Az esélytelenek nyugalmával – CSEKÉLY ESÉLY (2019) kritika

Premier kritikák | 2019-06-21 | Ben Palmer

Szerelmesnek lenni nem bűn, de vajon megéri-e úgy belekeveredni ebbe a társas kiértékelő érzelembe, hogy megvan az esélye annak vonzalmunk sohasem lesz kölcsönösen viszonozva a kiszemelt által? Nos, Jonathan Levine legújabb rendezése szerint nagyon is, hiszen ameddig a legkisebb lehetőségünk is megvan arra, hogy az imádott felet meghódítsuk, addig bizony nincs lehetetlen, ahogy a szerelemben sincs.

Történetünk főhősei, Charlotte (Charlize Theron) egy igéző tekintetű, befolyásos nő, aki nem kisebb szerepben állja meg a helyét nap, mint nap, mint az Egyesült Államok külügyminiszteri pozíciója, valamint Fred (Seth Rogen) egy bohókás, kicsit tagbaszakadt, ám minden kétséget kizáróan tehetséges újságíró. Első ránézésre ebben a két külön világban élő szereplőben semmi közös nincs, de egy gyermekkori emlék mégis összeköti őket. Történt ugyanis, hogy a 16 éves Charlotte egy alkalommal vigyázott az akkor még kisfiú Fredre bébiszitterként, a pubertáskor kezdeti szakaszába lépő hősünk pedig annak rendje és módja szerint bele is zúgott bűbájos felvigyázójába. A jelenben pedig újra összehozza őket a sors, és miután az állás nélkül maradt Fred egyből megragadja a nő figyelmét tapló humorával, az mindjárt fel is veszi maga mellé szövegírónak a férfit, hogy ezáltal javíthasson kicsit szimpátia pontjain és reális esélye legyen indulni később akár még az elnöki posztért is. Ám a váratlan találkozás valami egészen mást tartogat párosunk számára, és egy igazi hétmérföldes szerelem veszi kezdetét kettejük között, annak minden erényével és hátulütőjével egyetemben.

Nos, amit rögtön jó hírnek kiemelnék az, hogy Levine szerencsére maga mögött hagyta az Ó, anyám által képviselt emberi jó ízlés ellen elkövetett merényletét és visszatért végre a gyökerekhez. Ezért minőségileg és felépítésileg is egyaránt közelebb áll a Csekély esély című film az Eleven testek, illetve a Fifti-fifti időszakában mutatott humorvilághoz, mintsem a rendező későbbi munkáihoz. Ennek következményeként ezúttal nem egy harsány és végtelenül debil alkotást kaptunk, hanem egy sokkal lassabb, szerethetőbb és kifejezetten romantikus darabot, amely helyenként még drámaként is megállja a helyét, persze csak bizonyos határokon belül mozogva. A poénok forrása is sokkal inkább fakad a sztori paródia jellegéből, amelynek célkeresztjében az osztálybeli különbségek által akadályoztatott szerelem áll ezúttal, mely zsánert nagyszerűen szedi szét a film.

Egy jó romantikus komédia működőképessége mindig azon áll, vagy bukik, hogy a két fél között mennyire is működik az a bizonyos kémia, és bár a magánéletben is nehéz lenne elképzelni, hogy a Theron-Rogen duó egy párt alkotva létezzen, mégis a Csekély esély rácáfol minden kétségünkre. Mondhatni rá is játszik a különbözőségekre a film, és a műfajban már jól bejáratott „az ellentétek vonzzák egymást” sémát alkalmazza, így a karót nyelt, mosolyogni csak szökőévente képes politikusnő megtanul lazítani a gyermeteg, füvezős arc pedig felnő a szerelme tárgyat képező lány mellett. Persze emiatt az említett sablon miatt túl sok meglepetést nem fog tartogatni számunkra a mozi, a bonyodalom is inkább lett csak kötelező kellék, mint lényeges tényező a képletben, de szerencsére a megállás nélkül érkező komikus pillanatok miatt nem lesz időnk ezen bosszankodni.

További pozitívumként kiemelhető, hogy kiszámíthatósága ellenére se nézi hülyének az alkotás nézőjét, sokkal inkább akarja annak szeretetét megnyerni, és ezért képes akár nagyon romantikus pillanatokat is generálni, de attól se vetemedik vissza, hogy ezeket a szituációkat zavarba ejtően elpoénkodja, ezáltal esendővé tegye hőseink egymásra találását. Persze, ami a legfontosabb, hogy el tudjuk hinni azt a filmnek, hogy ez a két ember tényleg őszintén egymásba tudott szeretni a közös bolondozások és az együtt töltött kosztümös esték során, amely nem csak a forgatókönyv érdeme, hanem a színészeké is.

Őszintén szólva fogalmam se volt róla, hogy Theron ilyen remek komikusi vénával van megáldva, persze az ő karaktere által generált poénok azért is működnek ilyen nagyszerűen, mert a szkript tudatosan rájátszik a színésznő jégkirálynő státuszára, valamint a megközelíthetetlenségére, ami kész aranybánya megfelelő tehetségű forgatókönyvírók számára. Rogen pedig hozza a jól bejáratott „bohókás füves arc” figurát, mely tónus most nem kerül elő annyira harsányan, mint a színész korábbi szerepei esetében, sokkal inkább teszi a karaktert ez a jellemvonás egy szerethető és gyermeteg férfivé, ugyanazzal a kisfiú őszintésséggel rajong a szeretett nőért, mint megismerkedésük idején. Viszont további olyan jó nevek is megfordulnak itt, mint Andy Serkis, Bob Odenkirek, vagy O’Shea Jackson Jr., akik csak hozzá adnak a remek színvonalhoz.

Igazából egy kicsit feszesebb játékidővel, valamint egy kevésbé kiszámítható sztorival igazi instant klasszikus is lehetett volna a Csekély esélyből, mert amellett, hogy szerethető lett, egy nagyon életszagú történetet rakott össze nekünk Levine és csapata, aminek egyértelmű üzenete, hogy a szerelemben nincs lehetetlen és a szívnek nem lehet hazudni, sodorjon bármilyen messze is az élet egymástól minket.

Összegzésem végén azt mondhatom, hogy aki szeretne egy igazán kellemes romantikus 2 órát a hétvégén szeretett párja társaságában, az mindenképpen váltson jegyet a Csekély esélyre, mert nem fog csalódni, hiszen egy szórakoztató romkomra fog beülni, viszont túl sokat izgulnivalója sem lesz, a kiszámítható történetnek köszönhetően. Egy igazi agykikapcsolást igénylő, kellemes élménnyel szolgáló film, mely műfaján belül még így is a jobb darabok között lesz felemlegetve a későbbiekben.

További érdekességeket a filmről a Mafab oldalán találtok!