Elveszett lelkek vasútja – INFINITY TRAIN (2019) sorozatajánló

Házimozi ajánló | 2019-09-11 | Faragó Tamás

2016 November 1-jén a Cartoon Network applikációjában feltűnt egy rövid kis rajzfilm Infinity Train címmel. Az történet in medias res kezdéssel elmeséli egy fiatal lány aktuális kalandját, aki egy interdimenzionális vonaton halad vagonról-vagonra. A rajzfilm később felkerült a csatorna youtube oldalára is, ahol a népszerűsége az egekbe szökött. Sajnos három évet kellet várni, hogy láthassuk a folytatást, de cserébe a Cartoon Network Augusztus 5 és 9 között az első évad mind a 10 epizódját levetítette.

Tulip Olsen egy modern amerikai tinilány. Legnagyobb álma, hogy játékprogramozó legyen, ezért alig várja, hogy végre eljusson a nyári táborba ahol megtanítják neki a szakma csínját-bínját. Sajnos az indulás előtti napon közlik vele a szülei, hogy egyikük sem tudja elvinni a helyszínre így ki kell hagynia a tábort. Több se kell az amúgy is gondterhelt lánynak, megszökik és felszáll az első vonatra ami arra megy. Viszonylag hamar rájön, hogy nem elég, hogy a táborba nem viszi el a vonat, igazából azt sem tudja hová került pontosan. Szembesül azzal is, hogy a vagonok, mind egy másik világba vezetik, ahol a fizika törvényei gyakran másként működnek a megszokottnál, sőt néha ezek a helyek az életét is veszélyeztetik. Ha ez még nem lenne elég, a jobb kezén számok jelennek meg, amik idővel elkezdnek csökkeni. Elhatározza hogy megkeresi a vonat vezetőjét és kideríti annak titkát. Útitársként csatlakozik hozzá a kettős személyiségű robot One-One és a corgi Atticus, Corgiria királya.

Az elképesztő ötlet Owen Dennis fejéből pattant ki, aki a Parkműsort is megalkotta. A korábbi munkájához hasonlóan a szürrealizmus erre a sorozatra is igazán jellemző. Az animáció is emlékezetet a 8 évadot megélt szériára, habár annál sokkalta kidolgozottabb és dinamikusabb még az eredeti 2016-os verzióhoz képest is. Persze nem kapunk a japán rajfilmekre jellemező gyönyörű képeket, inkább a klasszikus a Cartoon Networkre jellemző jól megszokott látványvilág jellemzi mind a 10 részt. Ennek ellenére nem érződik olcsónak az Infinity Train, látszik, hogy a minimalista stílusból mindent kihoztak az animátorok. A karakterek kidolgozottak, a helyszínek egyediek, az akciók pörgősek és követhetőek.

Persze az Infinity Train erőssége inkább a történetben, a karakterekben, az elképesztő ötletekben és a nagyszerű humorban rejlik. Minden vagon egy másik világ egy új kaland és látszik, hogy az alkotók ebből mindent kihoztak. Sosem tudhatjuk, hogy mi várja hőseinket a következő ajtó mögött, hiszen semmi rendszer és logika nincs a vonat elemei között… legalábbis a felszínen. Ahogy halad a történet egyre jobban megértjük, hogy ez az egész ugyanannyira szól Tulipról mint a vonat titkának felfedezéséről. Fokozatosan megismerjük a kislány múltját, és megtudjuk hogy valójában mi is vezetett el a szökéséig. Az ő élete, személyiségfejlődése ugyanannyira része az utazásnak, mint az egymást követő őrült kalandok. Tulip egy igazán kidolgozott karakter, aki a legtöbb tinédzserhez hasonlóan még kiforratlan személyiség. Miatta a sorozat nem csak egy Doctor Whora emlékeztető kísérleti rajzfilm marad, hanem egy végiggondolt felnövéstörténetté válik, annak minden vidám és szomorú pillanatával egyaránt. Ehhez persze kell egy megfelelő hang akinek elhisszük ezt a jellemfejlődést. Az alkotók természetesen itt sem hibáztak, a veterán szinkronszínésznőt Ashley Johnsont kérték fel a szerepre. Johnsont a kultikus játék, a Last of Us Elliejeként ismeri a nagyközönség, de állandó szereplője a legendás szerepjátékos youtube sorozatnak, a Critical Role-nak is.

Egy jó főszereplő mellé emlékezetes társak is járnak. Az apró One-One elsőre a sorozat fő humorforrásának tűnik naivitása, esetlensége és legfőképp kettős személyisége miatt, de az évad végére róla is tisztább képet kapunk, ami nagyon sokat ad a karakteréhez és a könnyen a szívünkhöz nő. Személyiségének boldog oldalát Jeremy Crutchley adja, a szomorút pedig maga a sorozat atyja, Owen Dennis. Tulip második számú segítőtársa Atticus. Habár vele kapcsolatban egyételmű, hogy csak azért csatlakozik lányhoz, mivel a rajongók megszerették a pilotban, szintén nagyon sok vicces momentummal szolgál, főként mivel benne is van egy kettőség. Egy kifinomult viselkedésű nemesi származék, egy igazi király, de mellette ízig-vérig kutya is, aki fél a víztől és bármikor el tudja terelni a gondolatait egy mókus. Az ő hangját a zseniális komikus Ernie Hudson szolgáltatja, akit a Szellemirtók Winstonjaként ismer a világ. Akit érdemes még megemlíteni mint visszatérő szereplő, The Cat, aki nevéhez híven egy körmönfont macska és akiről nehéz eldönteni pontosan mik is a céljai. Ő Kate Mulgrew hangján szólal meg, aki pedig nem más mint a Star Trek: Voyager Janeway kapitánya. 

Persze a főbb karaktereken kívül is elképesztő színészek adták hangjukat a sorozat kisebb szereplőinek, többek közt Lena Headey (300, Trónok harca), Bradley Whitford (Az elnök emberei, Tűnj el!) és Ben Mendelsohn (Zsivány egyes, Marvel kapitány).

Amit mindenképp hibaként rónék fel a sorozatnak az a kapkodó történetvezetés. Ez legfőképp a végjátékban észrevehető, mivel a végső fordulatot eléggé sután, mindenféle felvezetés nélkül tolják a néző arcába. A kissé szájbarágós megoldás ellenére mégis hatásos a befejezés, de egy kicsit jobban megalapozva biztos nagyobb hatást értek volna el. 

Az Infinity Train első ránézésre egy vicces kalandsorozat, de elmerülve benne egy nagyszerű belső utazás az emberi lélekbe, persze úgy, hogy egy gyereknek is befogadható legyen, mégis a felnőtteknek is adjon valamit. A Cartoon Network már berendelte a második évadot, de ez ne ijesszen el senkit, már az első szezon is egy kerek egész, lezárt történet, ami talán még érdekesebbé teszi a folytatás gondolatát.

Képek forrása: IMDb