Vizeletmintából diagnosztizált koncepciós per – SARLATÁN (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-10-28 | Lubianker Dávid

Csehország 2021-es hivatalos Oscar-nevezettje klasszikus felépítésű életrajzi film, egy biztonsági játékot űző történelmi tablóba csomagolva. A Sarlatán konvencionális megoldásai nyomán mégis egy rendkívül releváns és közel sem hétköznapi igaz történet tárul elénk.

Agnieszka Holland rendezőnő számára közel sem ismeretlen terep a második világháború alatti Európában játszódó történetek filmre vitele. Az Amerikai Filmakadémia is számos korábbi alkotását (Keserű aratás; Európa, Európa; A város alatt) jutalmazta Oscar-jelöléssel. Így egyáltalán nem meglepő, hogy a különböző szaklapok a Sarlatánt is már most a jövő évi díjátadó legnagyobb esélyesei között tartják számon.

A film összetett jellemrajzot fest a neves természetgyógyász, Jan Mikolásek ellentmondásos karakteréről, miközben a totalitárius ötvenes évek működésébe is betekintést enged. A két síkon játszódó történet keretnarratívájában egy gondosan előkészített koncepciós per lefolyását követhetjük nyomon, mely során a kihallgatások alkalmaival felelevenedő visszaemlékezésekből közelebbről is megismerhetjük Mikolásek életét, ahogy vizeletből diagnosztizáló neves gyógyítóvá válik az évek során. Miközben nemcsak az éppen aktuális rendszer felsőbb hatalmának elnyomásához kell alkalmazkodjon, hanem saját magánéleti gondjait leküzdve és homoszexualitását elfogadva próbál teljes életet is élni.

De lehet-e önfeledten boldog önmagával az, aki egész életét mások gyógyítására tette fel? Mikolásek lénye fokozatosan oldódik fel választott hivatásában. Megkeseredett magánemberként erkölcsileg elítélendő tettek sorát vállalja, hogy teljes lényével a gyógyításra koncentrálhasson. Praxisa során számos életet ment meg, gyakran saját költségén segít a rászorulókon, nácikat, gyilkosokat és az őt fenyegető befolyásos vezetőket is gondolkodás nélkül kezeli. Saját családjával, barátaival, a hozzá legközelebb állókkal viszont kegyetlenül bánik, ha érdekei úgy kívánják. Mikolásek egyszerre gyomorforgatóan ellenszenves és odaadóan előzékeny karakter, akinek az élete bizonyítja, hogy nem feltétlenül kell jó embernek lenni ahhoz, hogy segítsünk másokon.

A Sarlatán, főszereplője összetettségéhez hasonlóan, helyenként rendkívül érzékeny melodramatikus történet, máskor pedig kegyetlen korrajz, ami kíméletlen erkölcsi döntések elé állítja szereplőit és nézőit egyaránt. Agnieszka Holland egy kimért tempójú, végtelenül klasszikus felépítésű narratívával meséli el főszereplője életét, mely minden ambíciója ellenére nem képes kellő feszültséggel összetartani a vásznon zajló konfliktusokat és felbukkanó különböző témákat. Így Mikolásek élettörténete nem képes maradéktalanul kielégíteni a hozzá fűzött reményeket, pedig az emberi tökéletlenség meghatározó történelmi portréjává is válhatott volna.

Kiemelt kép: Mozinet

További képek: 1+2

A film Mafab oldala