Egy új Kapitány születése - A SÓLYOM ÉS A TÉL KATONÁJA (2021) évadkritika

Premier kritikák | 2021-04-25 | Sós Áron Árpád

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdeni a Marvel Filmes Univerzum 4. fázisát? Úgy értem, A Sólyom és a Tél katonája sokkal fogyaszthatóbbra sikeredett, mint a WandaVision. Nem beszélve arról, míg utóbbi széria a személyes gyász feldolgozásara helyezte a hangsúlyt, addig itt a csettintések következményeivel is foglalkoznak bőven.  A WandaVision annak ellenére, hogy a végére egy tipikus MCU alkotás lett, sokkal elvontabb volt, mint az átlag képregényfilmek, illetve sorozatok. Emiatt történhetett meg az, hogy a nézők eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni a szériával. Ezzel szemben Sólyom koma és Tél apóka története sokkal néző-kompatibilisebbre sikeredett, már az első résztől kezdve. Köszönhetően annak, hogy buddy cop akciófilmekből, no meg az Amerika Kapitány: A Tél katonája című filmből építkezett a széria. Tagadhatatlan, hogy Kevin Feigék az elmúlt 10 évben egy élő filmes univerzumot hoztak létre, ami működik, csakhogy ennek a bravúrnak ahogy van előnye, úgy hátulütője is. Az alkotásaik az univerzumépítés, no meg a minden mindennel is összefügg séma miatt kötöttek, ez alól pedig a WandaVision, valamint A Sólyom és Tél katonája sem kivétel. Csak míg előbbinél ez negatívan csapódik le, addig utóbbinál a mérleg nyelvét a pozitív irányba billentette.

A Sólyon és a Tél katonája a Bosszúállók: Végjáték eseményei után nem sokkal veszi fel a fonalat, a középpontjában pedig a filmekből ismert Sam Wilson (aka Sólyom), illetve a 100 éves Bucky Barnes (aka Tél katonája) állnak. Mint az ismeretes a Végjáték végén Steve Rogers a barátjára, Sam Wilsonra hagyta azt a bizonyos pajzsot, és természetesen ezzel Amerika Kapitány örökségét. Csakhogy Sam nem érzi magában az erőt arra, hogy ő legyen következő Kapitány, ennek következtében pedig a pajzsot visszaszolgáltatja az amerikai állam tulajdonába. Az USA vezetősége pedig ezt a kedvességet úgy hálálja meg, hogy Sam háta mögött gyorsan kineveztek egy új Amerikai Kapitányt, John Walker személyében. Eközben Bucky nem tud mit kezdeni a frissen kapott szabadságával, és még mindig a saját démonjaival küzd. A világ maga pedig forrong, ugyanis az államok vezetői megpróbálják visszaállítani a régi szabályrendszereket, újra létre kell hozni az egykori határokat, valamint az öt év alatt befogadott menekülteket a régi hazájukba visszatoloncolni. Ezen intézkedések értelemszerűen nem mindenki tetszését nyerik el, főképp azokét nem, akik túlélték Thanos népirtását.  Ilyen emberekből áll a Flag Smashers nevezetű terroristacsoport is, élükön a fiatal tinédzserrel, Karlival. A szervezet maga pedig nem riad vissza attól sem, hogy erőszakos módszereket alkalmazzanak, ahhoz, hogy elérjék a céljukat. Ami nem más, mint hogy minden maradjon olyan, mint az elmúlt öt évben.

Maga a fő szál a Flag Smashers csoporttal sokáig teljesen töltelék jelleggel van jelen a történetben. Úgy istenigazából csak a végére lesz igazán fontos az általuk képviselt nézet, no meg a céljuk elérése érdekében alkalmazott nem éppen békés módszerek. Helyette a hangsúly a karakterek belső vívódásain van. Nekik köszönhetően fontos kérdésköröket járhatunk körbe. A csettintés következményei pedig ezekhez a személyes sztorikhoz asszisztálnak. Épp ezért kár, hogy végére a Flag Smashers szála zavaros végkifejletet kapott.

Bucky bűntudata a sorozat legerősebb szála volt, kár, hogy egy idő után teljesen elengedték ezt a történetet a készítők, és a végén csak úgy lezárták. Sam szála ezzel szemben pont fordított utat járt be, az elején teljesen érdektelen volt a személyes sztorija, ám ahogyan haladt előre a sorozat, úgy lett egyre jobban kibontva a karakter belső vívódása, ami tökéletesen reflektál a mostani amerikai helyzetre. Tette mindezt úgy, hogy nem volt egyszer sem erőltetett, vagy elfogult. Kimondottan érdekes és aktuális az a kérdéskör, hogy lehet-e egy fekete férfi az új Amerika Kapitány. Maga a társadalom, hogy reagál erre, vagy egyáltalán az amerikai vezetés engedné-e ezt? Valljuk be, a mai napig hatalmas szakadék van a fekete, illetve a fehér táradalom között az USA-ban, a feszültségek pedig időről időre a felszínre tőrnek. A sorozat egyébként mindkét oldal felett pálcát tör, a szélsőséges BLM mozgalmakat éppúgy elítélte, mint a fehérek szélsőség megnyilvánulásait. Ez egyébként kimondottan tetszett a sorozatban. Bár tippre így is lesznek olyan nézők, akiknek nem fog tetszeni ez a szál.

Ha már a karakterek szóba kerültek, akkor jöjjenek a sorozat szereplői. Ahogyan már fentebb írtam, Sam és Bucky személyes sztorija jóra sikeredett. Anthony Mackie (Sam) karaktere végre kapott mélységet, és nem csupán egy statiszta szerepében tetszelgett. Nem beszélve arról, hogy Sebastian Stan és Anthony Mackie között lévő kémia kiválóan működött, a legjobb buddy cop filmek hangulatát idézték meg a közös jeleneteik.

Ám a showt egyértelműen Daniel Brühl Zemo-ja, valamint Wyatt Russel John Walkere lopta. Előbbi már az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben bebizonyította, hogy mennyire zseniális karakter, nem is beszélve a színész fantasztikus alakításáról. Zemo-t nagyon okosan szőtték bele a cselekményben a készítők, és minden egyes megmozdulása aranyat ért, Brühl pedig látványosan lubickolt a szerepben, ismételten.

Russel (Kurt Russel fia) Walkere lett a kormány új Amerika Kapitánya, aki részről részre egyre mélyebre került abba a bizonyos feneketlen gödörbe. Köszönhetően annak, hogy a kormány irreális elvárásokat támasztott feléje, amihez párosult a karakter mérhetetlen bizonyítási vágya, majd pedig később egy személyes tragédia. Russell egyértelműen a sorozat nagy felfedezettje, nagyon jól alakította a megtört, az idegösszeomlás szélére sodródott katonát, aki bár hős akar lenni, a végére inkább egy antihőssé válik. A látottak alapján bátran azt tudom írni, hogy a Kurt Russell fia előtt még nagy karrier áll Hollywoodban.

Sajnos a Flag Smashers vezetője, Karli Morgenthau már nem lett ennyire kidolgozott karakter. Teljesen súlytalanra és idegesítőre sikerült megírni, valamint bemutatni őt. Ennek következtében pedig egy percig nem lehetett vele szimpatizálni, holott a készítők szándéka az lett volna, hogy a végére megszeressük, és megértsük a fiatal lázadó leányzót. Hát ez sajnos nem jött össze.

Emily VanCamp Sharon Cartere pedig, aki nem mellesleg visszatérő MCU szereplő, áldozatul esett, a „majd a folytatásban kibontjuk a történetét” írói húzásnak. Nem beszélve arról, hogy a nagy csavar vele kapcsolatban jó előre kitalálható volt.

A széria remekül megkoreografált akciójelenetekkel operál és a látványra sem lehet panaszunk, tényleg filmes szintet szállítottak nekünk a készítők. Arról nem beszélve, hogy a széria akcióit bármelyik blockbuster megirigyelhetné.

A végére még csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a hat rész nézése közben nem egyszer jutott eszembe az, hogy egy elnyújtott filmet nézek éppen. Míg a WandaVision esetében érződött a sorozatos formula, addig itt egyáltalán nem. Főképp a fináléban látható hatalmas akciójelenet volt az, ami megerősített ebben. Lehetségesnek tartom, hogy Kevin Feigek elsőnek egy filmben gondolkoztak, de utána inkább biztosra mentek, és nem mertek bevállalni Sólyom karakterének főszereplésével egy önálló filmet. Ez a sorozat sikere után megváltozhatott, ugyanis a napokban bejelentették az Amerika Kapitány negyedik részét. Ami vélhetőleg pár elvarratlan szálat le fog zárni a sorozattal kapcsolatban.

Természetesen a Marvel-filmek rajongóinak kötelező darab lesz A Sólyom és a Tél katonája című sorozat, de akik imádják a buddy cop filmeket, valamint a látványos akciófilmeket azok is bátran bepróbálhatják a Disney+ legújabb alkotását. Akik pedig valami egyedire és újra vágynak a Marveltől, azok ismételten csalódni fognak.

Stáblistás jelenet itt is van!

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3+4