„Autobots, Roll Out! – TRANSFORMERS: HÁBORÚ KIBERTRON BOLYGÓJÁÉRT: KIRÁLYSÁG (2021) évadkritika

Premier kritikák | 2021-08-12 | Sós Áron Árpád

A Transformers: Háború Kibertron bolygójáért-trilógia első két évada az a széria volt, amire már régóta vártak a Transformers-franchise szerelmesei. Egyértelműen érződött a sorozaton az alkotók azon szándéka, miszerint a legkisebb nézők mellett a régi, G1-es rajzfilmeken nevelkedett, mára már felnőtté vált rajongókat is szeretnék megszólítani és bevonzani. Emellett hatalmas odafigyeléssel és tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz, így a Netfix legújabb animációs szériája egy élvezetes, szívvel és lélekkel megalkotott produkció lett, szemben Michael Bay mozgóképes szörnyszülöttjeivel. Bár a második évad esetében már akadtak kisebb problémák a szériával: például a karakterek jó része csupán mellékszereplője volt a sztorinak, szemben az előző évaddal, ahol minden egyes hős vagy gonosztevő megkapta a maga kis sztoriját és játékidejét. De az új frakciónak behozott Zsoldosok is alig kaptak érdemi időt a cselekményben. Így volt bennem egy kis félsz a harmadik évadot illetően, de közben reménykedve vártam a nagy lezárást.

A Királyság sztorija ott kezdődik, ahol az előző évad cselekménye véget ért: az Autobotoknak össze kell állniuk a Maximálokkal, hogy szembeszálljanak az Álcákkal és azok új szövetségesével, a Predakonokkal, hogy megtalálják közösen az eltűnt Örökszikrát, a Föld nevű planétán. Azonban a Predakonok birtokában van egy bizonyos Arany Lemez, amely személyes kapcsolatban áll Megatronnal, és amely hihetetlen előnyt jelent számára az ellenségével, Optimusz fővezérrel szemben. Eközben pedig Unicron a háttérben szövögeti a terveit.

Ahogy az előző évadok története, úgy a mostanié is kellően komor és érett, a szereplők döntéseinek ismételten komoly súlya van, emellett sok esetben a készítők újfent nem finomkodtak, mikor valakinek meg kellett halnia. Nem is ezekkel van gond, hanem az új frakciók által behozott időutazós szállal, aminek következtében nem egy plot twist lelhető fel a mostani évadban. Arról nem is szólva, hogy az időutazós történetek mostanra nem kicsit elcsépeltek lettek, köszönhetően annak, hogy Hollywood lustaságból, valamint hanyagságból az elmúlt pár évben rendre előállt egy ilyen sztorival. Szóval a harmadik évadba behozták a készítők az időutazást, ami nem egy narratív lyukat eredményezett, ezzel együtt katyvaszt idézett elő a történetben. Mindig necces egy ilyen témájú sztorit írni, hiszen rengeteg buktatóval jár, és bár a Transformers világától nem áll messze az időutazás.

A forgatókönyvíróknak így is sikerült párszor megbotlani benne. Plusz jobban örültem volna, ha nem ebbe az irányba mennek el a készítők, a műfaj agyoncsépelt mivolta miatt.

Az összképet tovább rondította a rengeteg név és félmondatokból álló, jövőbeli történések bedobálása a sztoriba. Vélhetőleg, akik tisztába vannak a franchise világával, és nagy rajongói is a szériának, azoknak nem kell külön magyarázat, ha meghallják az Unicron vagy a Dinobot nevet. Ám az egyszerű mezei néző csak kapkodni fogja a fejét, és értetlenül fog maga elé nézni, hogy akkor ez ki, az meg mi. Kicsit jobban ki kellett volna bontani a jövőbeli részeket, illetve magát az univerzumot is, nem pedig mindent alapnak tekinteni a világgal kapcsolatban.

A trilógia záródarabjában bemutatkozott két új frakció: a Maximálok, valamint a Predakonok. Előbbiek az Autobotok, míg utóbbiak az Álcák jövőbeli megfelelője (a jövőre érkező élőszereplős Transformers-filmben, ez a két frakció is felbukkan). A Maximálok emlős, illetve tollas állattá tudnak átváltozni, míg a Predakonok dinoszaurusszá. Az új karakterek közül csak ketten kapnak érdemi játékidőt a történetben: Optimus Primal, a Maximálok vezetője, valamint a Dinobot névre hallgató Predakon. Utóbbi egyébként a széria egyik legjobban eltalált szereplője lett, köszönhetően a belső küzdelmeinek, illetve a sajátos látásmódjának. A régiek közöl csak Megatron és Optimus kapott igazi figyelmet, a többiek ismételten csak asszisztáltak nekik. Mindkét vezér a saját története végére ért az évad utolsó epizódjában, bár azt nem kicsit sajnáltam, hogy nem egyszer biztonsági játékot játszottak velük a készítők, ahogy a többi szereplővel is.

Az előző évadban Optimus és Megatron mellett Elite-1 volt a történet harmadik központi szereplője. A készítők idén egy nagyon drámai és megrázó jelenettel írták ki őt és a társait a cselekményből, és tettek pontot a sztorijuk végére. Nem kicsit meglepett ez fajta végkifejlett, hiszen az előző évad alapján nem ilyen sztorira számítottam velük kapcsolatban. Ám ahogy írtam már fentebb, a mostani évad is kellően komor és érett lett.

A többiek ismételten csak mellékszereplői voltak a sztorinak, ami nem kicsit bosszantó volt számomra. De tényleg, ha az első évad esetében megtudták oldani a készítők a rengeteg karakter mozgatását, a második, illetve a mostani harmadik évad során miért nem ment nekik? Űrdongó karaktere így például rosszul járt. A közkedvelt és fontos Autóbotból egy hatodrangú szereplővé avanzsálódott a sztori végére. Fájdalmas volt nézni a leépülését és a háttérbe szorulását.

Látvány terén a sorozat semmit nem változott, ugyanis azért még mindig a Rooster Teeth, az Allspark, és a Polygon Pictures felel, akik már jó pár 3D CG animét köszönhetünk, mint például a Ghost in the Shell 2: Innocence, Knights of Sidonia vagy a Tron: Uprising. Emiatt egyébként a sorozat némi animés beütéssel is rendelkezik, ezalatt értem azokat a dolgokat, mint pl.: a mozgásdinamika, főképp a harcoknál és a párbeszédeknél látszik ez a fajta stílus, a gesztusok sokkal teátrálisabbak lettek és a háttérhasználatnál is tetten érhetőek a japán animációs műfaj elemei. Egyébként a felturbósított G1 design továbbra is nagyon jól áll a karaktereknek és a világnak, látszik, hogy erre még mindig nagyon odafigyelnek az alkotók. Maguk a Maximálok és a Predakonok se lógtak ki a sorból.

Összeségében a Transformers: Háború Kibertron bolygójáért-trilógia az a széria, amire már régóta vártunk: a sztori immár felnőttesebb és sötétebb, a karakterek pedig sokkal összetettebbek és rétegeltebbek lettek, ami piszkosul jól áll a Transformers univerzumának. Sajnos azonban egyértelműen érződik a minőség romlása az évadok előrehaladtával (ennek ellenére sok más sorozat megirigyelhetné), illetve a legtöbb gond pont a záróakkordnál jelentkezik. Ellenben még így is azt tudom írni, hogy aki csak teheti, mindenképpen próbálja be, rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab lesz a Netflix legújabb animációs szériája.

Képek: IMDb