Egy tál jófajta humusz életmentő is lehet! - TEL-AVIVBAN MINDEN MEGTÖRTÉNHET (2018) kritika

Premier kritikák | 2019-12-03 | Juhász Péter

A palesztin-izraeli konfliktusról már számos film készült, dokumentum-, és játékfilm egyaránt érinti ezt a kényes témát. Sameh Zoabi izraeli rendező szatirikus darabja viszont friss és üde színfolt a palettán.

Miképp lehet egy alapvetően véresen komoly témát vígjátéki elemekkel dúsítva tálalni? Roppant egyszerűen, meg kell ragadni a konfliktusnak velejét, és bátran ki kell az egészet fordítani! Ebben pedig igazán nagyszerűen teljesít a Tel-Avivban minden megtörténhet című izraeli–luxemburgi–francia–belga koprodukcióban készült film.

A történet kezdetén Szalam, a fiatal és tapasztalatlan palesztin férfi az ország egyik legkedveltebb szappanoperájának gyártásánál segédkezik. A sorozatban a háború, kémkedés és cselszövés kapják a főszerepet a szerelem mellett. Mindenki imádja, napról-napra követik az újabb részeket. A gyártó stúdiónak kiemelt projektje, sokat áldoz annak sikerébe. Szalam a felvételeknél segít, kávét főz, díszletet épít, amit csak kívánnak tőle. Nem a legfontosabb tagja a televíziós csapatnak, mégis számítanak rá. Magánéletében kóvályog, Mariam szívét szeretné visszahódítani, ám egy múltbéli baklövése miatt a lány bizonytalan a fiúval kapcsolatban. A sors kegyessége jóvoltából azonban a sorozat írójává léphet elő, és ezzel nem várt kalandokba keveredik. Minden nap izraeli ellenőrzésen kell ugyanis átjutnia munkába menet, ahol kőkemény katonai fegyelem uralkodik. Egyik reggel épp autójában várakozva az egyik aktuális epizódon gondolkodik, amikor óvatlanul feltesz egy kínos kérdést az egyik állomásozó katonának. Azonnal a parancsnok előtt találja magát, ahol viselkedése miatt magyarázatot várnak tőle.  Szalam elmondja, csak a forgatókönyvön merengett, ami felkelti a parancsnok, Assi figyelmét, aki különös lehetőséget lát a filmiparból ölébe pottyant szerencsétlenben. Sarokba szorítja, és saját ötletekkel kezdi bombázni az újdonsült forgatókönyvírót. Innentől fogva aztán összemosódik szépen szappanopera, túlélés, szerelem, és mindez frenetikus poénok össztűzében kerül a vászonra.

A film lenyűgöző karikatúrája a több évtizedes izraeli-palesztin ellentétnek. A poénbombák minden percben robbannak, a főszereplők pedig elképesztő jelenetekben találják magukat. A rendező kiválóan ért az igen kényes téma fanyar humorba ágyazott, gunyoros ábrázoláshoz. Szalam kissé habókos karakterét remekül hozza Kais Nashif, mellé pedig frenetikus pillanatokat varázsol az Assi szerepében remeklő Yaniv Biton. A szebbik nem képviseletében is kapunk két nagyszerű alakítást, Lubna Azabal és Maisa Abd Elhadi személyében.

Az ember képtelen levegőt venni a teremben, egymás után érkeznek az egyszerre feszült, és mindeközben nagyon vicces párbeszédek lökéshullámai. A történet kibontása során előkerül a szépen felépített románc, a szatirikus hangvételű poénok közé pedig tűpontosan illeszkednek az érzelmek viharának erőteljes forgószelei. Hol Szalamnak drukkolunk teljes gőzzel, hol Assi ügyes-bajos tevékenykedésein fogjuk hasunkat a nevetéstől. Mindeközben pedig bujtatva, de brutális őszinteséggel világít rá a film a politikai helyzet súlyosságára.

Különös koktél ez a mozi, mely egyszerre bátor és oldottan könnyed. Ahol egy tál jófajta humusznak életmentő szerepe lehet, és ahol egy bomba detonátora a lehető legviccesebb jelenetben tűnik fel.

A film alatt kicsit elgondolkodhatunk a kőkemény ellentétek, a gyilkos megítélés és a politikai különbségek háborúba taszító, olykor viszont totálisan abszurd valóságán, melyről a Tel-Avivban minden megtörténhet a lehető legemberibb módon mesél. A filmet megtekintve képesek leszünk azon mosolyogni, ami alapvetően egy roppant szomorú és kényes világpolitikai téma. 

Bevallom, eddig vajmi kevés közöm volt az izraeli filmgyártáshoz, nem láttam szerintem még egyetlen alkotást sem tőlük, de ennél szebb bemutatkozást nem is kívánhattam volna, mint ez a nagyszerű filmvígjáték!

Képek: Cirko Film

A film Mafab oldala