Giccsparádé háromdében - DEMÓNA 2 - A SÖTÉTSÉG ÚRNŐJE (2019) kritika

Premier kritikák | 2019-10-20 | Christian

A kritika spoileres!

A Demóna 2014-es első része óta sok minden változott a filmiparban, de főként a Disney hozzáállása a saját élőszereplős filmjeihez, hiszen az egeres cég az elmúlt néhány évben komoly vérszemet kapott és nem lát mást a szeme előtt, csakis a vastag pénzkötegeket, amiket a klasszikus animációik megerőszakolásával szednek össze a világ mozijaiban.

Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ebbe a Demóna is beletartozik, még akkor sem, ha ez a sztori nem konkrétan egy tényleges animáció élőszereplős változata. 5 évvel ezelőtt még úgy gondoltuk, hogy a Demónával egy újfajta megközelítéssel dobják fel Csipkerózsika történetét, de ez a második részre kiderült, hogy itt sincs másképp, mint a förtelmes Az oroszlánkirály, vagy a Dumbó esetében.

A történetről annyit érdemes tudni, hogy Aurórát eljegyzi Fülöp herceg, akinek családja jól fogadja a kialakult helyzetet, ám Demónának kétségei támadnak a leendő frigyet illetően. A herceg családja meghívja Demónát is egy vacsorára, amin aztán elszabadulnak az indulatok, végül pedig a királynőről is kiderül, hogy nagy terveket szövöget a háttérben.

Szóval a Demóna legújabb része egy orbitális giccshalmaz lett, ami vizualitás szempontjából olyan szinten túl lett tolva, hogy minden egyes jelenetébe muszáj volt beleanimálni egy bizbasz pitypangtündért, vagy más varacskosdisznóra emlékeztető CGI lényt. Joachim Rønning direktor láthatólag nem is akart mással foglalkozni mint a képi világ, így kapunk lélegzetelállító légi jeleneteket, melyek egyenesen belesuhannak Múria bozótosának legmélyébe. Gyönyőrű képek ezek, de ennél többet ne is várjunk ettől a filmtől. A nagy képalkotás közepette ugyanis nem volt egy épkézláb forgatókönyv, amit a készítők használni tudtak volna. Most persze biztosan megkapom, hogy minek ilyenekkel foglalkozni egy mese esetén, de könyörgöm, az ésszerűséget nem kell rögtön kivágni az ablakon, jobban mondva ne öntsük már ki a fürdővizzel a gyereket is. 

Ha csak a látvánnyal adnánk el egy filmet, akkor a Demóna 2 minden bizonnyal csillagos ötösre vizsgázna, hiszen mire a közel két órás film végére érünk, a szemünk is kifolyik a háromdétől. Komolyan, hát adva van egy Oscar-díjas színésznő, akinek nem sikerült két értelmes mondatot a szájába adni a játékidő egésze alatt, és ez nem Angelina Jolie hibája, akinek van olyan nagyobb jelenete, amibe benne van ugyan a karaktere, de prózai részek nélkül kell konstatálnia az eseményeket. És ez még a kisebbik baj a Demóna folytatásában, mert a logikai bukfencekről és a következetlen történetvezetésről eddig szó sem esett. Adott ugye a cselszövő királynő, aki egy olyan hadsereg érkezését várja, akiről azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik-e! Komolyan, ez van a filmben! Mindezt arra alapozza, hogy a mitugrász, minden lében kanál apródja látott egy, azaz 1 db(!) ugyanolyan lényt, mint Demóna. Az sem világos, hogy címszereplő eddig miért nem tudott fajtársai létezéséről, mert a köztük lévő földrajzi távolságot a filmben semmilyen módon nem érzékeltetik velünk, csak annyi van, hogy a lények lakhelye légvonalban is csak egy percnyi időre van Múria birodalmától. 

Kínos jeleneteknek sem vagyunk híján, ezekből is lehet ám csemegézni. Itt van több remek színésznő is, mint például Imelda Staunton, Juno Temple, vagy Lesley Manville, akik ismét totál hülyét csinálnak magukból a tündérkeresztanya szerepeikkel. Hozzájuk is köthető a film legcikibb képsora, amire aztán még háromszor visszatér a narratívája, mert hát nem elég egyszer mutogatni a gáz, hovatovább már leírva is bugyuta jelenetet. Az említett szcénában szeretnék elpusztítani Múria hatalmas lakosságát, ami annak ellenére, hogy milyen gazdag befér egy kis kápolna egyik padsorába. A bevonulásuk is kimeríti a röhej tárgyát, mert hát meggyüttünk a lagzira és indulhat az ereszd el a hajam. Aztán jön a királynő mitugrász embere, akit Jenn Murray alakít - valami hihetetlenül irritáló módon -, hogy elkezdje kiirtani a varázslatos birodalom lakóit a kápolnában.  A történet szerint ezt orgonálás közben(!) teszi meg, mégpedig azzal, hogy egyfajta port lövell ki rájuk az hangszerből, ami átváltoztatja őket. A csaj csak orgonál, miközben átváltunk a kinti csatára, majd vissza, és mindezt többször is. A szerencsétlen CGI lények persze rájönnek, hogy halálra vannak ítélve, ám a csajszi csak nyomja tovább a klimpírozást. Elképesztő dráma zajlik itt, kérem! 

Azt pedig már nem is mondom, hogy színészlegendák, mint Michelle Pfeiffer, vagy Angelina Jolie csinálnak magukból komplett idiótát ebben a giccsben, amihez még Ed Skrein, Chiwetel Ejiofor, vagy Elle Fanning is asszisztálnak. Szegény Jolie-ra pedig nagyon ráférne egy szendvics, mert amilyen csontosan kinéz, az bizony egyáltalán nem egészséges. 

Szörnyű ez a giccsparádé, amit ránk okádnak a Demóna 2-ben, de a valóban kritikán aluli az az, hogy mennyire hülyének nézik vele a moziba járó közönséget. A sötétség úrnője alcímre keresztelt fantasy így inkább egy ostoba, és rémesen kiszámítható történet, amit három forgatókönyvíró is írt ugyan, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy rendesen átgondolja azt, amit papírra vetnek. 

Az első rész fényében a Demóna 2: A sötétség úrnője egy iszonyat nagy csalódás, hiszen a 2014-es rész még mutatott potenciált arra, hogy valami újat alkossanak, még akkor is, ha azt csak egész számítógépparkok beizzításával voltak képesek csak elérni. A Demóna 2 így viszont csak egy roppant átgondolatlan narratívájú, computergenerálta förmedvény, amit jobb messziről elkerülni, és amit csak a 10 évesek fognak maradéktalanul élvezni. 

Képek: TMDb

A film Mafab oldala