Martin Scorsese már öt évtizede töretlenül tartja fent a mozi és a filmművészet egyik legnagyobb alkotójának képét. A gengszterfilmek talán legelismertebb alkotásai köthetőek a nevéhez, - A Keresztapa mellett - de munkássága nem szűkíthető le csak erre a műfajra. Filmjei szürrealista vígjátékoktól, kosztümös filmeken át, vallási és életrajzi filmekig szinte minden zsánert bejártak már. Ami viszont szerintem mindezeket kiemeli és összefogja az Scorsese karakterközpontúsága és az a fajta mély körbejárása és megvizsgálása egy személyiség eltorzulásának, ami a mai napig az egyik legnagyobb rendezővé teszi őt. Mindezen értékek, sőt még sokkal több is megtalálható új filmjében a Megfojtott virágokban, ami egy igazi lassú folyású western mestermű lett.
Történetünk Oklahomában játszódik az 1920-as években, amikoris az oszázs indiántörzs földjein olajat találnak, ezáltal az oszázs nép válik a világ egyik leggazdagabb populációjává. Ekkor érkezik haza a háborúból Ernest Burkhart, aki nagybátyjánál, az oszázs néppel nagy barátságban élő üzletember, William Hale-nél próbál munkát találni. Nagybátyja gyorsan a pártfogásába veszi Ernestet és kihasználva annak szellemi egyszerűségét és elismertségre való vágyát, megpróbálja őt beházasítani egy oszázs családba a hatalmas jövedelem reményében. Ám a dolgok nem mennek Hale tervei szerint, így Ernestnek erőszakhoz kell folyamodnia, hogy elérje vágyait és lassan azon kapja magát, hogy teljesen elveszítette élete felett a kontrollt, ami lassan a bűn és kapzsiság martalékává válik.
Scorsese mesterien építette fel filmjét, amin ugyan érzi az ember, hogy nem egy rövid darab, de ezt a fajta karakterívet és világábrázolást így kellett bemutatni. A film az oszázs nép és az oklahomai helyzet bemutatásával indul, a vágása pedig követi ennek a résznek az idilli hangulatát. A direktor agyon jól használja a kor médiumainak összemosását a filmmel, például az újságfotók és a mozihíradó beleszövése a történetbe ad egy dokumentarista ízt a filmnek. Ez a rész bemutatja, hogyan lett gazdag az oszász nép és hogyan kezeli a gazdag létet, illetve a nála szegényebb fehér közösséget, akivel együtt kényszerül élni. Ám ez az idill nem tarthat soká, a sztori második fele az Ernest által a bűnbe való elmélyedés lassú balladájává válik. A kiábrándultság az, ami áthatja ezt a produkciót, mert ez egy kiábrándultság az amerikai álomból, ami elhiteti az emberekkel, hogy Amerika az a hely, ahol teljesen különböző népek képesek szimbiózisban élni egymással, holott ez a nagy összemelegedése az amerikaiaknak az oszázs törzzsel nem más, mint kétszínű, hideg maszk csupán, mely mögött erőszak és kapzsiság áll. Mindez Robert De Niro karakterében William Hale-ben kulminálódik, ahogyan beszervezi unokaöccsét ebbe az eleinte szisztematikus gyilkolásba, mely végül már mindkettőjükön túlnő. Emellett viszont a Megfojtott virágok kiábrándul az amerikai álom másik oldalából is, a dolgos, céljáért küzdő kisember mítoszából. A Leonardo DiCaprio által alakított Ernest egy kissé lassú felfogású, megvetett karakter, akinek minden vágya, hogy tiszteljék és elismerjék őt. Karaktere küzd a bűnre való hajlamával, annak ellenére igyekszik tisztának maradni. hogy nagybátyja elülteti benne a kapzsiság magvát. Mígnem a befejezésben teljesen megkérdőjelezzük, mennyire is volt ártatlan ez a férfi önmagában, hogyha ilyen könnyen belekerült az erőszak ördögi körébe.
Mind De Niro, mind DiCaprio felejthetetlen alakítást nyújtottak. De Niro tökéletesen hozza a velejéig romlott apafigurát, aki végig játszik a nézővel, így igazán csak a film végén mutatkozik meg valódi arca. DiCaprio egy tőle nagyon idegen szerepben tündököl és egyszerűen olyan mélyen beleépül játékába, hogy az ember teljesen elfelejti, hogy a Titanic egykori szépfiúját nézi éppen. A színészgárdából pedig még ki kell emelnem egy nagy felfedezést Lily Gladstone képében, aki két ilyen titán mellett is képes kiváló alakítást nyújtani. Ő Ernest oszázs származású feleségeként jelenik meg, aki a népe és férje közötti választás dillemájába kerül.
Scorsese a Megfojtott virágokban mesterien fonta össze a westernt a gengszterfilmmel, olyan mély karakterrajzokat hozva létre és egy olyan gyönyörű és élő világot, amely mozivászonra kívánkozott. Kifogástalan látványával megidézte az indián törzs tradícióit, melyeket később a modernizálódás eszközeivel kever, például a befejezésben, ahol egy rádiójátékban meséli el a történet epilógusát.
Összességében tehát egy újabb Scorsese mestermű készült ami egy nagyon fontos film a modern western és az amerikai álom és hősmítoszból való kiábrándulásról. Tökéletesen párba állítható ez a film a szuperhőszsáner lassú kifulladásával, és egy olyan minőséget képvisel, amiért moziba nem csak érdemes, de el is kell menni.