A siker árnyékos oldala – SWEAT (2020) kritika
Igazán erős emberi drámát nehéz tető alá hozni. Elkapni a lélektani részek fájó realizmusát, hitelesen bemutatni egy ember legféltettebb érzelmeit, belső vívódását, őszinte fájdalmát, komoly kihívással járó feladat. Tucatnyi alkotás közül most egy lengyel-svéd koprodukció hasítja ketté a mozivásznat. Magnus von Horn rendezésében arra vetül fény, milyen boldogtalan lehet az, akinek látszólag mindene megvan.
Ismerős alap, nyílván. Drámai alkotások közkedvelt karaktere a rivaldafény mögött csendesen meghúzódó alak, akinek élete szöges ellentéte annak, amit a világ szeme elé tár. Ami miatt feltétlen érdemes megnézni a Magdalena Koleśnik főszereplésével készült Sweat című filmet, az a mostani kor félelmetesen őszinte portréja és az abban elveszettek kegyetlen valósága.

Sylvia Zajac sikeres fitneszkirálynő, élete a sport és ezt minden pillanatban igyekszik rajongói elé tárni. Az influenszerek világában abszolút a csúcson jár, nincs olyan esemény, amiről ne posztolna a közösségi felületen. Legyen szó akár a reggeli turmixról, egy sikeres fellépésről, izzasztó edzésről, vagy imádott kutyusáról, mindent a nyilvánosság elé tár. Több ezer követője ölelésében mégis boldogtalan. Élete egyhangú, sivár, és hiába tűnik örök mosolygónak, ha szívét kegyetlen fájdalom marcangolja. A fényes siker árnyékában Sylvia is csak egy esendő ember, aki szeretetre vágyik, ám élete rabságában erre vajmi kevés esélye van.
A felütésben látható fitnesz show egy átlagos plázában kerül megrendezésre, akár nálunk is lehetne. Sylvia ünnepelt sztárként vonul fel tomboló rajongói elé a rögtönzött színpadra, ahol profi edzés keretében fakasztja könnyekre legőrültebb követőit. A gyakorlatok dinamikája, a hibátlan operatőri munka és a videoklipes vágás úgy szippantja be a nézőt, ahogy azt csak kevés film képes.
Az állandó mosolygás, biztató szavak, és áramló energiák elmúlásával Sylvia-t az öltözőben találjuk. Hátában beállt egy izom, fájdalma kiül arcára, edzőtársa láthatóan rá van kattanva, de Sylvia semmit nem akar, csak egyedül maradni. Durva villámok cikáznak a sikeres showműsor után. Jön a kötelező poszt; „Mindez nektek is sikerülhet!”, mosoly és ragyogás takarja el a fáradt tekintetet.

Ezt követően betekintést nyerünk Sylvia életébe, akinek mobilján kívül csak imádott kutyusa nyújt némi vigaszt. A tökéletesre formált testben sérült lélek lapul. Álmok és vágyak tengerén evezve kizárólag csalódás éri. Anyja nem figyel rá eléggé, egyik rajongója magánéleti gondjait zúdítja rá a kötelező szelfi előtt, egy érzelmes posztja tornádóként söpör végig az online univerzumban, és ráadásul egy titokzatos zaklató is feltűnik a színen. Sylvia élete egyik pillanatról a másikra felfordul, ami gyökeres változásokhoz vezet. Tragikus, nem? De.
A Sweat az a mozi, amit az ember azért tud nagyon magáénak érezni, mert kendőzetlenül ábrázolja szereplőit, azok életét a mélypontokkal és magasságokkal egyetemben. A főszerepben látható Magdalena Koleśnik félelmetesen hiteles a szerepben. Volt szerencsém úgy leülni a produkció elé, hogy nem tudtam pontosan, miről is szól, és kik a főszereplők. Elsőre azt hittem dokumentumfilmet látok, annyira őszinte és nyers az egész.
Valahol iszonyatos látni ezt a csodaszép fiatal teremtést, akinek örökké ragyogó mosolya ellenére puszta szomorúság az élete. Amikor kényszerű segítséget kér, hogy lerázza zaklatóját, és felismeri, mennyivel rosszabb dolgok vannak, mint egy megszállott rajongó, akkor robban csak igazán nagyot a dráma. A Sweat kendőzetlen őszinteséggel kíséri el a mindennapok szürke egyhangúságába, ahol a ragyogó siker árnyékában szenvedő Sylvia mindenki elé őszinte tükröt tár.

Hiába élsz rivaldafényben, hiába van meg mindened, hiába imádnak tömegek, hiába ha mindez kevés neked. A film arról regél, mennyire nem az a valóság, amit a felszínen gondolunk. Mennyivel több lapul lent, a mélyben, amit csak keveseknek sikerül meglátni. Ha pedig egy közismert személy kitárja lelke kapuit, egyszer az életben őszinte próbál lenni, levetve a maszkot, amit hord, akkor derül ki valójában, mennyire fényes is az élet.
Magnus von Horn filmje nagy port kavart a Cannes-i Filmfesztiválon, nem véletlenül. Itt nincs hollywoodi cicoma, az európai filmgyártás újabb értékes alkotását köszönthetjük a Sweat képében. Ha szereted az őszinte, emberi drámákat, nem félsz belenézni a sötét sikátorokba, és nem ijedsz meg az élet árnyoldalától, akkor mindenképp szánj időt erre a kiváló produkcióra!
Képek: TMDb
Értékelés: