lokit vagy Ultront a humorával. Elizabeth Banks egyszerűen fergeteges a szerepben. Látszik, hogy mennyire élvezte ezt teátrális mégis hihetetlenül szórakoztató figurát.

A karakterek hiába egytől egyig ordas nagy klisék, mégis tetszett ahogy kibontják őket. Látjuk ahogy összekovácsolódnak,  eldurrantanak pár coelhoi közhelyet a csapatról meg az összetartásról és nyomnak mellé pár egész szórakoztató poént. És ez is működik. A film ezen részét élveztem igazán. A színészekkel nincs is gond. A főszereplő gárdából nem tudnék kiemelni senkit. Korrektül hozzák a figurákat, pontosan azt, amit elvárnak tőlük, de sajnos ezeknél semmi többet.

Ebből a szempontból fájó pont Bryan Cranston, aki a filmben végig egy torz CGI arcként jelenik meg így nem sokat tud hozzá tenni a karakteréhez, akit meglepő módon megpróbáltak árnyalni a készítők. Közel sem az az atyáskodó, kedves mentor mint a sorozatban. Habár szándékai jók, stílusa néha kissé megkérdőjelezhető.

De ha ennyit írtam arról, hogy mi is a jó, akkor kérdés az, hogy hol is a hiba. Hát lényegében minden. A forgatókönyv egész egyszerűen pocsék. Néha annyira kínos szövegeket adnak a szereplők szájába, hogy az ember magát kaparja. A történet tele van lyukakkal és logikai bakikkal. A karakterek kapnak múltat és hátteret, de nem tudnak kilépni a sablon által rájuk vetített árnyékból. 

A film egyik nagy fekete levese még az akció. Habár van benne, pár nagyon ötletes és jól megcsinált jelenet, mint például egy egysnittes autós üldözés, ami végig a kocsin belülről láthatunk. Mindezek ellenére a kézi kamera és az agyonvágás ördöge itt is lecsapott. Némelyik akció jelenet, a rángatózó kamera és a ide oda ugráló nézet miatt, kb. annyira szórakoztató mint egy turmixgépben összerakni egy puzzle-t. A végső nagy csata pedig eléggé unalmas lett, még ha szépen is van megcsinálva.  

Valószínűleg az is sokat rakott az élvezhetőségi faktorra, hogy minimális elvárásokkal ültem be a filmre. Egy rém pocsék alkotást vártam, helyette kaptam egy közepes, de szórakoztató mozit. Persze mindent a helyén kell kezelni. Ne mondom, hogy mindenkinek tetszeni fog a Power Rangers, viszont bátran tudom ajánlani annak aki, tényleg szeretne egy laza kikapcsolódást. Inkább ezt, mint bármelyik Transformers filmet.