Mifelénk minden unalmasabb - A HEGYEK SZIGETE (2019) kritika

Premier kritikák | 2020-02-13 | Turner

Christi (Vlad Ivanov), a korrupt nyomozó elutazik a Kanári-szigetekre, hogy megtanulja a híres füttynyelvet. Gilda (Catrinel Marlon), a gyönyörű bünözőnő veszi rá, hogy segítségével kiszabadítsa a Bukaresten raboskodó férjét, Zsoltot (Sabin Tambrea), mivel ő az egyetlen, aki tudja, hová van elrejtve egy előző balhéból származó 30 milliós zsákmány. A modern technika segítségével mindenkit követnek és lehallgatnak, ezért tanulják meg az ősi füttynyelvet, hogy gond nélkül üzengethessenek egymásnak az akció során.

Ugyanolyan bonyolult a film, mint amilyennek hangzik, csak éppen teljesen feleslegesen. Alapvetően nem lenne több egy átlagos kriminél, amit kelet-európai közegbe ágyaztak. Azzal próbálták kiküszöbölni a kettős játszmát űző rendőr történetét, hogy nem lineáris a történetvezetés. Ez azonban nem sokat segít az összehatáson. A rejtett kommunikáció visz némi izgalmat és humort a filmbe, de ezen felül érdektelenségbe fullad a sztori jelentős része.

Külön inzertekkel elválasztott részeket szentelnek minden egyes karakternek. Ennek az elbeszélésmódnak nem volt sok gyakorlati haszna, pusztán megkavarták az idősíkokat, és kicsit külön is bemutatták a központi szereplőket. Ettől függetlenül egyikőjükről sem tudunk meg szinte semmit, a nem túl távoli múltba kalauzolnak csak vissza bennünket a készítők. Ezekből a flashbackekből pedig alig derül ki bármi, ami némi együttérzést váltana ki belőlünk, csak kuszává teszik a látottakat. Így az egész akciónak nincsen tétje, nem foglalkoztat sem a pénz, sem a szereplők sorsa.

A színészi játék megmenti a filmet a totális unalomtól, hozzá kell tenni, nem volt könnyű dolguk a színészeknek. Egy neonoirhoz híven Gilda vérbeli femme fatale, rajta kívül viszont kevés izgalmat tartogatnak a figurák, mindegyik sablonszerű. A füttynyelv ötletes kivitelezése is a film előnyeihez tartozik, bár azt is feleslegesen tovább komplikálták azzal, hogy hol spanyolul, hol románul fütyülnek. Végső soron nem tudni, a titkos kódnyelv, az átverések, a szerelmi szál, a kétes ügyletek vagy az egyes emberi sorsok számítanak, mert ezek egyvelegét kapjuk, de semmit sem emlékezetesen.

Hiába a humoros jelenetek (egy filmrendező legnagyobb pechjére a gengszterek megbeszélésének közepébe csöppen, Cristi anyja titokban az egyháznak adományozza a fia által oly’ sokáig gyűjtögetett piszkos pénzt, vagy hogy Cristi mennyit bénázik a füttynyelv elsajátításával), nem képesek hosszú távon fenntartani az érdeklődést. A rendező megidézi filmjében megannyi más mellett például Hitchcock híres zuhanyzós jelenetét is, de az ilyesfajta kikacsintások nem fűződnek szorosan a cselekményhez.

Egy gengszterfilm – leginkább heist – sajátos hangulattal, ami elsősorban a laposat jelenti. A film a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjában debütált, ahol pozitív fogadtatásban részesült, de az egyszeri nézőnek nem biztos, hogy tartogat maradandó élményt. Főként, ha látott már ádáz, pénzért és szerelemért folyó küzdelmet.

Képek: TMDb

A film Mafab oldala