A család soha nem ereszt! – VIDÉKI BALLADA AZ AMERIKAI ÁLOMRÓL (2020) kritika

Premier kritikák | 2020-11-28 | Juhász Péter

A dráma egyik műfaji sajátossága, hogy képes könnyekre fakasztani az embert. Pontosan attól lesz igazán jó egy ilyen alkotás, ha a szívre és lélekre egyaránt képes hatni. Időnként filmen is születnek olyan erejű darabok, melyek láttán az embert letaglózza a nyers valóság, az élet kendőzetlenül őszinte mozgóképes ábrázolása. Ezek kiváló drámai filmalkotások. Ron Howard legújabb rendezése is ide sorolandó.

J D Vance Ohio államban, Middletown városában nőtt fel. Ott ahol a mélyszegénység, az alacsony fizetések, és a nehéz fizikai munka terhe családok tömkelegére nehezedik rettentő súllyal. Bár Vance Middletown-ban nevelkedett, édesanyja és családja a Kentucky állambeli Breathitt megyéből származik. Legfőbb értékeik, az erőszak és a verbális bántalmazás ellenére, a hűség, valamint az ország iránti szeretetük.

A történet elmeséli nagyszülei alkoholizmusát és bántalmazó életmódját, valamint instabil édesanyja állandó harcát a kábítószerrel és sikertelen kapcsolatait. Vance kemény, de szerető nagymamája oltalma alatt végül elhagyhatta Middletown-t, hogy az Ohio Állami Egyetemre majd a Yale Jogi karára járjon és kiszakadjon a családi béklyóból. Az élet azonban nem engedi el csak úgy, könnyedén. Elmenekülhet a világ végére is, ha a családja problémái mindvégig vasmarokkal fogják kezét.  

Vance személyes története mellett a film olyan kérdéseket vet fel, mint a család és az emberek felelőssége saját szerencsétlenségükért, a társadalmi rothadás, a gazdasági bizonytalanság hatása. Hogy hiteles legyen, a film Vance személyes tapasztalataira támaszkodik. Percenként szabadítja nézőjére egy generációk óta traumatizált család fájdalomtól roskadozó mindennapjait. A lelki nyomás mellett a drogfüggőség, kilátástalanság és az állandó belső feszültség destruktív hatása érvényesül.

Amy Adams és Glenn Close anya és lánya szerepében láthatók. Mindketten színészi képességük csúcsán alakítják a két megfáradt asszonyt, saját generációjuk megtört képviselői ők. Nagymama és lánya ugyanazon a harcmezőn kénytelen harcolni. James és nővére, Lindsay pedig állandó szem és fültanúi anyjuk rendszeres széthullásának, amit a túl fiatalon történő anyává válás, különféle drogok, elhasznált férfiak és a felelősség folytonos hárítása okoz nála. Anyjuk hiába szeretne visszatérni normális életéhez, túlságosan gyenge megkapaszkodni és ellenállni az állandó kísértésnek. Az örvényből nagyon nehéz feljutni. Ott, ahol hosszú évtizedekre vezethető már vissza családon belül a verbális és nonverbális erőszak, sokkal többre van szükség, mint holmi hitre vagy kitartásra. Olyan mocskosul sötét a feneketlen kút, hogy a sikamlós falak mentén rendre aláhull.

Gyermekei a maguk módján próbálják túlélni a létezést ebben a családi körben. James nagyanyjának köszönhetően menekül végül ki ebből a földi pokolból, mely azonban felnőtt életére is ráteszi tonnányi köveit.

Ron Howard nagyszerű rendező. Számos alkotása bizonyítja tehetségét. Ott van a Lánglovagok, az Apollo-13, a Váltságdíj, Egy csodálatos elme vagy A remény bajnoka. Kiválóan ért az emberi történetek ábrázolásához. Megvan a maga stílusa, amivel rendre sikerre viszi alkotásait. J D Vance története remek alapnak bizonyult egy igazán nagyszerű, drámai mozihoz.

Glenn Close és Amy Adams karcolja az Oscar-t, döbbenetes alakítással vannak jelen. Szinte elvesznek a karakterek bőrében, a néző pedig megfeledkezik arról, micsoda nagyszerű színésznőket lát a vásznon. A fájdalmas valóság képei között mindketten egyszerű halandónak tűnnek csupán, akik körül, mint vizsla szempár mozog a kamera.

Szívszaggató, lélekromboló az a valóság, amit a történet megjelenít. Rettenetes látni mire képes az élet, micsoda sorsok vannak. Könnyedén odavetheted a megtekintés alatt; na és, az ő hibája, kit érdekel? Nos, a baj ott van, hogy ha te lennél annak a gyermeknek helyében, akinek szerető édesanyja néha hisztérikus őrjöngéssel küzd saját létezése rabságában, nem tudnád ennyire félvállról venni a dolgot.

Ron Howard mesteri rendezése erről regél. A küzdelemről, mely legyen bármilyen messze is a háború, lélekben sosem enged el igazán, és bármikor visszarángat. Te sem hagynád ugyanis elbukni az anyádat. Szörnyű lehet a tudat, a legnehezebb akadály életedben a saját szülőd. Aki lehet bármennyire kibírhatatlan, hibáztathatod hosszú éveken át, mégiscsak tőled várja a feloldozást. Megpróbálhatsz elmenekülni előle, a lelkiismeret úgyis visszatart.  Mert ha csak maroknyi esélye van annak, hogy megmenekül, lelked már feloldozást nyer, és ez a legfontosabb az életben.

Mindenkinek ajánlom, akinek még számít egy filmben az élet nehézségeinek őszinte ábrázolása. Nem egy pillecukor könnyedségű darab, de óriási, amit végigvisz a vásznon. Létezik mentsvár a létező összes tragédia mögött. A kérdés csupán az, képesek vagyunk-e megtalálni az odavezető utat?

Kiemelt kép

További képek: 1+2

A film mafab oldala