Az 5 perces klisék ereje - PROJECT POWER: A POR EREJE (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-08-16 | Sós Áron Árpád

Mivel idén a tavaszi és a nyári mozizást sikeresen hazavágta a koronavírus, de most többek közt a Netfixre hárult a nemes feladat, hogy elszórakoztassa a nagyérdeműt különböző filmes alkotásokkal. Ezen időszak már jó ideje a blockbuster filmek szezonja lenne a mozikban, így a streaming szolgáltató ilyen alkotásokkal bombázott minket. Ennek megfelelően tavasszal érkezett is a kiváló akciójelenetekkel operáló Tyler Rake: A kimenekítés Chris Hemsworth főszereplésével, majd nyáron befutott a minden szempontból gyatrára sikeredett A halhatatlan gárda Charlize Theronnal, most pedig megérkezett Henry Joost és Ariel Schulman rendezőpáros legújabb alkotása a Project Power: A por ereje Jamie Foxx és Joseph Gordon-Levitt főszereplésével. Vajon a Netflix legújabb alkotása egy újabb Tyler Rake-re sikeredett, vagy inkább A halhatatlan gárda nyomdokaiba lépett, elöljáróban annyit elárulhatok, hogy egy kicsit az egyik, meg egy kicsit a másik lett a cikkünk tárgya. 

New Orleans utcáin egy újfajta drogot kezdenek terjeszteni, amitől az ember 5 percre szupererőt kaphat, az új anyag csakhamar hatalmas népszerűségre tesz szert, hiszen ki ne akarna különleges képességeket akár 5 percre is. A bökkenő csak annyi, hogy nem lehet tudni, kire milyen hatással lesz az új drog, lehet valaki szupergyors lesz, ám az is elképzelhető, hogy spontán felrobban tőle. A helyzetet súlyosbítja, hogy a helyi maffiózók is használni kezdik az új szert, aminek a következtében New Orleans utcáin kitör a káosz. Art (Jamie Foxx), az egykori katona közben azt a személyt szeretné megtalálni, aki mindezt elindította, mert a szerhez az erőt a lányából nyerik ki, akit elraboltak tőle. Frank (Joseph Gordon-Levitt), a vagány rendőr is a drog forrását kutatja, mert szeretné a városát megmenteni a káosztól, ehhez pedig segítséget kap egy fiatal drogdílertől, Robintól, aki csak pénzt szeretne szerezni az édesanyja műtétjéhez. 

A Project Power története nem váltja meg a világot. A készítők ügyesen összeollózták a 80-as és a 90-es évek B-kategóriás akciófilmjeinek az összes kliséjét, mert van itt a családjáért mindenre képes apuka, gonosz kormány, korrupt rendőrség, tahónak látszó főszereplő, aki valójában legbelül egy rendes ember, világuralomtörő szervezetek stb. Ezeknek az elemeknek köszönhetően pedig a film minden egyes perce kiszámíthatóvá válik, a néző már jó előre tudni fogja, mikor és mi fog történni, ami nem feltétlenül válik az alkotás javára. Arról nem is beszélve, hogy a zsánerre jellemző suta párbeszédek és random fordulatok még jobban rontják a mű élvezhetőségét. Itt egyébként az olyan "kiváló" jelenetekre gondolok mint: az egyik percben még nem bízunk a másikban, de egy random SMS-nek köszönhetően már örök cimbik leszünk, vagy attól várjuk a segítséget, akit pár perce azzal fenyegettünk, hogy családjával együtt öljük majd meg, ha nem segít nekünk. De nyugi, a halálos fenyegetést nem úgy gondoltunk ám az előbb. Az ezekhez hasonló "nagyszerű" jelenetek tarkítják, az amúgy sem acélos sztorit, miközben az előzetesben hirdetett szuperhősműfaj leginkább sehol sem érhető tetten a film egészében. Lehetne erre azt mondani, hogy az új drog által ott van az elem, de ez nem igaz, mivel a film nem reflektál általa a mai szuperhős-trendekre. Sokkal inkább az agyonhasznált "a drog rossz és nyomorba dönt" témát feszegeti ebben az esetben, de azt nagyon sablonosan és felszínesen teszi. Ha már ezzel a témával jövünk elő megint - egyébként egy ötletesnek mondható elem segítségével -, akkor ne ragadjuk már le annyinál, hogy a drog az rossz és függőséget okoz. Szóval az ígéretesnek induló ötletet sikeresen lenullázták a készítők, de legalább az akciók látványosra sikeredtek a képességeknek köszönhetően. 

Ahogy a történetnél, úgy a karaktereknél is tettenérhetőek az akciófilm műfajának legtriviálisabb paneljei, itt ugyan már egy fokkal jobb a helyzet, köszönhetően a színészeknek - már akinél. 

Jamie Foxx-nak például piszkosul jól áll az akcióhős szerep, a lánya megmentéséért, mint egy Terminátor megy át mindenen és mindenkin, közben nem rest megfenyegetni gyerekeket, vagy épp pár atyai jótanácsot adni nekik. Art elmondása szerint világéletében nem értett semmi máshoz csak az öléshez, ezért is lett katona. A hadseregben pedig nagyon jól végezte a munkáját, így beválogatták egy kísérletbe, ahol szuperkatonákat akartak létrehozni, sajnos a projekt zsákutcába futott, egészen addig amíg Foxx karakterének meg nem született a lánya, aki örökölte az apja azon génjeit, amelyekben a szuperkatona-szérum megtalálható volt. Ezáltal ő maga már alapból szuperember lett, de a kormány meg a gonosz cégek leléptek a lánnyal, Foxx meg üldözőbe vette őket. Nem egy kimondottan mély szerep ez, ám a családcentrikus, kicsit tahó hőst Foxx nagyon jól hozza, aminek a köszönhetően nem egy jelenetet elvisz a hátán a színész. 

Míg Foxx remekel a szerepében, addig Joseph Gordon-Levitt csak úgy elvan az övében, nem hittem, hogy valaha is leírok ilyet, de a gárda leggyengébb tagja mindenképpen ő. Unott játékot láthatunk tőle, holott a karaktere egy laza, belevaló zsaru lenne, ezen jegyei azonban a karakternek csak néha mutatkoznak meg. Általában akkor, mikor Gordon-Levitt Clint Eastwoodot utánozza félsikerrel. Egyébként ő lenne a Project Power poéngyárosa, ám ebből sem valósul meg semmi, köszönhetően a színész sótlan játékának. 

Szóval adva volt két húzónév, ám a showt nem ők vitték el, hanem a Robint alakító Dominique Fishback, akinek ez volt egyébként a harmadik nagyjátékfilmje. Ennek ellenére az általa nyújtott lazaság és talpraesettség a legszimpatikusabb figurájává varázsolja a karakterét a történetben. Robin mindössze az édesanyjának szeretne segíteni, közben meg rapperré akar válni, ez utóbbi tény azonban sajnos nem egy kínos szituációt eredményezett a történet folyamán, ugyanis Robin random elkezd rappelni a történet bizonyos pontjain, amitől az embernek az az érzése támad, hogy egy Disney mesét néz éppen, arról nem is beszélve, hogy ezek a jelenetsorok egytől egyig kínosra sikeredtek. 

Még szerencse, hogy Fishback rendelkezik egyfajta természetes bájjal, ennek köszönhetően elragadó természetességgel állja meg a helyét, így akár a leglehetetlenebb helyzetekben is megmenti a karaktert. Robin egyébként a két férfi közös nevezője, ún. összekötője a történetben, és kémia is nagyon jól működik közöttük. A kényszerből lett drogdíler lány a film egyetlen igazán szerethető szereplője és ebben a színésznő játéka nagyon fontos tényezővé válik, emiatt a néző akaratlanul is neki kezd el szurkolni.

Most jöhetne a film nagy gonosza, de olyan meg nincs! Ugyanis az alkotásban több kisebb, a zsánerre jellemző gonosz van, akiket a nézők a korábbi akciófilmekből már jól ismerhetnek. Van itt gonosz tudós, drogmaffia vezér, korrupt rendőrfőnök, gonosz kormányember stb. Szóval ők csak így vannak, a szerepüket eljátsszák, ahogy kell és ennyi, semmi extra, nem miattuk lesz emlékezetes a film. 

A fentiek alapján a Project Power nem egy kimondottan jó alkotásnak tűnik, ám szerencsére az akciójelenetei bőven kárpótolnak minket a suta történet, és a nem épp acélosnak mondható karakterei miatt. A drog által szuperképességet lehet szerezni, ez pedig nagyban feldobja a film akciójeleneteit, úgymond megszínesíti őket. Az előzetesben látott fejlövéses jelenet is nagyon látványosra sikeredett ennek köszönhetően. Emellett, mivel nem lehet tudni ki, milyen képességet kap, így van egyfajta randomfaktor az akciójelenetek elején, hogy akkor most adott karakter, milyen erőre is tesz szert 5 percre, ez pedig kimondottan jól áll a filmnek. Szóval ezen a téren a film készítői nem vallottak kudarcot. 

A látvány maga felemásra sikeredett, van, ahol nagyon jóra sikerült a CGI, van, ahol meg egyszerűen pocsék lett, előbbi főképp a film második felére igaz, míg utóbbi az elsőre. Vélhetőleg a készítők is tisztában voltak azzal, hogy a CGI nem mindenhol fog remekelni, ezért a legtöbb olyan jelenet, amelyben valamilyen VFX technika van alkalmazva az sötétben játszódik, ezzel is elfedve annak feltűnő hiányosságait. 

Kiemelendő még a filmben felcsendülő zeneszámok, a gettós dallamok ugyanis kimondottan passzoltak a film műfajához, bizonyos akciójeleneteknél még plusz élvezhetőséget is biztosítottak. Szóval ezen a téren se nagyon lőttek mellé a készítők, szerencsére. 

A Project Power nem lett egy Tyler Rake, de nem is egy A halhatatlan gárda, valahol a két film között helyezkedik el Jamie Foxx és Josehp Gordon Levitt filmje. A története kimondottan sablonos és bárgyú, a karakterei összeségében hozzák a kötelezőket, a rendezésen pedig érződik, hogy az csak szolgai módon lemásolja a régi akciófilmek sémáit, ám az akciójelenetei kimondottan korrektre sikeredtek, néhol egészen kiemelkedőre. A film igazán nagy problémája, hogy minden egyes percét már láttuk máshol, ám a készítők szerencsére tisztába voltak ezzel, és a filmjük nem is akar többnek látszani, mint ami valójában. A Project Power: A por ereje egy tagadhatatlan B-kategóriás akciófilm lett, annak minden bájával és hibájával, és ha mellétesszük a fentebb említett hasonló műfajó alkotásokat, akkor bizony azt látjuk, hogy a 80-as és a 90-s évek B-kategóriás zsánerfilmjei bizony reneszánszukat élik manapság. A kérdés már csak az, hogy ez jó vagy sem. 

Egy szó, mint száz, a Netflix legújabb alkotása bőven a nézhető kategóriába esik, egy könnyed estén simán lecsúszik az embernek. 

Kiemelt kép

További képek

A film Mafab oldala