A tudomány derítette ki, hogy melyik rendező készíti a legrémisztőbb horrorfilmeket!

Cikkek | 2023-11-04 | Turbók Krisztián

A mozi története során a horrorfilmek mindig is külön rést vájtak maguknak, egyformán megbabonázva és megrémítve a közönséget. A jó horrorfilmek vonzereje nemcsak abban rejlik, hogy képesek félelmet kelteni, hanem abban is, hogy kihívást jelentenek a filmkészítők számára: olyasmit kell alkotniuk, ami valóban elbizonytalanítja a nézőket. De hogyan lehet igazán mérni egy film ijesztő hatását?

Lépjünk be a Science of Scare Projectbe. A 2020-ban alapított egyedülálló kísérlet célja az volt, hogy a fiziológiai reakciók megfigyelésével kategorikusan azonosítsa a legijesztőbb filmeket. Minden évben egy 250 fős zsűri elé kerül a legijesztőbb angol nyelvű filmek gondosan összeállított listája. Az igazi csavar? Ezeket a tesztalanyokat szívritmus-monitorokkal látják el, és a vetítések alatt gondosan nyomon követik a pulzusukat. Ezt az aprólékos módszert úgy tervezték, hogy az egyszerű szubjektív véleményeken túl objektívebb mérést nyújtson arról, hogy mi az, ami valóban megrémít minket.

Idén a projekt egy átfogóbb megközelítést alkalmazott, és bevezette a "Science of Scare Score" (A félelemkeltés tudománya) nevű módszert. Korábban a szívritmus volt az egyetlen meghatározója egy film félelemfaktorának. A horrorrajongók visszajelzései azonban rávilágítottak ennek a megközelítésnek a korlátaira, mivel az a feszültebb, lassú filmekkel szemben előnyben részesítette az jump scare félelemkeltést. Így született egy új pontozási rendszer, amely a pulzusszámot és a pulzusszám-variánst (HRV) is kombinálja, hogy árnyaltabban ismerhessük meg, milyen rémületet vált ki egy film.

Ezzel az új, sokoldalú mérőszámmal számos film bizonyította erejét a horror világában, de egy rendező életműve következetesen különösen pulzusemelőnek tűnik: James Wané. A Malajziából származó, majd Ausztráliában letelepedett rendező komoly hírnevet szerzett magának azzal, hogy olyan történeteket alkotott, amelyek nem csak megrémítenek, hanem mélyen gyökerező félelmekre is reflektálnak.

Wan karrierjének áttörését a 2004-es Fűrész hozta meg, amely átformálta a modern horrort és elindított egy egész nyugati alműfajt: a kínzós filmet. Want azonban nagy igazságtalanság lenne egyetlen alműfajba sorolni. Horrorrepertoárját olyan sorozatokkal bővítette, mint az Insidious és a Démonok között, amelyekben a természetfeletti és a paranormális jelenségek nyugtalanító világába merült el.

Wan nem csak a félelemkeltés képességével, hanem a horror keretein belüli történetmesélés iránti elkötelezettségével is kitűnik a többi közül. A karakterei árnyaltak, a cselekményei izgalmasak, a hangulat pedig kézzelfogható. Nem véletlen, hogy The Conjuring miért hozta létre saját filmes univerzumát. Más szóval, Wan filmjei nem puszta jump scare ijesztgetések gyűjteményei; minőségi filmes élmények, amelyek a kísérteties történeteket a drámák minden őszinteségével ötvözik.

Wan kiválósága a horror műfajában nem csak anekdotikus. Négy filmje is előkelő helyet foglal el a ranglistán, ami azt mutatja, hogy Wan egy olyan erő, akivel számolni kell, aki következetesen elbizonytalanítja a nézőket, és a szívverésüket a magasba repíti. Bár más rendezők, mint például Scott Derrickson, szintén elismerésben részesültek a műfajhoz való hozzájárulásukért, Wan filmjei következetesen intenzív fiziológiai reakciókat váltanak ki, megerősítve a horror mesteri kezelését. Ez pedig egy tudományos tény.

Forrás: Faroutmagazine

Címkék:   james wan