Drágán add a túszodat - TYLER RAKE: A KIMENEKÍTÉS (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-04-25 | Faragó Tamás

2014-ben megjelent egy Ciudad című képregény, melyben egy zsoldos végigküzdi magát Banglades fővárosán, Dakkán. A képregény alkotói között ott van két régi motoros Andre Parks és Fernando León González, viszont szerepel még a szerzők között az akkor még csak tévés körökből ismert Joe és Anthony Russo is. Az író-rendező testvérpárnak pont ebben az évben jött ki egy másik nagy dobása is az Amerika kapitány: A tél katonája, ami eléggé erőteljesen befolyásolta a Marvel Filmes Univerzumának jövőjét egészen odáig, hogy a tesók elkészíthették a harmadik fázis zárófilmjeit, a Végtelen háborút és a Végjátékot.  Idén pedig a Netflixnek alkottak egy akciófilmet, méghozzá saját képregényük adaptációjában vettek részt, habár most „csak” író és produceri minősítésben.  

A történet főszereplője Tyler egy jól képzett, de túlzottan is vakmerő zsoldos, akinek legújabb feladata, hogy kiszabadítsa egy drogbáró elrabolt fiát annak riválisától. Az akció már eleve nagyon veszélyesnek ígérkezik, de bizonyos előre nem látott körülmények miatt, Tyler és a fiú magára marad a városban, nyomukban, bűnözőkkel, felfegyverzett utcagyerekekkel, egy hasonlóan jól képzett ex-kommandóssal és a teljes dakkai rendőrséggel.

A rendezést a Russo-k ezúttal Sam Hargrave-re bízták, akinek ez az első nagyjátékfilmes direktori munkája, előtte kaszkadőr koordinátorként dolgozott és ez egyszerre előnye és hátránya is a filmnek.

A kimenekítés valami elképesztően néz ki, végig feszes, pörgős és látványos. Az akciójelenetek az utolsó kockáig precízen meg lettek koreografálva. A vágás és a kameramunka is tökéletes, minden követhető és átlátható. Ami pedig a legelképesztőbb teljesítménye a stábnak, a film kb. 30. percében megtörténő ügyesen, vágatlannak álcázott több mint tízperces akciójelenet, amiben van verekedés, tűzharc és autósüldözés is, fantasztikus teljesítmény és vizuálisan is hatalmas élmény. Mindezt pedig kendőzetlen brutalitással bemutatva, ugyanis az egyik nagy előnye annak, hogy Netflixre került fel a film, hogy egyáltalán nem foglalkoztak a korhatárral, mocskos és erőszakos, ilyet a nagyvásznon ritkán látunk, még akciófilmben sem túl jellemző.

Persze nem minden arany, ami fénylik. Sajnos Hargrave az akción túl nem tud megfelelő arányérzékkel rendezni, persze az se segít rajta, hogy a forgatókönyvet jegyző Joe Russo nem túlzottan erőltette meg magát karakterábrázolás terén. Az egy dolog, hogy a történet egy kliséhalmaz, egy akciófilmtől nem kell sokat várni, de sajnos minden szereplő is az. Chris Hemsworth karaktere az ezerszer látott morcos, de legbelül érző szívű zsoldos, aki kap valamennyi magyarázatot a motivációira, de ezt sajnos sikerült eléggé szájbarágós és feleslegesen művészkedő flashbackekkel megoldani. A Randeep Hooda által játszott kommandós is elég sok hátteret kap, ami nagyon jó, viszont a giccses megjelenítés miatt az érzelmi többlet mégsincs meg benne. A Priyanshu Painyuli által életre keltett antagonista pedig már annyira karikatúraszerű, mintha csak lesétált volna a képregény lapjairól.

A film akkor a leggyengébb mikor karaktert szeretne építeni vagy drámát erőltetni. Szerencsére ebből jóval kevesebb van és a fókusz az akción marad. Minden hibája ellenére A kimenekítés elképesztően jó és feszes alkotás, ami hangulatában olyan klasszikusokat szeretne megidézni, mint a Die Hard vagy a Terminator 2, azokhoz persze nem ér fel, de így sincs semmi szégyenkezni valója.

Összességében egy pokolian jó akciófilmet kaptunk, ami nem akarja megváltani a történetével a világot, de akció szempontból lepipálja az utóbbi évek termését.

A filmről érdekességeket a Mafabon ide kattintva találsz.

Képek forrása: IMDb