Jóból is megárt a sokk! - CSALÁDI KARÁCSONY (2018) kritika

Premier kritikák | 2019-12-24 | Juhász Péter

Katrine és férje, Mads karácsonyi vacsorára várják a családot. A vendégségbe két tinédzserkorú gyerekük mellé érkeznek Katrine elvált szülei, nemrég pappá szentelt nővére, annak tudálékos férje és hiperaktív fiuk. Mads szülei is betoppannak, az utolsó pillanatban pedig beesik a rehabilitációról kiengedett másik nővér, Patricia hogy teljes legyen az ünnepi vacsora. Együtt a boldog család. Ám ahogy az várható, a meghittnek induló estén rövidesen gyilkos indulatok szabadulnak el.

Paprika Steen (Születésnap, Ádám almái) napjaink egyik legnépszerűbb dán színész-rendezője. Filmjeiben remekül illeszti egymás mellé az őszinteséggel, csípős humorral és a kőkemény drámai pillanatokkal fűszerezett perceket. Nincs ez másképp az év legmeghittebb napjának történeténél sem. Mindannyiunk számára ismerős, micsoda előkészületet kíván egy-egy karácsonyi vendégség. Megcsinálni a menüt, kitakarítani szépen a lakást, beszerezni az ajándékokat, felölteni legszebb ruhánkat és feldíszíteni a fát. Ismerjük ennek a napnak idegőrlő mivoltát is. Ahány vendég, annyi óhaj-sóhaj, annyiféle ajándék kerül a fa alá. Különböző habitusú családtagokkal egy asztalhoz ülni olykor háborús állapotot eredményez. Hiszen ilyenkor mind elengedjük kissé magunkat. Előkerülnek a finom borok és pezsgők, egy-egy féldecis pohár is a terítékre kerül. Az ünnepi meghittség hevében idővel bizony rég elfojtott dolgok, ki nem mondott sérelmek is a felszínre kerülnek.

Nincs ez másképp a Családi karácsony esetében sem. Az alapból már stresszes készülődést megkoronázza a vendégekkel a házba besurranó, megannyi probléma. Amint előkerül az első üveg finom nedű, úgy nyílnak meg sorra a macerás család tagjai. A gyerekek zsibongása, a nagyi folytonos főszereplése, a mindenkit kiborító, okoskodó és az álmosan maga elé meredő rokonok támadása egyre elviselhetetlenebbé válik a vendéglátók számára. És ez így megy már hosszú évek óta. Pár órával később jönnek a kötelező, unalomig ismételt énekek és szokások, közben a család lánytagja barátjával drámázik a chaten. Nagyi minden másodpercben szelfizik, lányunk már unja az egészet, az újdonsült családtag bokáját ficamítja, a káposzta íze borzalmas, nagypapa egyre morcosabb, és még a kutyáját is magával hozta, pedig nagyon nem kellett volna, a szószátyár családtag pedig csak mondja, és mondja és mondja. Nem csoda, ha ebben az idilli légkörben előbb utóbb eldurran a lufi. És pukk! Kiborul a bili, felmerülnek évek óta szőnyeg alá söpört problémák, az ünnep fénye kihunyni látszik. Pedig a süteményt még meg sem kóstolta a jónép.

Steen filmje elképesztő iramban száguld, záporoznak a jól ismert, mókás szituációk, ám időnként olyan dolgokat is bevet, amitől hirtelen megfagy a levegő. Olyan az egész, mint az életben. Ettől lesz hibátlan alkotás! Minél inkább elmerülök az európai filmek világában, annál inkább ráébredek valami nagyon fontos dologra. Ideát kendőzetlenül őszinte, mindenféle cukormáztól mentes mozikkal találkozik az ember. Nekünk nem szükségeltetik még a konfliktusokat sem cicomázni. Egyszerűen nem akar hamis képet mutatni az európai filmművészet. Ettől lesz roppant mód befogadható, és pontosan ettől lesz némiképp több mint, az Álomgyár berkeiből kikerülő mézesmázos darabok. Tisztelet persze a kivételnek!

A Családi karácsony úgy vicces, hogy közben már előre rettegsz a soron következő pillanattól. Tudjuk jól, mivel jár, ha valaki hoz magával valamit, és az mondjuk, nem nyeri el a család tetszését. Hosszú évekre kiható ellentét is lehet a vége. Ezeket a szituációkat ábrázolja remekül a film, tökéletesen kidolgozva minden másodpercét. Ahogy telik a játékidő, egyre jobban átérezzük, a békés családi vacsora mögött meghúzódó háborús övezet pattanásig feszült pillanatait. Szerencsére, a történetben rejlő, kőkemény drámai szál sincsen tejszínhabbal leöntve. Ahol kell, ott bizony brutálisan erős a dolog. Ritkán látni komikus pillanatokat ennyire jól összerakva drámai szálakkal. A színészek briliánsak, hitelesen adják vissza a szerep megkívánta jellegzetességeket. A film, noha vígjáték jól alkalmazza a lélektani részeket is. Tűpontosan, mázsa súlyú epizódokkal bombáz. Épp amikor végre egy kis lélegzethez jutnánk, érkezik nyakunkba máris egy újabb adag, émelyítő habcsók.

Szerintem mindannyiunk életében előfordult már olyan ebéd vagy vacsora, ahol egy félresikerült beszélgetés, vagy a nem éppen a legjobban sikerült töltött káposzta adta meg a végső döfést. A felek összeszólalkoznak, kellő mennyiségű alkohollal pedig már a csitítgatás sem ér célba. Ennek a kínos folyamatnak végeredménye pedig, az év egyik legjobban sikerült, az ünnepekhez közeledve tökéletesen időzített dán vígjáték elképesztő sikere.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Képek: Vertigo Média

A film Mafab oldala