Álmaink hercege? – AZ ELFELEDETT HERCEG (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-09-20 | Lubianker Dávid

Omar Sy ma már a francia tömegfilm egyik, ha nem legmeghatározóbb arca. Ő az európai vígjátékok Dwayne Johnson-a, amennyiben karizmatikus fellépésével és robosztus megjelenése mögötti hatalmas szívével képes bármilyen limonádé produkciót szórakoztatóvá varázsolni. Az ez alóli kevés kivétel közé tartozik viszont legújabb családi mozija, Az elfeledett herceg, melyet Oscar-díjas rendezője és Sy szerepeltetése sem képes kivetkőztetni divatjamúlt, dilettáns burleszk maskarájából.

Sofia minden éjjel édesapja meséit hallgatva hajtja álomra a szemét. „Storyland” egy fantasztikus, kitalált filmstúdió, ahol a kislány meséi „forognak” esténként. A történetek főszereplője, az elbűvölő herceg, maga a mesélő apuka alteregója. A probléma akkor kezdődik, mikor a kislány felső tagozatba megy. Az ott megismert fiú, Max pedig kezdi átvenni álmainak főszerepét. Az így parkolópájára kerülő herceg viszont nem hagyja annyiban a dolgot.

A film két síkja, fantázia és valóság párhuzamosan van jelen a történetben. A lánya felnövésétől megrémülő apa kálváriája metaforikusan, az álmok szintjén jelenik meg, folyamatosan reflektálva az apa-lánya kapcsolatban beálló változásokra és az élet eseményeire. A történet a felszínen, noha érezhetően kizárólag klisékből táplálkozik is, valóban képes megindító lenni. A cukormázas alapot azonban csak még tovább édesíti a fantázia stúdió gelly világa.

A nyíltan metaforikus fantáziavilág logikátlanságaitól és inkoherens felépítésétől jobb teljesen eltekinteni, mivel a Willy Wonka kis költségvetésű álomgyárára emlékeztető stúdió jobbára ilyenekből épült. Például, hogyan változhat az apa által kitalált mese olyan, lányával történt iskolai események alapján, melyekről nem is lehet tudomása? Az elfelejtett szereplők örökre eltűnnek a fantáziavilágból, de miért ne emlékezne Sofia apjára, akivel minden nap együtt vannak? Úgyszintén nehéz elhinni, hogy az egyetlen szomszédjukra se emlékszik egyáltalán, miközben számos alkalommal találkoznak. Valamint, ha minden kitalált alak egy valós személy alteregója, akkor a gonosz szereplő, aki átveri a herceget, kinek a megfelelője? Vannak tisztán kitalált alakok, akik visszahatnak a valóságra is? A megválaszolatlan kérdések száma végtelen. 

A színpompás gyermeksarok földjének kellene izgalmassá tennie, gyerekek számára is könnyen fogyaszthatóvá varázsolnia a családi film drámai konfliktusát. Mégis a valóság szintjén játszódó jelenetek lettek egyedül élvezhetőek a történetben, többnyire ezek is a főszereplő kisugárzásának köszönhetően. A túlsúlyban lévő álomvilág szekvenciák azonban rányomják a bélyeget a teljes történetre. A látványvilág közel sem elég kidolgozott ahhoz, hogy önmagában izgalmas legyen. Egy-két háttérben mozgó karakter dizájnjától eltekintve (a vízzel töltött zacskóember, akiben egy aranyhal úszik a film messze legizgalmasabb része) pedig semmilyen újítással nem szolgál egy színesre festett filmstúdióhoz képest.

Az elfeledett herceg tehát nevéhez méltóan könnyen felejthető film. Igazán kicsi gyerekek számára talán tartogathat szórakoztató pillanatokat rikító, színes képeivel és hangos, harsány stílusával ez az ártatlan kis történet. De annyi tartalom sajnos nem szorult bele, ami megérné a mozijegy árát.

Kiemelt kép: TMDb

További képek. 1+2

A film Mafab oldala