Régen minden jobb volt? – HAB (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-09-10 | Turner

Lakos Nóra romkomja nem szeretné megváltani a világot, és milyen jól teszi. Görcsös próbálkozás helyett egy habkönnyű moziélményt kapunk.

Dóra (Kerekes Vica) élete nem olyan édes, mint ahogy azt elképzelte: szerelme épp egy másik nőt készül elvenni, és a mindenét jelentő cukrászdának is lassan búcsút inthet, ha nem szerez minél előbb rengeteg pénzt. Hogy elnyerje a vállalkozásokat támogató program millióit, szüksége lesz egy családra. Jobb híján megkéri Marcit (Mátray László), a szívtipró agglegényt és a szomszéd kisfiút, Lacikát (Gyarmati Erik), hogy segítsenek neki megtartani hőn szeretett üzletét, a Habot.

A Seveled hasonló koncepcióval állt elő, jóval kevesebb sikerrel, ezért némi fenntartással ültem be a moziszékbe. De baljós előérzetem hamar elmúlt. A Wes Anderson csodás világára hajazó, pasztell színekkel dolgozó képek; Dóra kedves mosolya, és a mögötte megbúvó folyton pulzáló elfojtott érzelmek; a gyönyörű sütemények és a vintage stílusú környezet olyan hangulatot teremt, amitől automatikusan megnyugszik az ember lelke, miközben izgatottan figyeli, mikor fog kipukkani minden mézes-mázos álom.

A történet kiszámítható, de nem is igazán érdekes, a Hab lelke a kulcsjeleneteken túl keresendő. A film és a szereplők visszafogottsága és kedvessége szinte végig mosolyra készteti a nézőt, tud ízléses és humoros lenni anélkül, hogy harsány lenne. A mellékszereplők elnagyolt karikatúrák, amikben ezért ott a veszély, hogy poénos helyett sértő lesz a sztereotipikus ábrázolásuk, de a készítők ügyesen lavíroztak e kettő határán, és ha át is lépik ezt a láthatatlan vonalat, mindössze fél lábfejjel, és tompítják az összhatást az olyan körülmények, mint a jól kiválasztott zene, a többi szereplő reakciója, és összességében a jelenetekből sugárzó báj.

Kerekes Vica mosolya minden szívet megolvaszt, elbűvölő karakterének naivitása, egyszerre gyermekien durcás, érzéki és fáradhatatlan. Keserédes álomvilágban él, ahogy a film díszletei nosztalgiát ébresztenek a mai világ emberében, úgy ő maga is visszavágyik egy már elmúlt állapotba, annak minden tüneményes illúziójával. Mondják, az idő mindent megszépít, és ez a bútorokra ugyanúgy igaz lehet, mint az emlékekre.

Az egyik fő humorforrás Lacika, aki színészi ambíciókkal rendelkező 11 éves, és a közös „hamis családi” kiruccanásuk alkalmával próbálgatja szárnyait, az improvizációi azonban általában hátráltatják a trió előmenetelét. Mintha épp Dóra ellentéte lenne: egy gyermektestbe bújt felnőtt, de legalábbis olyasvalaki, aki minél előbb fel szeretne nőni. Gyarmati Erik ügyesen formálja meg a karaktert, és annak ellenére, hogy szövegei időnként erőltetettek, csak néha cseng idegenül egy-egy mondat.

Igazán kellemes meglepetést Mátray László és figurája okozott. Öröm látni, hogy a macsó nőcsábászt stílusosan kelti életre, semmi nagyzolás vagy felesleges sallang, nincs benne semmi hivalkodó, mégis érezni a pozícióját. Végre egy olyan alakítás, ami primitívségtől és szélsőségességtől mentesen képes lefesteni egy jóravaló nőfalót.

Ha valamibe bele kellene kötnöm, a felszínességet és az egyszerűséget emelném ki, de tekintve, hogy érezhetően nem is voltak ilyen nagyravágyó elképzelései a filmnek, azt hiszem, ettől eltekinthetünk. Ami ennél zavaróbb, hogy több olyan vágóképnek is beillő snitt van, ami közvetlenül nem lendíti előre a cselekményt, ezért hogy értelmet nyerjenek, markáns zenei aláfestést kaptak. Ez egy sarkalatos pontnál az érzelmek felfokozását segíthetné elő, de így olyan, egyébként elhanyagolható képsorok kapnak indokolatlanul nagy hangsúlyt, amelyek nem mindig relevánsak. Bár minden magyar romantikus vígjátékra csak ennyi panasz lenne!

Igazi laza kikapcsolódás, jámbor és vicces. Őszinte szeretettel készített cukrászsütemény, amire nem csak elfogyasztása közben, de utána is jószívvel gondolunk.

Képek: 1+2

A film Mafab oldala