Brutality, Fatality, Finish him – MORTAL KOMBAT (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-04-24 | Sós Áron Árpád

Videójátékból filmet készíteni sohasem volt könnyű feladat. Egyrészt több órányi történetet képtelenség két órába belesűríteni, másrészt vannak olyan játékok, amelyekből egyszerűen nem lehet filmet készíteni, mert mondjuk nincs történetük. A Netflix nemhiába sorozat formában adaptálja a sikeresebb játékokat (Castlevania, DOTA: A sárkány vére, Vaják). Miközben Hollywood rendre szenved az adaptációival, vagy a játékok hangulatát nem sikerül eltalálniuk, vagy pedig a legalapvetőbb filmes szinteket nem sikerül megugraniuk. Azért nagy ritkán sikerül Hollywoodnak egy-egy olyan feldolgozást letenni az asztalra, amely kimondottan korrekt alkotásnak tekinthető, ilyen például a tavalyi Sonic, a sündisznó is. A Sonic mind kritikailag, mind pedig bevételileg sikertörténetnek nevezhető és hosszú idő után az első videójátékadaptáció, amely kimondottan nagy siker lett. Ekkora sikert legutoljára csak a 1995-ös Mortal Kombat című film ért el, aminek most megérkezett a rebootja, a mozikba és az HBO Max-ra.

A Mortal Kombat játék a 90-es évek elején jelent meg, a Midway cég pedig hatalmasat robbantott vele. A brutalitása annyira új volt, hogy Amerikában bevezették a játékoknál is a korhatáros besorolást, ám pont ez a fajta nyers stílus vezetett a sikeréhez, népszerűsége pedig a mai napig töretlen. Egy ekkora sikertörténet pedig egyértelműen felkeltette Hollywood érdeklődését, aminek következtében két adaptáció is napvilágot látott. Az egyik a már fentebb említett 95-ös első rész, amelynek a rendezői székében az a Paul W. S. Anderson ült, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint A Kaptár-széria, vagy a nem régibben megjelent Monster Hunter: A szörnybirodalom című rettenet. A folytatása 1997-ben készült el, és a Mortal Kombat 2. – A második menet címet kapta. Anderson alkotása, amolyan bűnös élvezet, annyira rossz, hogy már jó. Míg a második rész a jó ízlés ellen elkövetett szörnyűséges bűntett, az első rész hozzá képest egy Oscar-díjas műalkotás. A bűnrossz folytatás után, a Warner a fiókja mélyére száműzte a további folytatások tervét, ám egyszer csak feltűnt a porondon korunk egyik legjobb horrorfilmese, James Wan. Wan azt ígérte, hogy valóra váltja a rajongók álmait. A játék világához hű, R-besorolású filmet fog leszállítani, mint producer, amely nem csak a rajongóknak fog szólni, hanem az átlagnézőnek is. A kiadott előzetesek, valamint a werkfilmek ezen kijelentést erősítették meg. Szóval akkor a végeredmény is egy jó film lett, nem igaz? Előzetesen annyit elárulok, hogy igen is, meg nem is.

Szóval van a Mortal Kombat viadal, melyből, ha az egyik résztvevő világ tízszer győzedelmeskedik, akkor büntetlenül leigázhat egy másik világot. A Külvilág nem éppen jóságos harcosai már kilencszer teljesítették a feladatot. Így már csak egyetlenegy tornát kell megnyerniük, hogy a Föld az övék legyen. Csakhogy van egy jóslat, ami úgy szól, hogy mikor Hanzo Hasashi vérvonala egyesül a Föld bajnokaival, akkor a Külvilág elbukik, és a jó győzedelmeskedik a gonosz felett. Értelemszerűen ezt a rosszfiúk nem hagyhatják, így hát Shang-Tsung vezetésével megpróbálják a Föld bajnokaikat még azelőtt megölni, mielőtt a torna megkezdődne. A háttérben pedig tovább zajlik Sub-Zero és Scorpion ősi rivalizálása.

Tehát kapunk egy tipikus Mortal Kombat sztorit, jön a viadal, össze kell gyűjteni a harcosokat, és meg kell védeni a Földet. Mindezt jó véresen és brutálisan kivitelezve. A sztori faék egyszerű, mondjuk egy verekedős játék adaptációjától nem is várunk mély mondanivalókat. A probléma nem is az egyszerűségével van, hanem azzal, hogy lerí az egészről, hogy mindez csak egy prológus, csak amolyan felvezetés a későbbi filmekhez. Mintha egy sorozat pilot epizódját néznénk. Ennek következtében pedig a címben is említett viadalra nem is kerül sor. Oké, kell a felvezetés, kell az alapozás, de ezt egy kicsit kapkodva teszik meg, és erőltetve. Utóbbira tökéletes példa Scoprion más néven Hanzo Hasashi bevonása a próféciába. Az egész végtelenül erőltetettre és klisésre sikeredett. Egyszerűbben is meg lehetett volna oldani a karakter történetbe helyezését, mondjuk úgy, mint a tavaly megjelent Mortal Kombat Legends: Scorpion's Revenge című animációs filmben.

A szereplők szempontjából már sokkal jobban teljesít a film, mondjuk pont a főszereplő Cole karaktere lett nagyon semmilyen. Eleve az eredetsztorija végtelenül klisésre sikerült, valamint pár perc alatt ki is található. Csakhogy a film úgy kezeli azt, mintha valami hatalmas nagy dolog lenne, mikor kiderül, kinek is a leszármazottja, miközben a néző fellélegzik, hogy végre túl vagyunk ezen is. Ráadásul a karakter képessége se lett valami nagy szám, nem beszélve a semmilyen hacukájáról. Sajnos a két oldal vezérei Lord Raiden és Shang-Tsung is a kidolgozatlan karakterek táborát erősítik. Raiden esetében a helyzetet tovább rontja a színész borzalmas akcentusa, amitől a karakter nemhogy tiszteletet parancsoló lenne, hanem épp ellenkezőleg, rém idegesítővé és nevetségessé válik.

Szerencsére azért Scorpion, Sub-Zero, Kano, Kabal, Liu Kang, Kung Lao, Jax és Sonya Blade tökéletesre sikeredtek. Kabal, Kano, valamint Kung Lao egyértelműen lopják a showt. Kano esetében pedig egyáltalán nem zavaró a karakter háttérsztorijának átírása. Scorpion és Sub-Zero párbaja pedig mind a két esetben a film legjobb jelenetét szállítja nekünk.

Az alkotásban még feltűnik Reptile és Goro, de ők inkább a fanservice miatt vannak jelen, mintsem történet előre mozdítása végett. Utóbbi egyébként ismételten egy botrányos kiírást kapott a sztoriból, bár legalább most nem rúgták tökön.

A jelmezekre és a látványra nem lehet panasz, tényleg nagyon menőre sikerült mindegyik karakter ruhája. Összeségében a CGI is rendben volt, egyedül talán Jax mechanikus karjainál lógott ki a lóláb. Maguk a párbajuk egyébként végig nagyon véresre és látványosra sikeredtek. Bár én egy kicsit több brutalitást és kivégzést jobban elviseltem volna, néha úgy éreztem, hogy a készítők nem nagyon használják ki az R-besorolás adta lehetőségeket. A zene maga pedig jól egészíti ki a látottakat, a 95-ös film főtémájának is jól állt a technosítás.

Összeségében a Mortal Kombat rebootja egy korrekt iparosmunka lett. Egyértelműen felülmúlja az előző részeket, de valljuk be, azoknál nem nehéz jobbat készíteni. Szórakoztatónak szórakoztató, és kellően visszaadja a játékok hangulatát, ám az egésznek olyan prológus érzete van. Szerencsére van pár nagyon jól eltalálta karaktere, akik miatt lehet várni a folytatásokat. Ha pedig a készítők képesek tanulni az első rész hibáiból, idővel a Mortal Kombat egy igazán nagyszerű szériává nőheti ki magát.

Akik egy humoros, véres akciófilmre vágynak azoknak a Warner legújabb alkotása tökéletes választás lesz, a játék szerelmeseinek pedig kötelező a megtekintése.

Kiemelt kép és további képek: TMDb