Párosban szép az élet? - ALKALMI RANDEVÚ (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-11-02 | Christian

Az idejét sem tudom, hogy mikor nevettem jókat egy vígjátékon, annyit azonban biztosan tudok, hogy a Netflix legújabb romantikus vígjátéka, az Alkalmi randevú sem dolgozott meg azért, hogy igénybe vegyem a rekeszizmaimat. Szomorú kimondani a tényt, de a romantikus vígjáték műfaja haldoklik. Ezen filmek többségének ugyanis már nincs olyan témája, alapszituációja, amit ne láttunk volna ezerszer.

Az Alkalmi randevú története azzal próbálkozik, hogy két magányos lelket egymás felé terelget, mégpedig úgy, hogy azok egymás szabipárjai lesznek. Nem tudom, ezt a szabipárt, hogy hozták össze a fordítók, de arról van szó, hogy ha magányos vagy, akkor az ünnepek alkalmával szerezhetsz magad mellé egy addig tök ismeretlen partnert, akit elvihetsz a családodhoz, hogy úgy tűnjön, mintha egy pár lennétek. Emma Roberts, mint Sloane és Luke Bracey karaktere, Jackson pont ezt csinálják egymással, itt kontrétan Bracey lesz állandó vendég Sloane családjánál, akiknél mindig zajlik az élet.

Szóval lenne egy érdekes alapszituáció, ami mehetne bármilyen irányba, de a készítők a lehető legkényelmesebb utat választják, azt, amit már több száz hasonló filmben láthattunk. A szereplők a véletlen folytán megismerkednek, majd egyre több időt töltenek egymás társágában, megkedvelik egymást, majd jön egy konfliktushelyzet, mely véget vet az addigi kapcsolatnak, majd a végén az egyik szereplő kiáll a nagy tömeg elé, hogy mindenki füle hallatára adja elő, hogy miért szalasztotta el a nagy szerelmet, és miért is viselkedett ostobán. Megbocsátás, csók a tömeg közepén, majd a távolodó kamera bemutatja, hogy mindenki tapsol a főszereplők körül, stáblista.

Persze tegyük túl magunkat azon, hogy a narratíva jellegtelen és milliméterre pontosan adagolja a kiszámítható eseményeket, de akkor legalább jó a humor, nem? Hát nem! Az Alkalmi randevú egyáltalán nem tartalmaz vicces pillanatokat, annál inkább van kínos jelenetekkel megpakolva. Azon kéne nevetnünk, hogy a Sloane nagynénje (Kristin Chenoweth) mindig egy új pasival állít be az ünnepekkor, ebből aztán mindig valamilyen gázos szituáció kerekedik ki, például amikor a fiatal dokival (Manish Dayal) próbálnak erotikus táncot lejteni a lagzi közepén. Sloane véletlenül hashajtót vesz be savlekötő helyett. Hűha, micsoda oltári poénos jelenetek, a dráma ezekben a pillanatokban a tetőfokára hág!  

Kurva, baszás, fasz! Olyan szép, ha egy nő ilyen szavak kíséretében tudja magát csak határozottan kifejezni, nemde? Persze a legszebb mégis az, amikor 6 éves gyerekek szájából hangzanak el a fenti szavak. Mindezen persze nevetnünk kellene a készítők szerint. Romantikus vígjátékhoz mérten tehát nagyon sok a vulgáris nyelvezet a filmben, ami totál illúzióromboló az összhatásra nézve.

A főszereplők egydimenziós karakterek. Sloane személyisége kimerül annyiban, hogy nagyon próbál független maradni a legutóbbi pasija után, és hazudik saját magának is, hogy rá már bizony nem hatnak holmi érzelmek. Munkája szerint home office-ban laptopot bámul, miközben anyja próbálja rátukmálni a szingli pasikat, mert hát az ő családjukban nagyon ciki, ha valaki egyedül él.

Jackson a munkáját tekintve golfozó, amit pár jelenetben meg is mutatnak nekünk, de pusztán azért, hogy ehhez kapcsolódva hozza be a történet a kötelező és ez esetben idegesítő fekete barát karakterét, akit Andrew Bachelor alakít, és akit már minden második Netflix-filmben elcsíphetünk. Bachelor szerepe arra hivatott, hogy afféle szerelmi tanácsadó legyen a sztoriban, illetve néhány béna poént szolgáltasson. Jackson karakterét azzal mélyítik, hogy minden második jelenetben kimondatják vele, hogy nem eszik mesterséges kaját. A filmben a már említett Kristin Chenoweth és Frances Fisher égeti magát még porig, de láthatólag nem foglalkoztak olyan semmiségekkel, mint a bugyuta módon megírt szerepeik.

Pozitívumként annyit tudok elmondani, hogy a fényképezés néhol megkapóan szép képeket eredményez, de ne legyenek illúzióink, ez kevés ahhoz, hogy megmentse a filmet a totális kudarctól.

De egy szó, mint száz, az Alkalmi randevú egy sablonos, kínos, vulgáris, mindenféle eredetiséget nélkülöző mozi lett, melyben nagyítóval sem találni szórakoztató pillanatot. Úgyhogy bátran kerüljétek el, ha meg akarjátok tartani a partnereteket! 

Kiemelt kép

További képek: 1+2

A film Mafab oldala