Újracsomagolva - A MITCHELLÉK A GÉPEK ELLEN (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-05-07 | Turner

Mitchellék kalandja vizuálisan gyönyörű, történetében szentimentális ugyan, de többségében kínos szituációkon kellene jókat derülnünk, amik sokszor nem humorosak, csak zavarba ejtőek.

Katie egyetemre készül, és alig várja, hogy hátra hagyja különc családját és nekivágjon saját élete alakításának. A lány a filmkészítésnek él, ebben azonban alig-alig támogatják, legalábbis nem gondolják, hogy ebből tisztességesen meg lehet élni. A konfliktusok elsimítása érdekében Katie apja kirándulást szervez: családostul viszik le lányukat az egyetemre, miközben egy gonosz applikáció megkísérli kiirtani az emberiséget.

A Lego-kaland és a Pókember: Irány a Pókverzum! készítői a film producerei, ami meglátszik, mert a csapat animációs fronton kétségtelenül odatette magát. Ötvözik a 3D-t a festői és képregényes rajzokkal, hangulatjelekkel, amitől igazán különleges, egyedi világot kapunk, ami a korábbi filmjeik tekintetében nem csoda. A mozgások, a robotok önépítő képességének megmunkálása, az akciók mind-mind kiemelkedően élethű mestermunkák. De míg technikailag páratlan animáció A Mitchellék a gépek ellen, addig a történet már közel sem tartogat ennyi érdekességet és sajátos látásmódot.

A diszfunkcionális családnak az együttműködésre hajlandóságot és feltétlen szeretetét kell bizonyítania, amiben korosztálytól függetlenül mindenki találhat szórakozási lehetőséget és tanulságot. Mint arra már rávilágítottak, a film igazi cringe comedy, ami azonban nem fogja mindenki tetszését elnyerni, mivel a szégyenérzetre épít. A főszereplőknek kínos helyzetek tömkelegével kell szembenézniük, amiknek jó részé saját maguk okozzák, mert alkalmatlanok a társas kapcsolatokra. Ez igazából nem egyenlő a furán szellemessel, inkább lesz edgy (látszólag különc és/vagy sokatmondó, de sekélyes) a végeredmény.

Pörgős, vizuális ingerek terén telített, színes és élő animációs film A Mitchellék a gépek ellen, viszont a cselekménye és a mondanivalója már közel sem ilyen elmés. El lehet tölteni vele egy délutánt, azonban nem sok újat mond: fontos a család, szeressük egymást, az elektronikai eszközök rosszak, éld meg az álmaid. Az, hogy ezeket a sablonpaneleket egy nem megfelelő kohézióval rendelkező családon keresztül mutatják be, szintén téma-kompatibilis, talán ezért is próbálták meg felrázni a kényelmetlen helyzetekkel, több-kevesebb sikerrel. Egy-két igazán jó helyzetkomikumon kívül engem nem mulattatott a Mitchell család világmegmentő törekvése, mert főként két elemre épít: a mindig cuki és ütődött mopszra – ergo a nézők egy részének instant megnyerése –, és az évtizedek óta forgatott mesterséges intelligenciák és a robotika veszélyeire, a digitális korszak hátrányaiból kreált elcsépelt gegekre.

Formailag kreatív és igazán élvezetes A Mitchellék a gépek ellen, a narratíva szempontjából mégsem felejthetetlen. Mindenképpen pozitívum, hogy a film nem is akar egy 21. századi teljes kórkép lenni, csupán élvezetessé tenni két röpke órát. Kár, hogy csak a jól ismert archetípusok közhelyes variánsait kapjuk.

Képek forrása: TMDb