Figyelem: A cikk masszív spoilereket tartalmaz a Viharsziget (2010) című film narratívájára nézve!
Martin Scorsese fordulatos neo-noirja nagyszerű mozi, de hogyan is ér véget?
A sötét pszichothriller lenyűgöző atmoszférája, kiváló alakításai és félelmetes operatőri munkája egyaránt dicséretet érdemel, annak ellenére, hogy csavaros befejezése finoman szólva megosztó reakciókat váltott ki. A történet Teddy Daniels rendőrbíró nyomába ered, aki egy elmebeteg eltűnése ügyében nyomoz, majd kiderül, hogy Teddy maga is az elmegyógyintézet ápoltja.
A Dennis Lehane 2003-as regényéből adaptált 2010-es film a neo-noir minden feltételét teljesíti. Elszigetelt helyszín? Pipa. Megszállott és paranoiás főszereplő? Pipa. Visszafogott megvilágítás? Pipa. A film nagy sikerrel futott a mozikban, a rendező Martin Scorsese egyik legtöbbet emlegetett alkotásaként került be a mozis köztudatba.
Miről szól a Viharsziget?
1954-ben játszódik, Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) amerikai rendőrbíró történetét meséli el, aki társával (Mark Ruffalo) a távoli Shutter-szigeten lévő, elmebetegek számára fenntartott Ashecliffe intézetbe utazik. Odaérve nyomozni kezdenek az egyik páciens; Rachel Solando (Patricia Clarkson) eltűnése ügyében, aki úgy került az intézménybe, hogy vízbe fojtotta gyermekeit. A válaszok lassan érkeznek, az egyetlen nyom egy rejtvény, amelyet Rachel szobájában találnak. De minél többet kutakodik Teddy, annál több kérdés merül fel benne. Nyugtalanító álmok, az intézmény rehabilitációs módszereit övező rejtélyek sorozata és egy hatalmas vihar kereszttüzébenTeddy hamarosan rájön, hogy sokkal többről van itt szó, mint ami elsőre látszik.
A Viharszigetben rengeteg fordulatos mozzanatot találunk, a néző is részt vehet a nyomozásban, hogy megoldják Rachel eltűnésének rejtélyét. Az alakítások mindegyike visszafogott, különösen DiCaprio és Ben Kingsley a titokzatos pszichiáter, John Cawley szerepében, de a film igazi sztárja a környezet. Az elszigetelt, esőáztatta sziget és Ashecliffe számos sötét börtöncellája és hosszú, néma folyosói között bolyongva, a film gyakorlatilag magába szippant páratlan atmoszférájának köszönhetően. Scorsese alacsony megvilágítást választott, ami mély árnyékokat hív elő, valamint a filmet átható klausztrofób érzés mind hozzájárul a komor hangulathoz. A több mint 2 órás játékidő alatt a nyomozás kibontása enyhén vontatottá válik, de mivel ez egy kőkemény pszichológiai thriller, úgy érezzük, hogy szükséges az eltöltött idő.
De miről is van szó? Teddy megoldotta Rachel eltűnésének rejtélyét? Mi a helyzet a hallucinációival? És vajon tényleg titkokat őriznek Ashecliffe-ben? Ha kíváncsiak vagytok, nézzünk utána.
Mi történik valójában a Viharszigetben?
Teddy migrénes rohamoktól és hallucinációktól szenved, elsősorban feleségéről, Doloresről (Michelle Williams), aki egy Andrew Laeddis nevű férfi által okozott tűzben halt meg. Ahogy a Rachel eltűnése ügyében folytatott nyomozás során egyre súlyosabbá válik a mentális terhelés, úgy jut hősünk az Ashecliffe falain kívülre, a tengerparti sziklákhoz és a Shutter Island baljós világítótornyához.
Ott találja meg Dr. Cawley-t, aki a közönség és Teddy számára is kibogozza a film kusza eseményeit. Ahogy Dr. Cawley elmagyarázza, Teddy valójában Andrew Laeddis (Teddy felvett nevének, Edward Danielsnek az anagrammája). Kiderül, hogy Andrew valójában az Ashecliffe lakója, és hogy a film eddigi eseményei arra szolgálnak, hogy meggyógyítsák, mivel megölte depressziós feleségét, miután az vízbe fojtotta gyermekeiket a tóparti házuknál. Hogy megbirkózzon a traumával, felvette Teddy Daniels alternatív személyiségét.
A színjáték bonyolult, mivel a kórházi személyzet (beleértve az ápolókat és Lester Sheehant, aki Andrew társának, Chucknak adta ki magát) is részt vesz Andrew téveszméinek eljátszásában.
És a migrén?
Elvonási tünetek, amelyek abból adódtak, hogy nem szedte az előírt gyógyszereket, mivel Cawley és a többi orvos megengedte neki, hogy átélje kényszerű látomását. Amikor Andrew ismét szembesül szörnyű emlékeivel és a valósággal, elájul, majd a kórházban tér magához. Hajlandónak tűnik elfogadni az igazságot, Cawley közben elmondja neki, hogy egyszer már segítettek Andrew-nak elérni ezt az állapotot, de hamar visszaesett. Ha újra visszazuhan, figyelmeztet Cawley, nem lesz más választásuk, mint hogy lobotómiát végezzenek rajta.
Eleinte úgy tűnik, hogy minden jól megy... nem telik el sok idő, és elkezd visszafejlődni. Újra arról beszél, hogy el kell hagynia a szigetet, utalva arra, hogy egyre jobban visszahúzódik elméje mélyére és "Teddy" személyisége átveszi felette az uralmat. Ahogy Cawley figyelmeztette, tényleg ez volt Andrew utolsó esélye. A csalódott Cawley konzultál az Ashecliffe igazgatójával, Andrew-n elvégzik a lobotómiát, hogy végleg véget vessenek az őt sújtó bűntudat és téveszmék ördögi körforgásának.
Mi történik a film befejezésében?
Ez egy hihetetlenül komor befejezés, de talán nem olyan végleges, mint amilyennek elsőre tűnik. Andrew-n tényleg elvégzik a műveletet? A film utolsó felvétele a világítótoronyban zajlik, ahol sor kerül a beavatkozásra, baljóslatú (ahogy a kísérőzene is), és úgy tűnik, hogy Andrew-t megműtik, de mivel nem látjuk, hogy ez ténylegesen megtörténik, nem tudhatjuk biztosan.
Függetlenül attól, hogy megtörtént-e vagy sem (és mindkét végkifejlet mellett szólhatnának komoly érvek), az előbbi lehet, hogy éppen az, amire Andrew vágyott. Mielőtt elviszik, megkérdezi Sheehant, hogy szerinte mi a rosszabb: "Szörnyetegként élni, vagy jó emberként meghalni?" Inkább élne tovább önmagaként, épelméjű Andrew-ként, olyasvalakiként, aki meggyilkolta feleségét? Vagy inkább választja a téveszmés Teddy-t, képzelt önmagát, aki soha nem ölt meg senkit? Kicsit más a befejezés, mint a könyvben. Andrew mintha arra utalna, hogy nem bánná a beavatkozást, mivel ezzel kitörölné a szörnyű emlékeket. Úgy tűnik, megbékél önmagával, azzal, amit tett, és nem akar a bűntudat és a szörnyű emlékek rabja maradni.
A Viharsziget arra kényszeríti szereplőit - és a nézőt -, hogy megkérdőjelezzék, mi a valóság és mi a képzelet, de még ennél is fontosabb, hogy felveti a kérdést, mit jelent valójában őrültnek lenni. Vajon mentális egyensúlyzavarról van csupán szó? Vagy talán az állandó törekvés, hogy felülemelkedjünk a nehézségeken, amikor mindenki megpróbál lenyomni. Bármit is hiszünk, az igazság, akárcsak Andrew összetett érzelmei és mentális állapota, nem mindig ilyen egyszerű.