Nem a legpengébb - KÍGYÓSZEM: G.I. JOE - A KEZDETEK (2021) kritika

Premier kritikák | 2021-07-24 | Turbók Krisztián

Noha a G.I. Joe: A Kobra árnyéka 2009-ben egy korrekt, mindamellett látványos és szórakoztató akciófilmje volt az évnek, addig a folytatása Dwayne Johnson nevével fémjelezve, egy kifejezetten ultragáz darabja lett a franchise-nak. Most pedig a készítők néhány év lapítás után elhozták a Kígyószem címre hallgató spin-offot, ami G.I. Joe-rajongóknak valami elképesztő csalódás lesz, ezt bizonyosan garantálom.

Robert Schwentke rendező korrekt iparos, akinek olyan remek filmeket köszönhetünk, mint a Légcsavar Jodie Fosterrel, vagy a RED című produkció, a jobb napokat is látott Bruce Willis főszereplésével. Schwentke ez esetben is vállalható munkát végzett ugyan, de aki látványos akciókkal teli filmre számít a Kígyószem esetén, csalódás érheti, mert igazán nagynak nevezhető akcióból bizony baromi kevés akad ez esetben. De nézzünk, miről is van szó a Henry Golding főszereplésével készült film történetében.

A kis Kígyószem apját megölik – innen a címszereplő neve, amit apja után vett fel. Pár évet ugrunk az időben, amikor az egykori fiatal kisfiú már Henry Golding képében jelenik meg a vásznon, aki alkalmi munkákból, de főleg bunyókkal keresi meg a mindennapi betevőt. Egy napon megkeresi egy Kenta nevű rejtélyes férfi, aki azt mondja, hogy amennyiben neki dolgozik, meg fogja találni az apja gyilkosát, így Kígyószem bosszút állhat annak haláláért. Egy nap megmenti a haláltól egyik társát, Tommy-t a jakuza klánban, aki szeretné meghálálni a segítséget. Elviszi tehát Japánba Kígyószemet, hogy az Arashikage klán tagja lehessen, ám ehhez számos próbát kell kiállnia, melyek fényt derítenek valódi jellemére. Mondanunk sem kell, hogy ez veszélyes lehet hősünk számára, aki kettős játékot űz, hisz miközben továbbra is Kentának dolgozik, meg kell szereznie az Arashikage klán titokzatos ékkövét, ami egy hatalmas erővel bíró fegyver, mindezt azért, mert hajtja a bosszúvágy.

Kígyószem karaktere egyébként a nagy bosszúlni vágyásban ki is merül, annyit tudni róla, hogy magának való férfi, semmi nincs a múltjáról, hisz egy szellem lényegébe véve, akinek életcélja, apja gyilkosainak felkutatása. Ezzel ki is van töltve a forgatókönyvben az a rész, hogy hátteret kell adni a címszereplőnek. Még szerencse, hogy Henry Golding alakítja a szerepet, aki karizmatikus jelenlétével némileg feledtetni tudja e hiányosságot.

Amúgy tele a film jobbnál jobb színészekkel, akik ugyan kevésbé ismertek, de legalább ez a pontja jól sikerült. Andrew Koji, Samara Weaving (a nagyszerű színésznő bántóan keveset szerepel), Haruka Abe, Peter Mensah, Úrsula Corberó vagy Iko Uwais jelenléte sokat emel a Kígyószem minőségén, de ezen kívül azt is tudtam volna díjazni, ha ezen szereplők jobban ki vannak dolgozva. Ebben a formában viszont, ahogy ábrázolva vannak, bizony igencsak feledhetőek. És akkor még nem említettem a borzasztóan papírízű prózai részeket, amik elhagyják a szájukat.

Schwentke filmjének jelentősebb része Japánban játszódik, csodás a háttér, a hangulat része igazán adja az esős éghajlattal, a város kis utcáival, a neontól izzó háttérrel együtt. Azonban, mint G.I Joe film totálisan működésképtelen a Kígyószem. A kisebb közelharc-jelenetekben van némi dinamika, de a szamurájkardos képsorok sok esetben baromira követhetetlenek, konkrétan volt olyan képsor, amiben nem is igazán értettem, hogy mi történik épp a szereplőkkel. A legnagyobb értékelhető akciójelenetre a film utolsó harmadáig kell várni, ami ráadásul köszönőviszonyban sincs az eredetiséggel. Ez az a rész, amiben a szereplők egy kocsikkal megpakolt kamionon gyilkolásszák egymást. Aki pedig arra vár, hogy Henry Golding majd menő Kígyószem szerkóban tolja végig a filmet, kaszabolva az ellen, azt ki kell ábrándítanom. Nem hiába A kezdetek alcím, itt ugyanis a címszereplőnk a film utolsó jelenetében kapja meg a már ismert ruciját a CGI-jal megtoldott sisakjával együtt.

A G.I Joe-kat megemlítik, de nagyjából azon a szinten mozog a Kígyószem, mint néhány hónapja a Mortal Kombat című mozi. Ahogy abban sem volt semmi a hírhedt viadalról, így itt se várjunk semmi G.I. Joe-sat.

A filmben van néhány misztikus elem is, mint például a hatalmas kígyók, amiknek borítékolhatóan lesz közük a fináléhoz, illetve a fent említett titokzatos ékkő, aminek fantasztikus ereje pont a főbb szereplők ellen hatástalan, hiszen a sablonos rosszfiú mindent csinál, csak azt nem, amit eredetileg tervezett.

A néhány ötletesebb jeleneten túl a Kígyószem összességében egy jellegtelen, nem túlzottan emlékezetes darabja a nyári hónapoknak, sem a G.I. Joe-franchise-nak. Kiaknázatlan, kidolgozatlan, nincs meg benne az a plusz, ami miatt igazán ütős és kiemelkedő filmnek  könyvelhetnénk el ezt a spin-offot. Egyszer simán fogyasztható iparosmunka, de ennél többet ne várjunk tőle. Az átlag mozinézők jól szórakoznak majd, de a G.I. Joe fanok jobb lesz, ha a legrosszabbra készülnek.

Képek: TMDb