Haláli hullák Vegasban – A HALOTTAK HADSEREGE (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-05-24 | Ben Palmer

Zack Snyder megosztó rendező, ezen úgy gondolom nincs mit vitatni. Az viszont kétségtelen, hogy bármilyen filmmel jelentkezik, mindig beszédtémát nyújt Hollywood és az egyszerű néző számára egyaránt. A nem kevés megalomániában szenvedő direktortól ugyanis ne akarjuk elvenni, hogy még a legsótlanabb, legagyament ötletekből is igyekszik kihozni valami igazán emblematikusat, vagy éppen monumentálisat.

Nem volt ez másképpen mostani alanyunkkal se, melyet ezúttal mind rendezés, mind írás tekintetében saját gyermekeként jelentett meg Snyder, s amiben visszanyúlt a kaptafához, és ismét egy zombitörténetet állított fókuszba, ráadásul még csavart is az alapfelálláson, ami óvatosan merem csak kimondani, de még elérte azt is, hogy minimum izgalmasként hivatkozzunk a közelgő filmjére a rendezőnek.

A sztorit részletesen kibontogatva azért hamar rádöbbenhetünk, hogy ezúttal sem a történet lesz a legékesebb csillaga a nagy egésznek, de ezen csak az a néző lepődött volna meg ennyi idő után, aki még egyetlen filmjét se látta a direktornak. Nem veszem el persze, ami jár Snydernek, mert kétségtelen, ha van egy erős alapanyag a kezei alatt, vagy egy biztos kezű, tehetséges szkriptíró, aki támogatja, akkor a védjegyéül szolgáló vizuális erőszak néha egészen parádésan férnek el egymás mellett. A gond akkor kezdődik, ha nincs egy ilyen erős alap, amibe a túltolt látványorgia megkapaszkodjon, ami a gyakoribb eset a Snyder-művek esetében, ám A halottak hadserege valahol a kettő közé pozícionálható be. Igaz, maga a kezdeti apokalipszis kialakulása egészen komikus, (ez mondjuk jól is áll a filmnek, hogy nem veszi komolyan magát) és a reakció is végre ésszerű rá, hiszen bár Vegasban elterjednek a fertőzöttek az adott kormány életképesen reagál rá, s fallal elkerítve gondoskodik róla, hogy ne terjedjen tovább ez a globális világkatasztrófát előidéző borzalom, sőt a tisztogatás gondolata is felmerül. Aztán képbe kerül Dave Bautista és csapata, kik megkapják feladatul, hogy ha már romokban a kaszinóváros, akár ki is lehetne pakolni annak pénzzel teli széfjeit.

Őrült ötlet? Nem is kérdés. Eredeti? Ha nem is az, de azt nem mondható, hogy nem izgalmas keverni a heist-filmek hangulatát egy zombiháborús eposszal, még akkor is, ha magának a történetnek kibontva sincs túlzottan sok értelme. Plusz itt meg van spékelve az alapfelállás azzal, hogy maguk a fertőzöttek se agyatlan, csoszogó céltáblák, hanem nagyon is hierarchiában élő, szó szerint uralkodó lények, mely koncepcióhoz én már nagyon örülnék, ha végre valaki méltó módon tudna hozzányúlni, mert friss vért pumpálna ebbe a nem csak élőhalottai miatt rothadó műfajba, de hamar rá kellett döbbennem, hogy ezen a téren nem Snyder úr lesz a megváltónk.

Ne vegyük el azért, ami a királynak jár, sokszor egészen hangulatos, néha jól működően komikus az alkotás, bár elenyésző számban van csak akció, de az mindenképpen megéri pénzét, s még moralizálásra is van helyenként idő, mely legalább itt sokkal őszintébbnek hat, mint a direktor korábbi munkái esetén. Viszont, ahogy itt felsoroltam a tényeket, láthatjátok, hogy egy igazi műfaji kavalkád a legújabb filmje, s egy ilyen vízió működőképes komponálásához szükség van egy olyan rendezőre, aki megfelelően tudja érvényesíteni megálmodott történeteit a nagyvásznon. Ezúttal nem lehet kifogás, hogy a stúdió szétszabdalta a végeredményt, mert a Netflix szabad kezet adott számára, hogy kiélje minden vágyát, s ennek tudatában még fájóbb azt látni, hogy ez lett Snyder munkásságnak legingerszegényebb, leglelketlenebb munkája. Hiába a jó casting, ismert, s kevésbé ismert arcokkal, egyszerűen senkinek sincs egy mondatnál többet érő személyisége, ami miatt nem csak önmagukban, de kémia szempontjából is abszolút kihasználatlanul maradnak a jobbára áldozati célt szolgáló figurák.

Viszont ezen még nem akadnánk meg, hiszen korábban se kaptunk ennél többet Snyder víziótól - ez alól talán csak a Watchmen: Az őrzők a kivétel –, azt azonban már nehéz megbocsátani az istenkomplexusban szenvedő rendezőtől, hogy még olyan dolog sem működik a filmjében, ami legalább korábbi munkái során erényként volt neve mellett felsorolható. A zenei válogatás elidegenítő, a nagy összkép – egy-két kivételt leszámítva – teljesen stílustalan, a legjobban úgy tudnám összegezni a végeredményt, hogy látszik, hogy ezt a filmet Zack Snyder forgatta le, csak éppen fejben nem volt ott a munkálatok során.

Őszintén meglepődtem azon, hogy a rendező ezúttal a saját maga által felállított lécet sem tudta megugrani, sokszor nem is bizonyítja a néző számára, hogy ez egy szerelemprojekt lett volna számára, pedig már a 2000-es évek elején felmerült maga az alapötlet, igaz erre lehet úgyis tekinteni, hogy annyira képtelen a megújulásra a direktor, hogy ilyen régre kell visszanyúlnia hozzá, hogy alkothasson valami épkézlábat.

Véleményem szerint A halottak hadserege összképét látva még a legelvakultabb DC rajongók számára sem lesz kérdés többé, hogy miért is nem hosszabbított a Warner a szebb napokat is látott filmessel, mert ez az ember sajnos a Watchmen: Az őrzők óta egyszerűen nem képes még magához képest se megújulni. Hiába érte őt kegyetlen tragédia néhány éve, biztosan meghatározta elemeiben a világlátását, de én ennek a filmnek a félremenését nem arra fognám, hiszen Snyder már akkor is bőven leszállóágban volt az elithez képest, ahová mindig is vágyott, s titkon talán maga is elhitte, hogy valaha is odatartozott, de mostanra egyértelműen kiégett minden tekintetben ez az egykoron legalább bizonyos szempontból kreatív alkotó.

Összegezvén a látottakat egyértelműen ki merem jelenteni, hogy az izgalmas felállást leszámítva, és a hangulatos előzetes megkomponálásán kívül teljes mértékben kijelenthető, hogy Snyder legrosszabb munkája látott napvilágot A halottak hadserege által, ami lélektelen, stílustalan és még a rendezőhöz képest is méltatlan végterméke lett egy saját bálványozásában elvakult, mára már tragédiák által sújtott és azoktól érthető módon megroppanó elme, zavaros víziójának. Csalódás!

Kiemelt kép

További képek: 1+2+3

IMDb