Nyugodjunk békében? - ÖNGYILKOS TÚRA (2019) kritika

Premier kritikák | 2020-02-22 | Juhász Péter

Gyilkos tumor nő homokod mögött? Nem akarsz további szenvedést sem magadnak, sem szeretteidnek? Egyszerűen csak eleged van az életből, de nem megy meghalni? Ezekben segít neked az Aurora, ahol szakemberek segítségével, luxuskörülmények között távozhatsz, önként. Csak nehogy meggondold magad, mert a jegy kizárólag egy útra szól, nincs visszaút. A dán filmgyártás megint odatette magát! Jonas Alexander Arnby filmje pszichedelikus utazás a belső ismeretlenbe, oda ahol az ember legtitkosabb döntései megszületnek.

Amikor Max (Nikolaj Coster-Waldau) értesül, hogy a fejében növekvő tumor nem állt meg növekedésében, és előbb-utóbb befejezi küldetését, végső lépésre szánja el magát. Hiába van ott szeretett kedvese, nem bírja tovább a jövő sötét képeinek állandó támadását, és úgy dönt, elég volt! Noha az asszony izgalmas szafarira invitálja születésnapja alkalmából, ő inkább vesz a helyi Praktikerben egy erős kötelet.

Csakhogy, a feladat túl nagy. Az ember ősi ereje nem engedi csak úgy el, nincs gyors megváltás. Vagy mégis? A foglalkozását tekintve biztosítási nyomozó Max orra elé véletlenül kerül a megoldás kulcsa. Létezik egy hely, ahol 5 csillagos környezetben oldják meg életed legnehezebb problémáját. Mindösszesen vállalnod kell a feltételeket. Eltűnsz a hétköznapokból, aláírod a megállapodást, eltöltesz néhány napot az intézmény nyújtotta luxusban, majd rövid búcsú videó felvétele után elhagyod a földi létet.

Igen ám, csak ugye az emberi lélek nem ennyire egyszerűen működik. Napról napra erősebben lüktet benned az érzés, mi van akkor, ha hibát követtem el? Semmi gond, az Aurora személyzete nem hagy cserben a biztos döntésben. Ha kell, erővel nyomatékosítják küldetésed végkifejletét.

Max, a szerető társ, az érző ember is idővel felocsúdik, ám addigra a dolog üzleti része sokkal erősebben zakatol, mint a humánus oldal. Nem lehet csak úgy elhagyni az Aurora területét.

A film elképesztően szuggesztív már az első pillanattól kezdve. Szerencsére semmiféle előzetes információm nem volt róla, így szabályosan a székbe préselt annak lenyűgöző képi világa és zenéjének pszichedelikus hangulata. Játszi könnyedséggel mutat meg olyan pillanatokat, amire ember úgy érzem normális esetben sosem áll készen, mert nem is kell, és nem is lehet. Önkezűleg véget vetni életünknek a legnehezebb, legmélyebb krízis tragikus végkimenetele. Erre pedig a hétköznapok embere (szerencsére) nincs felkészülve. Ezt a fajta drámát ebben a köntösben tálalni pedig filmművészeti bravúr. Egyetlen szépséghibája a dolognak, a történet túlságosan ingatag felépítése, ami által a néző képtelen végül összerakni, mit is látott tulajdonképpen? Mert, ha a film első óráját nézzük, a történet brutális őszinteséggel vezeti Maxot élete legnehezebb döntésének irányába. Átérezzük belső fájdalmát, a diagnózist követő sokkhatás keserű pillanatait, az elhatározás emberfeletti erőfeszítését, tudva mit is választott. A második fele azonban megcsúszik a jégen.

Az Aurora félelmetes környezetben nyugszik, lélegzetelállító felvételek kíséretében viszi magával nézőjét a történet, de ott vannak azok a bizonyos kérdőjelek. Számos megmagyarázhatatlan pillanata van ugyanis a filmnek. Spoiler nélkül nehéz lenne most erről beszélni, így inkább átadom a lehetőséget, mindenki döntse el maga, képes-e érdemben megfejteni a történet végkifejletét. Ha az alkotók misztikumot kevertek a dologba, rendben. Nem feltétlen kell a pont a mondat végére. Sajnos, a film egésze azonban kívánja a fináléra adott magyarázatot, ám ez nem történik meg. Csupán utalás szintjén, mozaikszerű részletekből tudjuk összerakni nagyjából a teljes képet, így viszont enyhe hiányérzettel távoztam az amúgy valóban lenyűgöző filmről.

Operatőri munka és zene tekintetében igazi mestermunka az Öngyilkos túra. Színészei jók, a történet székhez szegez. Ha a végső percek több információval szolgálnak, nem ennyire kaotikusak, azt mondom, igazi remekművel állunk most szemben. Így viszont hibádzik kissé a dolog.

Az is lehet én voltam csupán kevés hozzá, és ott van a keresett megoldókulcs. Kénytelen vagyok meghagyni nektek annak felfedezését. Nézzétek meg, és meséljétek majd el, mi fán terem a történet lezárása, mert szimbolikusan értettem (és lehet ennyi csupán a lényeg), de én picivel többet vártam ennél.

Egy szónak is száz a vége, egy roppant izgalmas, remekül megvalósított, kiválóan előadott belső utazásra invitál a film. Úgy vélem, a mai unalmas trendi mozik univerzumában bűn lenne kihagyni! Már csak azért is, mert kegyetlenül őszintén tárja elénk a megváltást, mint üzleti fogást, és ez alapjáraton nagy bátorságra vall. Érzelmeiteket azért jól kössétek fel, egyáltalán nem lesz könnyű ugyanis ez a túra!

Képek: TMDb

A film Mafab oldala