Vérző olaj – MEGFOJTOTT VIRÁGOK (2023) kritika

Premier kritikák | 2023-10-16 | Juhász Péter

Martin Scorsese a nagybetűs filmművészet egyik ikonikus alakja. 60 éve van már a filmes pályán, és olyan kiváló produkciók fűződnek a nevéhez, mint az Aljas utcák, a Taxisofőr, a Dühöngő bika, A pénz színe, Casino, Aviátor, A tégla, Viharsziget vagy Az ír. Legújabb rendezésében ismét Robert De Niróval dolgozott együtt, aki karrierje hajnala óta szerepel különféle rendezéseiben, mellé pedig Leonardo DiCaprio érkezett, aki korunk egyik legjobb és legfelkapottabb színművésze. A Megfojtott virágok című monstre alkotás igaz történetet vesz alapul, és visszarepít minket a múlt század elejére. A direktor Eric Roth-tal közösen írta a film forgatókönyvét David Grann 2017-ben megjelent, azonos című könyve alapján. A cselekmény középpontjában az 1920-as években lezajló gyilkosságsorozat áll, melyet az Osage Nemzetség berkeiben azután követtek el, hogy a törzsi földeken olajat fedeztek fel. Ez a hatodik munka Scorsese és DiCaprio nevével fémjelezve, és a tizedik játékfilmes együttműködés Scorsese és De Niro között.

Az eredetileg az Ohio és a Mississippi folyó völgyében élő Osage Nemzet (vagy ahogy ők nevezik magukat, a Wahzhazhe) része volt az Egyesült Államok kormánya által a 19. században lezajló amerikai őslakosok erőszakos kitelepítésének. Az osage-ok végül az "indián területen", a mai Oklahoma területén telepedtek le. Népük legálisan vásárolta meg a rezervátum földjét, ami megnehezítette az amerikai kormány számára az "allokációs" rendszer bevezetését, amelynek értelmében az őslakosok földjét feldarabolták és fehér telepeseknek adták. 1906-ban James Bigheart, az Osage törzsfőnök olyan alkut kötött az amerikai kormánnyal, amely minden egyes Osage-tagnak részesedést biztosított az ásványkincs-trösztben. A tisztséget nem lehetett megvásárolni vagy eladni, csak örökölni. Mivel a későbbi fúrásokból származó nyereség nagy része jogilag a törzset illette, az 1920-as évek elejére tagjai a világ leggazdagabb emberei lettek. Csalók, szélhámosok és korrupt üzletemberek sokasága jelent meg földjükön, akik mind azt remélték, hogy vagy legálisan, "gyámsági" rendszeren keresztül, vagy illegálisan hozzá juthatnak majd páratlan vagyonukhoz.

1921-ben két osage-tagot, Anna Brownt és Charles Whitehornt gyanúsan hasonló körülmények között gyilkoltak meg. Nem sokkal később egy másik Osage férfit, Henry Roant (Anna unokatestvérét) is holtan találták. Összesen huszonnégy embert gyilkoltak meg, néhány áldozatot, mint például az Osage rodeósztárt, William Stepsont, megmérgezték, mások egyszerűen eltűntek, vagy kivégzésszerűen végeztek velük. A Megfojtott virágok című film története szerint egy osage asszony; Mollie Burkhart három nővére és édesanyja rejtélyes körülmények között hal meg. Az asszony magánnyomozókat bérel fel, hogy megtalálják a gyilkosokat. Mollie férje, Ernest Burkhart (DiCaprio), bátyja, Bryan, és nagybátyjuk, William Hale (De Niro) egyaránt gyanúba keverednek.

Scorsese grandiózus filmje számomra azonnal Clint Eastwood rendezői munkásságát juttatta eszembe. A veterán filmes stílusa köszön ugyanis vissza a Taxisofőr direktorának alkotásában, noha nem lehet nem észrevenni azokat a jegyeket, melyekkel Scorsese világhírű rendezővé avanzsált az évek során. Filmje lassan hömpölyög előre, a cselekmény kibontása cammogós, mégis hatásos a maga nemében. A nézőnek ugyanis vissza kell térnie abba a korba, ahol a leggyorsabb eszköz a gőzmozdony volt, épp ezért felesleges fennakadni a Megfojtott virágok mélabús kibontakozásán.

Noha sokak gyomrát megfekszi majd, lehetetlen szó nélkül elmenni a kiváló alakítások mellett, nem csupán a két főszereplő remekel, és lehet újabb Oscar-jelölések készülődnek, de az Osage asszonyt megformáló Lily Gladstone, valamint a rövidebb szerepekben felbukkanó John Lithgow és a nagy visszatérő; Brendan Fraser egyaránt hatalmasat alakítanak.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy telepedik lassan mellkasunkra a 20-as évek vadnyugati Amerikája, a puskaporos hangulat, mely idővel rettegést és totális bizonytalanságot csempész az addig fényűző életet élő nemzetség tagjai közé. Scorsese jól ismert fogásokkal ábrázolja a kegyetlen gyilkosságokat. Alkalmasint felbukkan a Casino-ból ismert brutalitás, de DiCapriót látva a Viharsziget drámai ereje is újból a felszínre kerül. Robert DeNiro szigorú tekintetétől pedig ennyi év után is megfagy ereinkben a vér. A közel négy órás mozgóképet elementáris zenei kíséret jellemzi, mely Robbie Robertson érdeme, aki a 60-as és a 70-es években Bob Dylannel zenélt, és aki idén augusztusban, 80 esztendősen hagyott itt minket örökre.

A páratlan képi világ pedig Rodrigo Prieto munkája, aki többek között Scorsese és Alejandro González Iñárritu rendezőkkel dolgozott együtt. Egyaránt tagja a Mexikói és az Amerikai Operatőrök Társaságának. Pályafutása során számos díjat és jelölést érdemelt, többek között három Oscar-jelölést legjobb operatőri munkáért; Ang Lee Brokeback Mountain, Scorsese Némaság és Az ír című filmjeiben.

A Megfojtott virágok világpremierjét követő sajtótájékoztatón az Osage Nemzetség jelenlegi vezetője, Standing Bear törzsfőnök úgy jellemezte a filmet, mint a Mollie és férje, valamint az Osage nép és a külvilág közötti bizalomról, illetve e bizalom "mélységes elárulásáról" szóló történetet. "Népem sokat szenvedett, aminek hatása mind a mai napig velünk van. Az Osage-ok nevében mondhatom, hogy Martin Scorsese és csapata helyreállította a bizalmat, és tudjuk, hogy ezt nem fogják elárulni".

Akik szeretik a nagyszabású, nehéz mozgóképes darabokat, Scorsese vagy színészei páratlan munkásságát, induljanak azonnal a mozikba, de akiknek megüli gyomrát egy 204 percben elmesélt igaz történet, nem szeretik a vadnyugati hangulatot, a múlt foszlányaiból táplálkozó produkciókat, lehet, jobban teszik, ha másik filmet választanak a kínálatból. Nem minden mestermű való ugyanis  mindenkinek, és noha a Megfojtott virágok roppant fontos történetet mesél el, kiváló színészekkel, grandiózus rendezéssel, könnyen lehet, hogy nem lesz instant favorit. Ettől függetlenül kötelező!

Képek: TMDb