Nyers hús, fűszer nélkül: A JÖVŐ BŰNEI (2022) kritika

Premier kritikák | 2023-01-09 | Gulyás Dominik

David Cronenberg a „testhorror atyja”! Ebben semmi kétség nem lehet. A kanadai származású író/rendező a 70-es években kezdte a pályafutását az olyan filmekkel, mint a Paraziták vagy a Porontyok, de igazán a 80-as években vált befutottá, mint horror ikon. Ekkor készítette el az underground körökben kultikus státuszt elért Agyfürkészőket; korát meghaladó klasszikusát a Videodrome-t; és a nagyközönségnek szóló szörnyes szerelmes történetét A legyet. Mindegyikre ugyanaz volt a jellemző. A horror itt nem külső fenyegetésként volt jelen, hanem az emberi testben lefolyó belső elváltozásként. Cronenberg sokat merített az akkor tomboló nemi betegségekből és a technológia egyre gátlástalanabb fejlődéséből, de kedvenc témája mindig is a genetika és az emberi test megismerése maradt. Sokszor keverte a pszichológiát a biológiával; a szexualitást az önpusztítással; a fémet az emberi hússal. Ettől vált Cronenberg a horrorrendezők közül egyedivé (és egyben megbotránkoztatóvá), akinek szürreális víziói csak David Lynch rémálmaival vetekedhetnek. Azonban a rendező az 1999-es eXistenZ óta nem tért vissza a műfajhoz. Helyette emberi erőszakra épülő krimi-thrillereket (Erőszakos múlt, Gyilkos ígéretek) és pszichológiai drámákat (Veszélyes vágy, Térkép a csillagokhoz) készített az elmúlt időkben; több kevesebb sikerrel. 2022-ben (nálunk 2023-ban) a rendező visszatért kedvenc műfajához, hogy megmutassa, még mindig ért a filozofikus undorkeltéshez. Ez lett A jövő bűnei, aminek a Cannes-i Filmfesztiválon volt a premierje és azóta több országban is bemutatták. Lássuk, mennyire tud még meglepni minket a testhorror királya.

Egy meg nem nevezett jövőben az emberek már alkalmazkodtak a testi deformitásokhoz. Saul Tenser (Viggo Mortensen) és Caprice (Lea Seydoux) párosa ebben a világban, illegális performanszokon vesznek részt, amiben a férfi saját magát vágja fel és adja el szerveit. Azonban jön egy olyan ajánlat, ami túllép minden erkölcsi határon és már a helyi rendfenntartó Új Bűn szervezetének a figyelmét is felkelti.

Cronenberg most sem aprózta el a dolgokat és megint csak a sajátos stílusában mondja el véleményét az emberiségről. Ebben a világban már minden szintetikus. Az ágyak alkalmazkodnak az adott személy alvási szokásaihoz; az étkezőkben pedig biogépek segítik a hatékony és gyors emésztést (olyan látvánnyal, amiről sokaknak Giger Alienje juthat eszébe). Mindezt a rendező egyéni, groteszk víziójában tálalva, ami megbotránkoztatástól egyáltalán nem mentes. Kezdve a sokfülű artistától; a szexuálisan túlfűtött műtő szerkezeten át; egészen addig a bizonyos boncolásig. Cronenberg filmje semmiben nem finomkodik és ugyanolyan elementáris erővel mutatja be az emberi hús iránti megszállott vágyát, mint 40 éve. Mindezt olyan praktikus trükkökkel tálalva, amiért a legtöbb effektmester a fél karját odaadná, hogy ilyen szintig eljusson.

Cronenberg még mindig tud filmet rendezni és nyomasztó, steril atmoszférát teremteni, ami direkt, ennyire kiábrándító és lehangolt. Itt egy szép helyszín sincsen. Olyan, mintha a Hős utca legmocskosabb részeiben járnánk végig. És ez a fajta letargikus kiégés jellemzi a színészi játékot is, ezért azt nem igen lehet kiemelni Cronenberg filmjében. Viszont, valami mégis hiányzik, ami miatt A jövő bűnei nem lesz egy akkora klasszikus, mint a Videodrome. Ez pedig a tartalom hiánya. Mert bár érződik, hogy Cronenbergnek még megvan a filozófiája és kritikája a világról, de ehhez már elfelejtett némi beltartalmat is hozzátenni. Mintha megelégedett volna az atmoszférával és ezért az írás résznél spórolt az idővel. Miután a film eljut ahhoz a ponthoz, amikor egy erőteljes nyomozás is bekerül a képbe sokszor nem egyértelmű a karakterek motivációja. Például a Kristen Stewart Timlinje hiába szerepel első helyen a stáblistán, az ő motivációi a leghomályosabbak, és nem igazán tudunk meg róla semmit (ellentétben Viggo Mortensen karakterével, akinek a legérdekesebb szála van a nyomozóval). Emiatt inkább hasonlít a Cannesban szintén botrányokat kavart Karambolhoz, amiben nem a történet, hanem a betegebbnél-betegebb szexjelenetek és autós balesetek kapták a hangsúlyt. A filozófiai tartalom megvan („A sebészet az új szex”), az társadalomkritika szintén, de a Videodrome-mal ellentétben itt már nincs meg az az aprólékos részletesség, ami azt a filmet kultikussá emelte.

A jövő bűnei bár filmkészítésileg továbbra is minőségi, de megmarad egy erős rétegfilmnek. Akárcsak a többi Cronenberg darab, ez is elsősorban erős gyomorúaknak és avantgárd rajongóknak ajánlott. Jó érzés, hogy a rendező visszatért a gyökereihez, és ugyanúgy megmaradt a gátlástalan provokációja, de most kicsit úgy érződött, hogy ennyivel meg is elégedett. Megosztó darab az biztos (én sem szerettem feltétlenül), de azért még nem kell temetni. Egy nagyon furcsa és bizarr élmény, ha pedig ehhez valaki vevő, annak egy pozitív élmény lesz.

Képek: TMDb