A CineMániás - Az Online filmmagazin - Premier kritikák - Süllyedj egy rémálomba

Süllyedj egy rémálomba - TŰNJ EL! (2017) kritika

Premier kritikák | 2017-04-23 | Turbók Krisztián

Rasszista vagy? Ezt a kérdést ugyan nem teszi fel konkrétan Jordan Peele filmje, ám a nézése közben többször is átfuthat az agyadon. Az amerikai társadalomban a rasszizmus több száz éves múltra eredeztethető vissza, melynek gubancos szálai korunkig nyúlnak fel, és valószínűsíthetően fognak még ebből konfliktusok keletkezni. Véleményem szerint hiába jutottunk el oda, hogy egy afroamerikai ember lett az Egyesült Államok elnöke, két ciklus idejére is, ha utána megválasztanak egy Bond főgonosznak is beillő embert ugyanarra a posztra. De mielött a politika irányába tolnám el mondanivalómat, nézzük inkább a filmet, amiről szó van. A rasszismusnak több aspektusa is lehet, de most csak egyel fogunk foglalkozni, méghozzá a már említett afroamerikaiakkal. A Tűnj el! főszereplője ugyanis egy színesbőrű fiatalember.

Nagyon fura film a Tűnj el!. Szépen felépített szerzői film. Először is két részre szedhetjük szétt, melynek első felében megismerjük ezt a fekete srácot Chris-t és fehér barátnőjét, akik egy bemutatós hétvégét szeretnének eltölteni a lány szüleinél. Minden klappol is, az idill szinte kézzel tapintható. Persze nekünk nézőknek adagolják azokat a nyugtalanító momentumokat, melyek ezt az idillt mégiscsak átszövik. Már a film felütése ad némi képet arról, hogy mire is számíthatunk.

A film lényegi része akkor kezd igazán izgalmassá válni, amikor Chris-t a barátnője pszichológus anyja hipnotizálja, mindezt a rendező ügyesen és hihetetlen feszülten képes bemutatni. Észre sem vesszük és közben minket is képes beszippantani a film energikus atmoszférája. Ezután már csak egy kérdés motoszkálhat a fejünkben, és az az, hogy mi a különbség az valóság és a paranoid képzelgés között?

A rasszizmus kérdését persze továbbra is kerülgeti a film, van ugyanis egy kerti parti jelenet. Ebben Christ körbevezetik a társaság tagjai között és azok szépen felmérik ezt a gyereket, a bicepszén át, a jóképűségén keresztül, a farka méretéig mindent szóba hoznak nála. Jó alapanyag mondhatnák, tökéletes a céljaik éléréséhez. Ennél többet azonban vétek lenne mondani Peele filmjéről, én konkrétan Az árva című Jaume Collett-Serra film óta várok egy ilyen szintű konkluziós fordulatra mozgóképen, és az sem tegnap volt már.

A Tűnj el! egy labirintusba vezeti az agyadat, és onnan szabadit ki a másfél órás játékidő végén. Peele rendező nem holmi CGI parádéval és különleges kameramozgásokkal akar lenyűgözni, hanem az okosan, csattanóra kihegyezett történetmeséléssel szeretne földbe döngölni a film végén. Különösen érdemes figyelni a film hanghatásait, melyek a sima képi információnál sokkal jelentőségteljesebbek lesznek. Olykor Lynch szerű szürreális képekkel is operál, ám azt anélkül használja, hogy túlzottan rá lehetne aggatni ezt a jelzőt, vagy, akár konkrétizálni szeretné egy másik rendező jellegzetes kézlenyomatát. Nekem még kicsit Kubrick is bejátszott a képbe, de hát jótól lopni nem bűn.

Régóta vártunk már egy hasonló mozira, és én azt mondom, hogy különleges moziélményre vágysz akkor ne hagyd ki ezt a filmet. Roppant ügyes, több műfajt elegyítő thriller, mely a jumpscare elemeket sem bazári módon használja fel, és még a humornak sincs híján.