Zúzós királydráma - GODZILLA KONG ELLEN (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-04-03 | Sós Áron Árpád

Talán nincs még két olyan szörnyeteg, mint King Kong és Godzilla, akik az évtizedek alatt megkerülhetetlen alakjaivá váltak mind a popkultúrának, mind pedig a filmtörténelemnek.  King Kong 1933 óta, míg Godzilla 1954 óta van velünk. A két óriás szörny pedig megannyi filmben terrorizálta az emberiséget, vagy éppen mentette meg a Földet. Kedvenc óriásmajmunk a hangosfilm győzelmének a megtestesült alakja, míg Godzilla a nukleáris fegyverek okozta fenyegetés allegóriájának tekinthető, tágabb viszonylatban az emberiség felelőtlenségére figyelmeztet. A két szörnyeteg az évtizedek alatt folyamatosan kiégett, ezzel párhuzamosan pedig a filmek elvesztették eredeti mondanivalójukat is. Kong a 70-es, 80-as évekre fulladt ki teljesen, és szerepelt rosszabbnál is rosszabb alkotásokban. Kollégája, a nukleáris sugarat köpő Godzilla karrierje ennél hullámzóbb volt. A kaidzsu-filmek folyamatosan vesztették el a metaforikus, már-már művészi jellegüket és váltak a jól ismert agyatlan szörnybunyók alkotásaivá.

Kong első modernkori feldolgozása 2005-ben érkezett meg Peter Jackson jóvoltálból, mely minden szempontból hibátlan alkotásra sikeredett. Godzilla esetében a Toho stúdió folyamatosan próbálta megújítani a karaktert, hol siker koronázta a próbálkozásaikat, hol pedig csúfos bukás. Természetesen Hollywood sem maradhatott ki a nukleáris gyík kalandjaiból, és 1998-ban Roland Emmerich rendezésében, a TriStar Pictures stúdió elkészítette a Godzilla című rettenetet. A következő amerikai feldolgozásra egészen 2014-ig kellett várni, mikor is a Legendary Pictures, valamint a Warner Bros. közösen elhatározták, hogy létrehoznak egy szörnyesuniverzumot, amelynek King Kong is a részese lesz. Jelen kritikám tárgya ezen univerzum csúcstalálkozója, mikor is a két legendás szörnyet a filmesek egymásnak eresztették.

Godzilla két filmmel, míg Kong egyel a háta mögött érkezett meg a gigászok összecsapására, csakhogy a mennyiség nem minden esetben jelent előnyt. Ugyanis minőségileg a Kong: Koponya-sziget című film messze jobbra sikeredett, mint a Godzilla és a Godzilla II: A szörnyek királya című alkotások. Ezek után a kérdés már csak az, hogy a Godzilla Kong ellen című etap előbbi vagy az utóbbi ligába játszik.

Történetünk három évvel játszódik a Godzilla II: A szörnyek királya című film eseményei után, az emberiség abban a hitben van, hogy Godzilla a védelmezőjük, ám hamarosan kiderül, ez nagyon nem így van.

Kedvenc nukleáris gyíkunk mindenfajta előzmény nélkül letarolja Florida egyik partszakaszát. A támadás jó részét az Apex Cybernetics nevű cég telephelye szenvedi el, akik nem sokat tétlenkednek a rombolás után, és egy expedíciót küldenek a Föld belsejében található Belső Földre, hogy onnan szerezzenek fegyvert Godzilla ellen. Ehhez pedig Kong segítségét kérik, aki úgymond az idegenvezetőjük és védelmezőjük lesz a kalandos út során. Eközben pedig a Föld országai fegyverkeznek Godzilla ellen, és egyedül az előző részben megismert Millie Bobby Brown karaktere az, aki úgy gondolja, hogy az Apex valamivel magára haragította a szörnyek királyát.

Már a fentiekből is kitűnik, hogy nem kell túl sokat várnunk a film sztorijától, de, aki egy ilyen filmtől vár mély és elgondolkodtató narratívát, az valószínűleg rossz univerzumba tévedt. Igaz, láttunk már példát az ellenkezőjére is, legyen szó a Monsters című alkotásról vagy éppen ennek az univerzumnak a kezdő filmjéről, a Godzilláról.  Csakhogy az előbb említett mozik esetében már a kezdetektől nem a zúzáson volt a hangsúly, míg itt bizony igen.

A Godzilla Kong ellen sztorija csak alibiként szolgál ahhoz, hogy a két legendás szörnyet egymásnak eresszék a készítők, és szerencsére a filmesek ennél többet nem is akartak belelátni. Nincsenek mélynek szánt elmélkedések az emberiség kártékony tevekénységeiről, és felesleges családi drámák sem tépázzák a film faék egyszerű sztoriját. Lehet, hogy az egész rém egyszerű, de legalább nem lesz tőle szekunder szégyenérzetünk. Az pedig kimondottan tetszett, hogy a sztori végére egyértelműen eldől, hogy mely szörnyeteg az abszolút király.

Gyanítom a sztori egyszerűsítése a Godzilla II: A szörnyek királya című film csúfos leszereplése miatt bekövetkezett pótforgatásoknak köszönhető. Ez a fajta „gyomlálás” pedig az emberi szereplőkön is tetten érthető. Például az előző rész egyik központi karakterét alakító Kyle Chandler jó, ha 5 percben szerepel most a képernyőn. Millie Bobby Brown-t pedig, ha kivágnák a filmből, fel se tűnne a hiánya. A fiatal színésznő karakterét csak azért hagyták meg a készítők, hogy annak népes rajongótáborát becsábítsák a filmre. A többi szereplő pedig simán csak asszisztál a szörnyeknek, amivel semmilyen probléma nincsen. Hála a magasságosnak, most nincsen hisztiző anyuka és a gyerekét kereső apuka. Adam Wingard és stábja látványosan elengedték az emberi szereplőket, és a hangsúlyt inkább a gigászi lényekre és a zúzásra helyezték, de egy ilyen típusú filmtől nem is várunk mást.

A film egyértelmű főszereplője Kong, akinek van motivációja, sőt még karakterívvel is rendelkezik.

Ahogyan haladunk előre a történetben, úgy kerül egyre közelebb a szívünkhöz ez a nagyra nőtt majom. Míg a Kong: Koponya-sziget esetében egy istenként lett bemutatva, addig itt megismerhetjük az „emberi” oldalát.

Mivel Kong karatere nagyobb teret kapott a filmben, így Godzilla maga visszaszorult. Nukleáris gyíkunk megmaradt a Föld istene szerepkörében, és nem is nagyon mozdult ki onnan. Ez bizonyosan tudatos döntés volt a készítők részéről, mivel Godzilla eddig két filmet kapott, míg barátja Kong csak egyet. Így ésszerű döntés volt, hogy utóbbi kap most nagyobb teret.

Mindenesetre kicsit paradox, hogy a Toho stúdió által készített Godzilla-filmekben nem egy erős emberi dráma kapott helyet, a szörnyekkel pedig egyáltalán nem lehetett azonosulni, addig a mostani szörnyuniverzum alkotásainál ez pont fordítva történik (leszámítva a Kong: Koponya-sziget emberi karaktereit).

Látvány tekintetében a film remekel, a készítők tényleg semmin sem spóroltak! A nézők imái pedig meghallgatattak, és végre a gigászi szörnyek nem sötétben csapnak össze. Ha már az összecsapások: egytől egyig parádésra és ötletesre sikeredett mindegyik ütközet. Nem beszélve arról, hogy bőven akad zúzás az alkotásban. Godzilla és King Kong pedig még sosem voltak ilyen szépek, mint most. Egyébként a Belső Föld valami eszméletlen szépre sikeredett, és nagyon sajnálom, hogy annyira kevés időt töltöttünk ott. Nem csak azért, mert varázslatos ez a helyszín, hanem mert végre többet is megtudhattunk általa a Titánok szülőhazájáról.

A Godzilla Kong ellen című film a szörnyuniverzum legszebb és leglátványosabb alkotása lett. Bár nem lett olyan jó, mint a Kong: Koponya-sziget, de messze felülmúlja a Godzilla II: A szörnyek királyát. Godzilla és King Kong közös kalandja egy látványos kétórás zúzásra sikeredett, ám ennél többet nem is fog nyújtani, és nem is akar szerencsére. Pont ezért működik a film, mert a mostani helyzetben talán nincs is szükségünk ennél többre.

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3