Különvélemény – ZACK SNYDER: AZ IGAZSÁG LIGÁJA (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-03-27 | Juhász Péter

Az alábbiakban második kritikánkat olvashatjátok Zack Snyder rendezéséről!

A filmről szóló eredeti kritikánk ide kattintva olvasható!

Az Igazság Ligája mozifilm 2017-ben csúfos kudarcot vallott. A film eredetileg Zack Snyder gyermekeként látta volna meg a napvilágot, ám egy családi tragédia és egyéb fennakadások következtében, az eredeti elképzeléshez képest, csupán torz valójában került a filmszínházakba.

A 2017-ben kiadott film forgatókönyve jelentős változásokon ment keresztül a gyártás ideje alatt. 2017 májusában Snyder, nevelt lánya halálát követően kiszállt az utómunkálatokból, így Joss Whedont kérték fel szinte teljes átfaragására, illetve befejezésére. Whedon keze nyomán a produkció több humort tartalmazott, 90 percet kivágtak Snyder sötétebb vonulatából, így pedig a Warner kérésének megfelelően jelentősen lecsökkentették a játékidejét. A film végül vegyes kritikákat kapott, és meg is bukott anyagilag, ami a Warner figyelmét a DCEU jövőjére, és az egyes szólófilmek további fejlesztésére összpontosította.  

Amint aztán felszínre kerültek a problémás forgatásról szóló történetek, a rajongók petícióba kezdtek egy a Snyder elképzeléséhez hűbb változat bemutatásáért. 2020-ban a rendező végül bejelentette, hogy az eredeti verzió is megjelenik majd meg, méghozzá az HBO Max-on. Körülbelül 70 millió dollárba került a filmet további vizuális effektusokkal és újonnan felvett anyagokkal megspékelni. Az utómunkálatok 2020 októberében zajlottak. A végső vágást eredetileg minisorozat formájában tervezték kiadni, de végül elvetették. Végül pedig egy 4 órás változat látott napvilágot, amit Snyder elhunyt lánya, Autumn emlékének ajánlanak az alkotók.

Na, de milyen lett Az Igazság Ligája Snyder szemszögéből?

Tucatnyi különbséget találunk a mozis, illetve Snyder változata között. Míg a történet alapja megmaradt, a filmhez további jelenetek, új karakterek, illetve a készülő produkciókkal való összekapcsolást lehetővé tevő szegmensek kerültek bele. A kérdés az, megérte-e ennyire felturbózni a héroszok epikus viadalát?

Nos, igen is, meg nem is. Snyder megalomániája régóta közismert. Már a pályafutása kezdeti szakaszában elkészült (és szerintem legjobb) alkotásainál sem fukarkodott olyan látványos eszközöket bevetni, amik idővel ugyan védjegyeivé váltak, ám a filmjeit illető negatív kritikák is bőszen emlegették. 

Ott vannak például a roppant menőnek vélt lassítások, amikor a hérosz/ok rágógumi módjára megnyúlt jelenetben vonulnak vagy épp cselekednek a vásznon. Az eleinte még tényleg ünnepelt megoldás remekül működött még mondjuk a 300-ban vagy a Watchmen: Az őrzőkben, ám idővel egyre fárasztóbb és unalmasabb lett. A Batman Superman ellen című moziban már fogcsikorgatóan idegesítő volt Lex Luthort látni, amint táskával kezében, grandiózus zenére, perceken keresztül vonul végig egy folyosón. Ha Batman csap össze ily módon, még azt mondom, rendben, kell a hype, de azért, ami sok, az sok.

Az Igazság Ligája aktuális változatában Snyder tényleg eleresztette a gyeplőt. Vannak olyan pillanatok, melyek nem is filmként funkcionálnak, hanem sokkal inkább élő plakátként lebegnek szemeink előtt. Az olykor totálisan feleslegesen lassított jelenetek miatt lehetséges az, hogy a film Ben Hur-i magasságba kerül, mármint ami a hosszát illeti.

Bevallom, félve ültem le a fotelbe, mert a 2017-es változattal engem szabályosan kínozni lehet. Épp ezért, amilyen gyorsan csak lehet el is engedtem szépen, csupán rémálomszerű emlékfoszlányok maradtak meg belőle fejemben.

Mivel nekem a Batman Superman ellen fináléjának túlzásai ellenére is tetszett, mertem remélni, Snyder bácsi megmentette a menthetőt. Így azt kell mondanom, számomra pozitív csalódás a Snyder Cut.

A történettől ezúttal sem vártam csodát, lehet, végül épp ezért működött. Jön felénk a világokat simán elpusztító gonosz, Batman toborozni kezd, a hősök pedig szép lassan gyülekeznek.  Mint mondtam, Snyder nem aprózta el a dolgokat. A karakterek egyéni útjáról külön-külön kapunk legalább 20 percet, így közel másfél óra elröppen puszta expozícióval, mire érdemi dolgokat látnánk a képernyőn. Jó, természetesen a látványos aprítás addig is megy, ki-ki a maga módján mutatkozik be, sajátos eszköztárakat felvonultató jelenetekben barátkozunk meg a főbb szereplőkkel.

Nálam Ben Affleck Batman-je már az első perctől adta, így nagyon örültem, hogy újfent uralja a vásznat. Segédje, a nagyszerű Jeremy Irons pedig hibátlan Alfred köntösében. Wonder Woman csúnyán leszerepelt előttem az 1984-ben, épp ezért örültem, hogy itt most nem cicomázták agyon, tisztességes akcióhős karakterként tűnik fel ebben a történetben. Henry Cavill Supermanként ezúttal csalódást okozott, az előző etapokban sokkal többet mutatott gigászi erejéből. Aquaman azonban ebben a moziban tetszett igazán, Ezra Miller Flash szerepében pedig olyan, mint Peter Parker. Érzelgős csodabogár, fiatalos lendülettel. Ray Fisher kellően komoly Victor Stone-ként, J. K. Simmons-t pedig poén látni Gordon felügyelőként. Willem Dafoe is feltűnik egy aprócska szerepben, csakúgy, mint Amber Heard.

A film negatív karakterei közül a sokak által korábban durván lehúzott hadúr, Steppenwolf ezúttal méltó páncélban zúzza darabokra az elé kerülőket, hogy az abszolút gonosz Darkseid-dal karöltve gigászi tervüket valóra válthassák. Annyi azért már így is biztosnak tűnik, hogy a Marvel univerzum karaktereivel nehéz lesz felvenniük a versenyt, időnként érezni lehet ugyanis némi esetlenséget az oly rettenetesnek szánt ábrázolások mögött.

A történet borzasztóan lassú kibontása ellenére a produkció mégsem ül le teljesen. Elsőre ijesztőnek tűnhet ez az enyhén szólva is monstre játékidő, de ne vegye kedvét senkinek, mert a film így is sokkal jobb lett, mint az elődje. Nyílván nem egy világmegváltó darab, hiába fújták hatalmasra, megmaradt látványos lufinak, mely bármilyen gigantikusnak tűnik, belül még most is üresnek hat.

Akadnak benne egészen szépen kidolgozott, izgalmas pillanatok, lenyűgöző harcok, több érzelem és humor is időnként, de képtelen mondjuk egy Watchmen magasságába érni. Nyilván nem is lehet egy lapon említeni a két produkciót, de méreteit tekintve közel állnak egymáshoz. Sokat dob a latba továbbá Snyder éjsötét látásmódja, mely szerencsére (vagy épp ellenkezőleg) végig uralja a filmet. Lánya tragikus halálának lenyomata szintén érezhető. Filmzene tekintetében Junkie XL tisztességes munkát végzett, a grandiózus jelenetek hatásos zenei aláfestést kaptak. Nem egy Hans Zimmer, de abszolút jó így is!

A Snyder Cut számomra a Batman Superman ellen tisztességes folytatása. Ezúttal kevesebb barlangi troll van benne, viszont több karakterrajz, humorral oldott pillanat, és egészen pofás csatajelenet kapott teret. A játékidővel egyetemben, a több fejezetben kibontott történet mindenre odafigyelve meséli el - talán túlságosan is aprólékosan -, a világra törő gigászok ellen fellépő csapat történetét. Időnként kilóg a lóláb az effektusokat illetően, olykor meg is inog ez az óriás, ám szerencsére egyszer sem bukik orra!

Ha nem lenne ilyen iszonyatosan hosszú, egészen remek alkotássá állhatott volna össze Az Igazság Ligájának 2021-es változata. Így azonban megmarad az erős középmezőnyben, közel az igazán érdemi produkciókhoz. Ez is nagy szó! Hiszen, abszolút vállalható darab, érezni rajta a rendező erőfeszítését, a színészek is beletettek apait-anyait, de bármennyire is szeretnék oly sokan, maradandó remekmű egészen biztosan nem lesz belőle.

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3+4