Ünnepi sláger - MÚLT KARÁCSONY (2019) kritika

Premier kritikák | 2019-11-06 | Kristóf József

Ha azt hitted, az előzetes elmesélte az egész filmet, meg fogsz lepődni, mennyi plusszal is készül a Múlt karácsony című dramedy. 

Még másfél hónap van a szeretet ünnepéig, de a Universal kidobta az első karácsonyi filmet, ami a következő hetek filmkínálatának nagy slágere lehet. A rendezői széket a Koszorúslányokat és a 2016-os Szellemirtókat is jegyző Paul Feig kapta, ami ugyan nem 100%-os garancia, viszont az Egy kis szívességet, illetve A kémet is ő dirigálta, így adott a kérdés, vajon felér ezeknek a szintjéhez a Múlt karácsony?

A történet szerint Kate-nek (Emilia Clarke) egy évvel ezelőtt komoly betegsége volt, és azóta megváltozott. Kerüli a családot, iszik mint a kefekötő, csupa vackot eszik, és a szexuális élete is kimerül az egyéjszakás kalandokban, ami olykor-olykor azzal végződik, hogy a férfi korábban hazaérkező felesége dobja ki a lányt. Állása egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban van, de énekes szeretne lenni. Egy nap azonban a bolt előtt összetalálkozik Tommal, akivel kezd komolyabb kapcsolatot kialakítani, és ennek hatására megpróbálja rendbe hozni életét, csakúgy a munkában, mint a családi életében.

A film elkészültét a Wham! zenekar legendás dalának köszönhetjük, hisz innen a cím is, ami azonos a dal megnevezésével: Last Christmas. George Michael dala egyszerűen gyönyörű, hangulatos, de egyszerre lehangoló is tud lenni. Nem is csoda, hogy ebből egy drámát sikerült kigondolni, bár a dal szinte szó szerint el is árulja a film legnagyobb csattanóját, szóval gratulálunk a marketingeseknek, akik ezzel a szöveggel kívánták eladni a filmet: „35 évvel ezelőtt George Michael írt egy dalt, ami klasszikussá vált. Idén karácsonykor jön egy film, amit ez a dal inspirált.” Lépjünk túl ezen, mégpedig azért is, mert ha oldalakon át szidnánk a Hollywoodi filmes marketinget, a Múlt karácsony akkor is egy kifejezetten jó karácsonyi film maradna, akkor is ha Paul Feig mint rendező, most se vizionál közepesnél jobbat, de talán a történet és a szereplők (no meg a karácsony) mindent visznek.

Először is a sárkányok anyja, Emilia Clarke nagyon élvezi a szerepet, és kifejezetten tündököl benne, noha a forgatókönyvírók a párbeszédek terén nem állnak hivatásuk magaslatán, és ezt a karakter szimpátiája sínyli meg, de a színésznő játéka és lelkesedése majdhogynem feledteti velünk az ebbéli hiányosságokat. Mellette ott van Henry Golding, aki egyébként jó színész, de sajnos hozzá tartozik a film legnegatívabb pontja, ami a szerelmi szál lenne. Egyszerűen nem jön át a nézőnek a kémia a két karakter között. Alapvető szabály, hogy egy szerelmi szál csak is, de kizárólag akkor működik, ha a néző is képes "beleszeretni", vagyis szimpatizálni a szereplőkkel, legyen szó akár egy Titanicról vagy teszem azt A Szépség és a Szörnyetegről.  A Múlt karácsonynál ez viszont azért nem működik, mert Tom feltűnően kevesebbet szerepel, mint ami a történet szempontjából szükséges lenne, de például ha több személyes dologról beszéltek volna, a mozitermet simán felmosókkal kéne végigtörölni, mert abbanaz esetben mindenki odahullatna a padlóra egy tócsát a könnyeiből. Noha az érzékeny lelkivilágú nézőket így sem kell majd félteni.

Az Oscar-díjas Emma Thompson is itt van, hogy emelje azt a bizonyos szintet, ő alakítja egyébként Kate édesanyját. A színésznő nagyban munkálkodott a háttérben forgatókönyvíróként is. Thompson egy mulatságos karaktert hoz, aki nagyon is kedvelhető, és számtalan alkalommal mosolyt csalt az arcunkra.

Az alkotás mindazonáltal bátran felvállal olyan témákat is, amiket sok más Hollywoodi produktum egyszerűen nem mer, így többek közt a menekülthelyzetet is bemutatja. Bár az is igaz, hogy mindezt kissé felszínesen teszi meg, és nem időz el rajta a történet. Megmutatja, hogy azok a menekültek, akiket anyáznak a buszon, vagy lenézik őket, ugyanúgy emberek, semmivel sem kevesebbek mint te vagy én. De ezen túlmenően még teljesen egészséges dózisban adagol a narratíva egy leszbikus szálat is, amire aztán pláne nem számítottunk, főleg nem ilyen formában. De ne aggódjanak azok, akik nem repdesnek az érintett témák hallatán, ugyanis ezeket a film mind csak nyomokban tartalmazza. A lényeges cél mindig az marad, hogy egy néhol vicces, ugyanakkor romantikus, de második felében bőven drámai hatásokkal megpakolt karácsonyi filmet kapjunk összességében. 

A mozi első fele inkább a szórakozásé, és a Wham! válogatáskazié, ütős poénokkal megspékelve. A második fele már nehezebben emészthető, egyrészt mert komoly változások állnak elő a karakterekkel kapcsolatban, de erről spoiler nélkül nem tudok nyilatkozni. A lényeg, hogy a film vége megszokott módon tökéletes, összeáll minden, és mindenki, kimondanak egy hatalmas közhelyt, ám annál nagyobb igazságot: "Nagyon szerencsések vagyunk hogy élhetünk." De ezeket a frázisokat aztán úgyis elfeledjük, mire kidobjuk a kukoricás tasakot a kijárat melletti szemetesbe.

Szóval a Múlt karácsony jó film lett. Nem hibátlan, de korrekt a sztori, a színészek fantasztikusak. Szórakoztató, néhol irtózatosan humoros, és olykor drámai alkotás lett, ami lényegében egy nagyon szép karácsonyi történetet varázsol elénk, amit még jó néhányszor vissza is fogunk nézni. Talán.

Kiemelt kép: TMDb

További képek: IMDb

A film Mafab oldala