Vagányabb, mint James Bond, okosabb, mint Lara Croft és sármosabb, mint Tony Stark! Hogy kiről is van szó? Természetesen nem másról, mint a filmtörténelem legnagyobb kalandoráról, Indiana Jonesról! A félelmet nem ismerő régészprofesszor 1981-ben indult hódító útjára, és vált egy generáció hősévé. Azóta persze kapott hideget-meleget a széria, éppen ezért a jelen, és az elkövetkezendő írásokban igyekszem utána járni a dolgoknak. Igen, a negyedik részt is kivesézzük! Öveket becsatolni!
Szinopszis: 1936. Az amerikai kormány felkeresi Dr. Jonest, az egyetemi professzort és kalandort, hogy legyen hazája segítségére. A hírszerzés szerint, Hitler emberei ásatásokat végeznek Egyiptomban, és Bibliából ismert frigyládát kutatják. A legenda szerint, a rejtélyes ereklye isteni hatalommal bír, így ha a nácik megkaparintanák, akkor olyan fegyver birtokában lennének, amellyel halandó ember nem szállhat szembe. Indy természetesen elvállalja, hogy a nácik előtt szerezze meg a szövetség ládáját, akik készek minden lehetséges módszerrel megállítani a régészt!
George Lucas és Steven Spielberg szerették volna a ’30-as ’40-es évek klasszikus kalandfilmjeit és regényeit modern köntösbe öltöztetni. 1980 tájékán, nagyon látványosan ívelt felfelé a sci-fi műfaj, és a horror filmek is megújulni látszottak, viszont eközben, a múltban játszódó filmekre már nem kifejezetten volt vevő a nép (lásd: a westernfilmek eltűnése a piacról). A rendezőpárosnak azonban sikerült bebizonyítania, hogy a „régi iskola” nagyon is menő! Az elveszett frigyláda fosztogatói kasszasiker lett, bár azért tegyük hozzá, hogy Spielberg, Lucas és Ford neve azért jót tett a marketingnek.
A filmet 18 millióból forgatták, ami egy átlagosnak nevezhető budget volt annak idején. Abban az évben valószínűleg (pontos infók hiányában csak feltételezem) a Superman 2 tudhatta a magáénak a „legnagyobb költségvetésű film” címet, a maga 54 millió dollárjával, ám bevételi szempontból világszinten több, mint 100 millióval lemaradt Indy első kalandjától! További érdekesség, hogy egy esztendővel korábban, a Birodalom Visszavág is 18 millióból forgott. Viszont, amíg Luke Skywalker űroperájához temérdek speciális effektre volt szükség, addig Dr. Jones történetéhez alig alkalmaztak számítógépes trükköket! Persze itt is rengeteg makettet használtak, de a valós helyszíneknek, a profi díszleteknek és a korhű jelmezeknek köszönhetően, az Indiana Jones filmek látványa időtállóbb, mint a klasszikus Star Wars filmeké.
Maga a cselekmény, illetve a karakterek tényleg a XX. század első felének ponyváit idézik. Vagány amerikai hős, akinek esze és bicepsze is van, ráadásul a figura mellé mindig dukál egy csinos nő, akit megmenthet, vagy magába bolondíthat. Lucas, az ellenséget is jól választott a nácik személyében. Egy gyakorlatilag végtelen létszámmal rendelkező hadsereg, akik a szélsőséges, és agresszív vezetőik miatt tökéletesek a rosszfiúk szerepére. Dr. René Belloq, a francia régész, szintén működőképes karakter. Nem kifejezetten, az a velejéig romlott típus, inkább csak egy gőgös, és kapzsi alak, aki a céljai elérése érdekében nem riad vissza néhány aljas húzástól. Az Indy filmek, azonban hiába lennének látványosak, ha nem lennének bennük misztikus ereklyék! Amennyiben Dr. Jones, csak egy mezei, ókori váza után kutatna, az egyrészt a kutyát sem érdekelné, másrészt teljesen tét nélkülivé tenné az egész filmet. De ha egy olyan legendás tárgy után kutatunk, mint a szövetség ládája, amire még hintünk egy kis púdert is, az már maga a nagybetűs KALAND. Az elveszett frigyláda fosztogatóinak pontosan ez a legnagyobb erőssége, hogy kalandra hív! Egzotikus helyszíneken, idegen népekkel és szokásaikkal találkozhatunk, no meg persze halálos csapdákkal, mindezt a jó ügy érdekében téve! Igazából minden kissrác erre vágyik, vagy valami nagyon hasonlóra.
Eddig úgy fest a dolog, hogy van egy jó forgatókönyv, egy egységes látványvilág, némi misztikum, és egy kiadós kaland. Ezeket viszont életre is kell kelteni, a pálmát pedig egyértelműen a főszereplő Harrison Ford viszi. Miután az ember megnézte a filmet, azt gondolja, hogy mintha csak rá szabták volna a szerepet, de ez korántsem igaz! Habár Spielberg a kezdetektől fogva Fordot akarta a szerepre, mégsem ő volt az esélyes! Mivel a storyt Lucas írta, így az ő szava döntött. Ő pedig nem akarta, hogy a szakma úgy tekintsen a Lucas-Ford párosra, mint napjainkban a Burton-Depp duóra. Első körben Tom Sellecket akarta szerződtetni, és ez nem is tűnt olyan lehetetlennek, csakhogy a bajszos színész az ostor helyett, egy Ferrari 308 GTS-t választott, így lett a Magnum tévésorozat főszereplője. A második körben olyan színészek voltak versenyben Indy szerepéért, mint Jeff Bridges, Nick Nolte, Steve Martin vagy Jack Nicholson. Konkrétan Bridges volt a második számú jelölt, de ő nem akart kincsvadász lenni, így végül, a forgatás kezdete előtt szűk három héttel, Harrison Ford kapta meg az ostort és a kalapot.
A filmzenéért John William felelt, aki nem először dolgozott együtt Lucasszal. Még ha nem is lettek volna jó viszonyban, a Star Wars dallamai akkor is rendkívül jó ajánlólevélnek számított volna. Mr. Williams pedig hagyján, hogy nem okozott csalódást, de a filmtörténelem, és a ’80-as évek egyik legjobb betétdalát komponálta meg a The Raiders March-al! Ahogyan a film is a régi idők előtt tiszteleg, úgy a film zenéje is ezt teszi. Egyértelműen, és akaratlanul is kihallatszik belőle az ’50-es évek televíziós, és rádiós kalandműsorainak feelingje. A soundtrack többi része azonban, már egy modernebb és nagyszabásúbb nyomvonalon halad, a végeredmény pedig egy Oscar-díj jelölést ért.
Az eddigi információk alapján, Az elveszett frigyláda fosztogatói, már így is 1981 egyik, ha nem a legjobb filmje státuszban álldogál, de az utolsó erényének köszönhetően lett igazi klasszikus. Ez az erény pedig nem más, mint a rendezés, aminek köszönhetően, a film (mindhárom) olyan jeleneteket tartalmaz, amelyek a popkultúra mérföldköveivé váltak. Ilyen volumenű jelenetek pedig nem lehet előre megírni. Az ilyen snittek létrejöttéhez csak részben járul hozzá a forgatókönyv! A munka oroszlánrészét első soron a rendező veszi ki, másod soron pedig a színészek. Az utóbbira nagyon jó példa a film, híres kardos jelenete. Ezt a fun factet gondolom már mindenki kívülről fújja, de azért kitérek rá. Amikor a piacos üldözős jelenetben előlép a feketeruhás, kardot forgató harcos, az egy az egyben improvizáció! Ebben a jelenetben egy hosszú és látványos kardpárbaj lett volna Indy és a feketeruhás között, ám a forgatás idején, egy ételmérgezésnek köszönhetően, majd az egész stáb betegeskedett. Ford sem volt a toppon, így a sokadik nekifutásra, amikor már teljesen elunta a jelenetet, egyszer csak előkapta a pisztolyát és lepuffantotta a tagot, aki azt hitte, hogy megváltozott a forgatókönyv, ezért hanyatt is vágta magát. A stáb jót nevetett ezen, és a rendezőnek annyira megtetszett ez az ötlet, hogy végül így vették fel a jelenetet.
Összességében, Az elveszett frigyláda fosztogatói (amelyet csak később adtak ki „Indiana Jones és az elveszett frigyláda fosztogatói” néven), abszolút klasszikus! Bevallom, én ezen a trilógián nőttem fel, így valószínűleg elfogult lehet a következő kijelentésem, de: nem tudom elképzelni, hogy valaki ne szeresse ezt a filmet. Látványos, grandiózus, tele van jó szövegekkel, kultikus jelenetekkel, mindent vivő záró képsorral, és a kisgyerekeket leszámítva, minden korosztálynak ajánlható, nemtől függetlenül. A film pozitív fogadtatásának, azonban van egy kellemetlen utóhatása! George Lucas és Steven Spielberg olyan magasra rakta a lécet az első résszel, hogy azt megugorni szinte lehetetlennek látszik. Vagy mégsem? A következő cikkekből ez is kiderül!