Járulékos veszteség - HALÁLOS HARCMEZŐ (2021) kritika 

Premier kritikák | 2021-01-16 | Christian

2021 első Netflixes akciófilmjétől senki ne várjon megváltást, a Halálos harcmező a címéhez hasonlóan bántóan középszerű alkotás lett, ahol a totál jellegtelen akciójelenetek mellé közhelyekkel teli moralizálást is kapunk a készítőktől.

A Halálos harcmező történetében megismerjük a fiatal drónpilótát, Thomas Harp hadnagyot, aki egy bevetés közben hibás döntést hoz,  majd ennek folytán terepen találja magát, mondván átértékeli majd a katonák helyzetét, ha ténylegesen felveszi a harcot az ellenséggel. Felettese, az Anthony Mackie alakította Leo a saját szakállára egy küldetésbe viszi bele Harpot, melynek nem kisebb a tétje, mint egy atomtámadás megakadályozása, ám az események később érdekes fordulatot vesznek. 

A film története tele van ostobaságokkal. Harp hadnagy nem engedelmeskedik a parancsnak, aminek következtében két katona halálát leli a frontvonalban. Erre mit csinál a srác, hát nagyon meglepődik, amikor megszivatják, mert terepre küldik, holott épphogy csak megmenekül a sokkal rosszabb jövőt tartogató hadbíróságtól. Mackie karaktere egy robot (ezt már az előzetesben is megmutatták), ami ráadásul egy olyan szupertitkos prototípus, hogy létezéséről csupán egy ember tud, de mikor már két egész perce ismeri Harpot minden további nélkül felfedi előtte magát, a későbbiekben pedig még számos hülyeségnek vagyunk szemtanúi. Ezekben a részekben azon túl, hogy több esetben leül a sztori azt találgathatjuk, hogy Budapest melyik utcájában, vagy kishazánk mely táján vették fel az egyes jeleneteket. 

Sajnos vizuális szempontból sem rózsásabb a helyzet, hiszen a Halálos harcmező bárgyú forgatókönyvébe nem fért bele egyetlen emlékezetes jelenet sem. Hafström pedig nem annyira ügyes direktor, hogy ezeket a részeket megfelelő minőségű akciókkal ellensúlyozza, főleg, hogy eddig egyetlen ilyen műfaji sajátosságokkal bíró mozit sem készített. A film amúgy első blikkre technikai szempontból nem tűnik rossznak, de nem futotta másra, csak ezerszer látott utcai csatákra, ahol az ellenfelek egymásra puffogtatnak. Ilyen képsorokat máshol, sokkal jobb tálalásban láthattunk már. Mikor pedig azt gondolnánk, hogy vannak eredeti ötletek, akkor rájövünk, hogy a történetben látott botokat már sokkal jobb kivitelezésben is láthattuk például az Elisyum - Zárt világ című filmben. Mackie karakterének megjelenése pedig egyértelmű nyúlás az Ex Machina című filmből. 

A szereplőket mostohán kezeli a forgatókönyv. Az egy dolog, hogy nincs köztük egyetlen kedvelhető karakter sem, de a felszínesen megírt párbeszédek tele vannak moralizálással, ami részben a szereplők cselekedeteire is igaz. Harp kisebb gondolkodás után öli meg egyik ellenfelét, holott a film elején minden további nélkül átküldte a másvilágra két társát. Mackie karaktere pedig a film egy pontján bekövetkezett pálfordulása miatt sem lesz közkedvelt, aki immáron bőszen hajtogatja az unalomig elcsépelt strófát: be kell piszkolnunk a kezünket, hogy változást érjünk el. Milyen eredeti! 

Az összképet az unalmas akciójelenetek mellett a kiszámítható és egyben összecsapott konklúzió sem menti meg az érdektelenségtől. Ráadásul ebben a részben a logikátlanság már embertelen méreteket ölt. Harpot küldik harcba egyedül az ellenfél ellen. Harpot, akiről tudni, hogy filmben történt események előtt még soha nem volt éles bevetésen, de ő majd  jól kihúzza a csávából az emberiséget. 

Összességében a Halálos harcmező egy korrekt akciófilm szintjét sem éri el. A történet ostobaságát nem képes megfelelő minőségű akciókkal kompenzálni, a szereplői a jellemvonásaik miatt sem lesznek kedvelhetők. Lehetett volna ezt ügyesebben, jobban csinálni, de úgy néz ki, ezt a küldetést nem sikerült járulékos veszteségek nélkül végrehajtani. 

Kiemelt kép: IMDb

További képek: 1+2