Mindenkit megkísért - TETTHELY: A CECIL HOTEL (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-02-13 | Turner

A Netflix saját gyártású sorozatában mintha egy haunted-house fikció keveredne egy true crime sztorival, a különbség csak az, hogy bár feltehetően nem történt semmi természetfeletti, mégsem kielégítőek a válaszok Elisa Lam nagyon is valóságos halálával kapcsolatban.

A Cecil Hotel igazi rejtély: első ránézésre – tekintélyt parancsoló méreteinek köszönhetően – kivételes és gyönyörű épület, mélyen belül azonban épp ez ellenkezője. Félelmetes és bizarr, ahol a gyilkosságok, prostitúció, túladagolás és öngyilkosság szinte mindennapos – persze a környék is ugyanilyen becsapós. Egy Los Angelesben ismeretlen turistának a Cecil Hotel maga a kánaán, mivel a belvárosban van és viszonylag olcsó szálláshelyet kínál, a helyiek viszont tisztában vannak vele, hogy a hotel Skid Row-ban található, ami ijesztő és veszélyes környék, tele hajléktalanokkal, prostituáltakkal, bűnözőkkel és mentális betegekkel. Finoman szólva sem bíztató, Elisa Lam pedig egyike volt annak a rengeteg áldozatnak, akiket ott láttak utoljára.

A többi halálesetekkel foglalkozó sorozathoz képest újdonság, hogy nem csak Elisa ügyét helyezik fókuszba, hanem magát a szállót, mint olyan helyet, ahol bármi megtörténhet (és érdekes módon ebbe egész könnyen belenyugodtak az emberek).

A Cecil Hotel a maga 700 szobájával 1924-ben nyitott meg, és a pár évre rá bekövetkezett gazdasági válság miatt korán rosszhírűvé vált, mivel lakóit elsősorban szegény emberek adták, akik minimális összeg fejében akár hónapokat, éveket is ott töltöttek egy-egy szobában. A környék és vendégek miatt ébernek kellett lenni, mert hamar kiraboltak vagy megöltek ott valakit. Sorozatgyilkosok kedvelt búvóhelye volt (például az Éjszakai vadász, Richard Ramirez is megszállt ott), az American Horror Story pedig szívesen merített a hely szellemiségéből az 5., Hotel című évada során.

Elisa Lam 2013-ban látogatott Los Angelesbe kirándulás céljából, az akkor már két részre osztott hotel modernebb, Stay on Main nevű részlegében szállt meg, majd szokatlan körülmények között eltűnt. Majdnem három hétig nem találták, később pedig halála körülményeit próbálták megállapítani, de a rendőrség nem járt sok sikerrel. Ezután a világhálón feltűnt egy videó, amelyen Elisa látható, nem sokkal a halála előtt, az internet népe pedig csoportokba verődve, autodidakta online magánnyomozókként igyekezett fényt deríteni az igazságra. (Közösségi nyomozás szempontjából hasonlít a szintén Netflixes Ne szórakozz a macskákkal: Vadászat az internetes gyilkosra témájához, ahol egy videókat posztoló állatkínzót és gyilkost üldöznek a neten lelkes amatőrök.)

A sorozat jórészt mentes a giccsektől, kevéssé a sokkoláson van a hangsúly, mint inkább magán a misztikus eseten, pontosabban szállón. Ez persze nem akadályozza meg azt, hogy előbb démonizálják, majd romantizálják a történetet a készítők, és az interjúk alanyai is. A zenével és a redundáns ismétlésekkel próbálják fokozni a hangulatot több-kevesebb sikerrel, ugyanis a sorozat valódi izgalmát nem a formai jegyek adják, hanem a kibontakozó történet, és még inkább a szereplők beszámolói. Megszólal a Los Angeles-i Rendőrség nyomozója, a hotel akkori igazgatója, az alkalmazott, aki rátalált a testre, történészek, pszichológus és youtuberek, akiknek mind megvan a saját elképzelésük az ügyről, utóbbiak azonban képesek teljesen vakvágányra terelni a bizonyítékokat az összeesküvés elméleteikkel. Tehát a történet tragikumán és a Cecil Hotel katasztrófaturistákat vonzóan rémisztő atmoszféráján túl a legnagyobb tanulság, hogy a meggyőződésünk lehet kizárólag a sajátunk, és nem számít örök igazságnak. Még akkor sem, ha a hatóságok sem kompetensebbek nálunk. Amit jó pár true crime doksi után kijelenthetek, hogy általában nem azok (pontosabban ez a tendencia rajzolódik ki). Szóval egy dolog a lelkesedés, egy másik pedig a szakmai megalapozottság, és a sorozat talán legnagyobb tanulsága, hogy mértékletességre int bennünket.

Ezt mint konzekvenciát le lehet szűrni, a Cecil történelme talányos és horrorisztikus, azonban ennyi tanakodás után Elisa rejtélye ránk is úgy hathat, mint anno az elkötelezett követőkre: lelombozóan. Felépítették a sejtelmességet a helyszín köré, de a lány közben háttérbe szorult (persze, nem is Elisa Lam a sorozat címe, tudom, de nyilván oka volt, hogy a számtalan ügy közül épp ezt emelték ki), és az ügy megoldása kétségeket ébreszthet bennünk, még ha az egykori szkeptikusok belátták, hogy tévedtek. Ennek oka az arányok eltolódása, nem annyira az ügy objektív megvilágítására és tényszerű információközlésre építenek, hanem maguk is teret engednek a konteóknak, ami nem pusztán megzavarja a nézőt, hanem a sok összeesküvés-elmélet nevetségessé teszi, egy whodunit kalandjátékká degradálja az egészet, a megoldás pedig sokkal földhözragadtabb, mint amit végig belénk sulykolnak. Ez a felelősséghárítás minden szinten érezhető: a youtuberek, a rendőrség, a hotel igazgatója (aki egyébként megdöbbentő természetességgel mesél a szörnyűségekről, szinte teljesen érzelemmentesen, még ha ennek ellenkezőjét is állítja, és szinte biztos, hogy nem ő volt a megfelelő ember a pozícióra, hiszen alkalmazásának 10 éve alatt kb. 80 haláleset történt ott), a szülők hol az áldozatra, hol egymásra mutogatnak. Úgy tűnik, hiába született ítélet és zárták le az ügyet, ennyi évvel később is keresik a valódi felelőst, de senki nem akarja bevallani, hogy része volt benne. Márpedig ennek a sorozatnak egy tanulságos, informatív, céltudatos történetnek kellett volna lennie, nem óvodások sértődött jajgatásának. Ha Elisa esetéről szeretnék többet tudni, jobb, ha elolvassuk a blogját – ahogy ezt helyesen a sorozatban meg is teszik, de hiába hagyott az online térben végtelen nyomot maga után, mégsem tudtak róla semmit.

Megéri az épület, hogy beszédtéma legyen és érdekes a világ, amit Elisa esete köré kreáltak nyomozás közben, de közben a valóság is fikcióvá vált, amit jól bemutat a Tetthely: A Cecil Hotel, hiszen hasonló szisztémát követ, de közben elvész benne. Alámerül és minket is magával ránt egy sor kitalált, merész elméletbe, mialatt elvonja a figyelmet a valóságos fenyegetésről, a mentális betegségek súlyosságáról, az emberi együttérzésről, a túlgondolásról és a legfontosabbról: magáról Elisa Lam drámájáról.

Képek forrása: TMDb